Sokan úgy vélik, az atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása szakemberekre tartozó kérdés. Reaktorfizikai ismeretek szükségesek annak megítéléséhez, milyen kockázattal jár az erőmű blokkjainak üzemeltetése. Energetikai-közgazdasági kompetencia kell annak felbecsléséhez, mit veszítünk, ha lemondunk az atomerőmű további üzemeltetéséről, megoldható-e a biztonságos villamosenergia-ellátás, drágább lesz-e az áram, és mindez hogyan érinti a gazdaság növekedési potenciálját, okoz-e szociális hátrányt. A legtöbbünknek nincs ilyen szakismerete. Következik-e ebből, hogy nem vagyunk illetékesek az üzemidő-hosszabbítás kérdésében?

Semmi esetre sem. A reaktorfizikus azt fogja mondani, hogy a reaktorok normál üzeme nagyon kicsi, de nullától különböző valószínűséggel vezet súlyos nukleáris balesethez. Semmilyen szakember sem illetékesebb bármelyikünknél annak megítélésében, elviselhetőnek tartjuk-e a nagyon kis valószínűséggel bekövetkező nagyon nagy tragédia kockázatát, illetve van-e olyan társadalmi haszon, amiért vállalható ez a kockázat. Ez nem szakkérdés. Nyugodtan tekinthetjük etikainak, ráadásul olyannak, amellyel kapcsolatban a morális intuícióink jócskán különbözőek lehetnek. Amikor az atomerőmű építését elhatározták, senki sem kérdezett meg minket, hogyan gondolkodunk erről. Ebben nem sok a változás.

Az Országgyűlés e heti napirendjén szerepel egy egymondatos határozati javaslat arról, hogy a parlament "tudomásul veszi" a kormány tájékoztatását az atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról. Felmerül a kérdés: mi értelme ennek? Míg például a radioaktív hulladék tárolójának létesítéséhez, vagy az atomerőmű bővítéséhez az Országgyűlés hozzájárulása szükséges, arról nem rendelkeznek a jogszabályok, mi a parlament szerepe az üzemidő-hosszabbításról szóló döntésben, pedig ahhoz környezeti és nukleáris szakhatósági eljárást kell lefolytatni. A határozati javaslat indokolása szerint a részletes környezetihatás-tanulmányt szeptemberben benyújtották az illetékes hatósághoz. Az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség október 27-én az Energia Klub kérdésére telefonon azt a tájékoztatást adta, hogy hozzájuk ilyen anyag nem érkezett be. A műszaki biztonsági alkalmasságról az Országos Atomenergia Hivatal fog dönteni egy engedélykérelem alapján, melyet az atomerőműnek 2008 végéig kell benyújtania. Úgy tűnik, ebben a helyzetben az Országgyűlés nem egyéb, mint egy politikai értelemben kész helyzet előállításának eszköze, amely megengedhetetlen módon előlegezi meg az illetékes szakhatósági állásfoglalásokat. Vélhetően azért kell népképviselőinknek sebtében "tudomásul venniük" az üzemidő-hosszabbítást, hogy a döntés demokratikus legitimitását formálisan ne lehessen később kétségbe vonni.

Irreálisan jóhiszemű állampolgárok esetleg azt gondolhatnák, szó sincs a szakhatóságok előzetes politikai presszionálásáról, a parlament csupán azt veszi tudomásul, hogy energiapolitikai stratégiájában a kormány számol az üzemidő meghosszabbításával. Ezzel az olvasattal az a baj, hogy a kormánynak nincs energiapolitikai stratégiája. Nem csak a mostaninak, az előzőnek és az előző elődjének sem volt. Az utolsó ilyen dokumentumot 1993-ban készítette az Antall-kormány. Tudomásom szerint készülőben van - és a jövő év első felére várható - a mostani kormányé. Ha így van, most volna a legfőbb ideje, hogy az erről szóló társadalmi vitában nyilvánosan kifejtsék az érveiket azok, akik úgy vélik, az ország villamosenergia-ellátása csak irreálisan nagy gazdasági teher árán oldható meg atomerőmű nélkül az üzemidő lejárta után, és azok is, akik úgy vélik, tudnak reális alternatívát ajánlani. De hogyan illik ebbe a képbe a parlament asztalán fekvő határozati javaslat? Hogyan hozhat ilyen döntést az Országgyűlés anélkül, hogy kezében lenne a nyilvánosan megvitatott energiastratégia?

Ami pedig a nyilvános vitát illeti, azt jól jellemzi, hogy hét - nem csak zöld - civil szervezet perelni kénytelen az atomenergia-hivatalt, hogy a közvélemény hozzájuthasson a 2003-as súlyos paksi üzemzavarról és az újraindításról szóló alapvető információkhoz. Eközben a Magyar Villamos Műveken keresztül állami tulajdonban lévő atomerőmű háromnegyed milliárdos píárköltségvetéséből két napilapban minden szombaton egész oldalas hirdetésben közli, hogy az atomenergia tiszta, biztonságos és gazdaságos. Ezzel szemben a lapok egyike megtagadta az Energia Klub és a Védegylet figyelemfelkeltő fizetett hirdetésének közzétételét a tervezett országgyűlési határozattal kapcsolatban, a másik pedig csak azután volt rá hajlandó, hogy a közlés megtagadásáról szóló korábbi döntése nyilvánosságot kapott. Az elutasító, illetve vonakodó lapok egyike az egyik, másika a másik "politikai oldalhoz" tartozik.

Nos, önök mit gondolnak erről?

RAUSCHENBERGER PÉTER

(A szerző fizikatanár, a Védegylet munkatársa)