szerző:
Országh Kitti
Tetszett a cikk?

Az Orbán-kormány tíz év alatt egymillió új munkahelyet akar teremteni. Ennek realitásáról, a magyar munkaerőpiac jelenlegi helyzetéről beszélgettünk Scharle Ágotával, a Budapest Intézet vezető kutatójával. Mint hangsúlyozta, a kapitalizmus mumusa mögé nem bújtathatjuk tovább a munkanélküliség tényét, a tartósan alacsony foglalkoztatottság jórészt elhibázott politikai döntések eredménye.

hvg.hu: „10 év alatt 1 millió új munkahelyet teremtünk"- hangzik az Orbán-kormány ígérete. Mennyire bízhatunk ebben?

Scharle Ágota: Nemzetközi tapasztalat nincs arról, hogy szakpolitikai eszközökkel hogyan lehet rövid idő alatt ilyen mértékben növelni a foglalkoztatást. A cél üdvös, de nem egyértelmű, hogy tíz év alatt reálisan megvalósítható. Ami tény: Magyarországon ma 1 millió képzetlen munkaképes korú ember nem dolgozik, amit sem gazdaságilag, sem morálisan nem engedhetünk meg magunknak.

Scharle Ágota

A volt szocialista országok többségében alacsony a foglalkoztatási ráta, és ezen belül különösen a képzetleneké, miközben a nálunk fejlettebb technológiájú régi EU tagországokban mindkét mutató (az átlagos foglalkoztatási ráta és a képzetleneké is) magasabb.

hvg.hu: Végülis ma hányan dolgoznak az egyes ágazatokban?

Sch.Á.:  A foglalkoztatottak 64 százaléka a szolgáltatási szektorban, 31 százalékuk az iparban, a fennmaradó 4 százalék pedig a mezőgazdaságban dolgozik. Ez a szerkezet nagyjából a tíz évvel ezelőtti Olaszországénak felel meg és az akkori EU-15-ös átlag is hasonló képet mutat. Csakhogy Olaszországban 2000-ben a munkaképes korú népesség kevésbé volt ugyan iskolázott, mint a magyar, ám a képzetlenek jóval nagyobb hányada dolgozott. Az utóbbi tíz évben a helyzet nálunk jobban romlott: hiába csökkent a képzetlen munkavállalók aránya, és gyorsabban, mint Olaszországban, a képzetlenek egyre jobban kiszorulnak a munkapiacról.

hvg.hu: A rendszerváltás óta nem igazán sikeres a foglalkoztatáspolitika. Vajon miért? 

Sch.Á..: A rendszerváltás óhatatlanul együtt járt a munkanélküliség átmeneti növekedésével – megváltoztak az árak, az értékesítési piacok, a vevők igényei,  változott a technológia, mindez kikényszerítette a termelