Tetszett a cikk?

"Egyik német gyökerű ősöm, Szuper Károly vándorszínész-társulatot igazgató komédiásként Petőfi Sándor főnöke is volt, de a család másik, Kölcsey Ferenc ágán rokonságban állok Schubert Éva színésznővel is" - jelzi a jó nevű gyerekszínészből nemzetközileg is jegyzett kapussá érő, a nyár óta az olasz HC Asiago csapathoz igazolt 25 esztendős hokis, hogy honnan került a sportvilág majdnem élvonalába.

© Túry Gergely
És akkor még nem is említettük a mindig sokat követelő mérnök-főkönyvelő szülőpárost. Az Sz-szel írt családnév - "még Kanadában is ragaszkodtam hozzá, hogy így jelenjen meg" - így válik az ő esetében minőségjelzővé is. Ami a hokira vonatkoztatva azért nem csoda, mivel már ötévesen fény derül különleges adottságaira, amit a Fradi különféle csapataiban csak tovább tökéletesít. De nem ragad le ennél, mert felfedezi a színi világ is: számtalan szinkronfeladat mellett a Józsefvárosi Színház Indul a bakterház produkciójának Bendegúz főszerepében is produkálhatja magát. Az ilyetén párhuzamos utak csak 1997-ben, 17 éves korában - már magyar bajnokként - válnak el: ekkor eleget tesz egy német hokicsapat hívásának, és ott, majd öt évig Kanadában él. Az első magyar hokisként eljut a kanadai szuperliga, az NHL előszobájáig, ahol tíz éles meccsen már a kispadon is ülhet. Közben, amikor csak teheti, erősíti a magyar hokiválogatott vitézkedését a világbajnoki zónaversenyeken. Az elmúlt évadban a kanadai hokikáosz hazahajtotta, és akkor a debreceni úgynevezett divízió l-es világbajnokságon a torna kapusává választották. Bár "a hokikapusok pályafutása akár negyven évükig is eltarthat", ő máris gondol a távolabbi jövőre, sportmenedzserséget tanul a Testnevelési Egyetemen.

Emellett teniszezik, biciklizik, de főként "ott vannak a lovak a nagytarcsai lovasfarmomon, és bár van lovászunk, magam is törődöm az állatokkal". S hogy ne csak minden az izom legyen, "szeretnék megtanulni basszusgitározni is. Jogot is végzett zenetanár bátyám tanít, és azt tervezzük, hogy remekül doboló unokatestvérünkkel együtt dzsessztriót alakítunk."

- Fura, hogy miközben igazi sztár, a bennfenteseken kívül aligha ismerik fel az utcán, hiszen amikor szerepel, mindig egy ronda maszk takarja el a vonásait. Éles ellentétben áll ez egykori színészkedésének exhibicionizmusával...

- Ha nem viselném, és eltalálna egy korong, menten szörnyethalnék. Máskülönben a színészet és a jégkorong is művészet a maga nemében. Mindkettőnek az a feladata, hogy kiszolgálja a közönséget. Egy a lényeg: a néző érezze jól magát.

- Joggal húz párhuzamot, próbálta mindkettőt. Tegyük hozzá, nem túl gyakori, hogy művész miliőből, a tanulmányi előmenetelre, zeneoktatásra is odafigyelő családból érkezzen valaki a hoki - hogy úgy mondjuk - férfias világába. Cukkolták más hátterű csapattársai?

- Tény, hogy kezdetben nehezen fogadtak el. Beképzeltnek tituláltak, pedig megpróbáltam csendben maradni, ami nem is esett nehezemre, hiszen itthon olyan nevelést kaptam, hogy ne szaladjon el velem a ló. Ma úgy látom, hogy a srácokból az irigység beszélt.

- És legalább kárpótolta az iskola? Ahol jó tanuló volt...

- Sokat hiányoztam a meccsek, de a színházi próbák és előadások miatt is. Így ott meg ezt nem nézték jó szemmel, de leginkább azt, hogy a tanárok megértők voltak, és talán egy kicsit kivételeztek is velem. Képzeljék csak el, amikor az Indul a bakterházban szerepeltem, másfél hónapig hiányoztam.

- És ilyen sikeres színészi múlt után csak úgy ukmukfukk tudott váltani? Min múlt?

- Kaptam egy ajánlatot Németországba. Egy évet adtam magamnak: ha beválok, maradok a hokinál, ha nem, jövök haza, és a színészetet folytatom.

A portré második része (Oldaltörés)

- Mit szólt a szeretni, de a hűtlenkedőket nagyon utálni is képes Fradi-család?

- Nagy dráma volt. Nem is váltunk el szépen. Leértékelték, amit addig elértem. Igaz, csak néhány ember, de tizenhét évesen ez kifejezetten rosszul esett, és nem értettem, miért nem örvendenek, ha a soraikból valakit külföldre hívnak. Maguk értik?

- Még sosem voltunk fradisták. Akik haragudtak önre, nyilván kárörömmel konstatálták, hogy Kanadába érve - bár ott volt a tűz közvetlen közelében - csak nem tudta beverekedni magát még egy éles NHL-meccs erejéig sem...

- Keserűség még sincs bennem. Ellenkezőleg. Mert mint első magyarnak nagy megtiszteltetés volt, hogy jó néhány előkészületi meccsen védhettem a világ legrangosabb bajnokságában, aztán meg valóban hosszú időn át, tíz mérkőzésen ültem a kispadon. Ott ugyanis már csak a szerencse kérdése, hogy az ember bekerül-e, vagy sem. Nekem nem volt: a kapusunk olyan szenzációs szériát fogott ki, hogy ha én vagyok az edző, én sem cserélem le.

- Azt hallani, hogy épp az ilyen jó kapusok miatt tervezik módosítani a hoki játékszabályait. Például a több gól érdekében növelni a kapu méretét. Mit szól, mik vannak!?

- Szerintem a feléből sem lesz semmi. Hozzáteszem: szerencsére, mert nem hiszem, hogy egy jól működő játékon helyes volna bármit is változtatni. Ez így jó, ahogy van.

- Tessék, ifjú ember, és már konzervatív. A magánéletében is? Merthogy már jócskán nősülő korban van, aztán még se asszony, se gyerek. Se magyar, se kanadai...

- Nem volt kanadai, nem volt emigráns, van viszont magyar. Igaz, nem feleség, de a kint töltött idő zömében velem volt. A nősüléssel ugyanis még várnék. Egyelőre a jövőmet szeretném tisztán látni.

- A jövő viszont mindig sokesélyes. Ez persze az önök dolga. Annyit azért csak megkérdeznénk: nyilván odakinn még a tartalékok is jobban kereshetnek, mint az itthoni éljátékosok: hogyan sáfárkodott a jövedelmével? Mibe fektetett?

- Nem voltam soha pénzorientált. De van egy lovasfarmom Nagytarcsán, szép környezetben, saját hobbilovakkal, ahol bértartást is vállalok. Az utóbbi időben erre költöttem.

- És ezt csak úgy távolról, befektető tőkésként nézi? A lovakhoz ugye sok idő kell...

- Családomban mindenki szereti az állatokat, mert jó a közelségük. Talán hat éve, hogy a bátyám elkezdett foglalkozni a lovakkal, utána vágtam bele én is.

- Mint vállalkozó sok mindent a saját bőrén érezhet a kapitalizmus mostani magyar változatából, amiről nyilván van véleménye, ahonnan csak egy ugrás a politika. Ilyen nevet - ha pártemberek lennénk - biztosan igyekeznénk megnyerni. Szerepelni is szeret - nem akarja hírnevét e téren is kamatoztatni?

- Eddig csak egy, a magyar sport támogatására életre hívott alapítvány hívott, nevét azonban ne kérdezzék. El is mentem egyik előadásukra, mert úgy vélem, bármi történik a magyar sport érdekében, minden jó. Amíg ugyanis külföldön összetartás van a sportban, nálunk a széthúzás dívik. És ez nagyon zavar.

- Nem tehetünk róla. Úgy mondják: török átok. Pedig a hokiban biztosan jobbak vagyunk náluk. És a politikusság? Amire az imént kérdeztünk...

- Nem politikus vagyok, hanem sportoló. Ha váltanék, bohócot csinálnék magamból. Azt vallom, a suszter maradjon a kaptafánál.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Nem a tájban gyönyörködött a rendőrségi drón a Kőröshegyi völgyhíd felett

Nem a tájban gyönyörködött a rendőrségi drón a Kőröshegyi völgyhíd felett

Az Európai Unió szétesését vizionálta Budapesten a lengyel miniszterelnök

Az Európai Unió szétesését vizionálta Budapesten a lengyel miniszterelnök

Orbán a Facebookra kirakott véleménycikkben sorosozik

Orbán a Facebookra kirakott véleménycikkben sorosozik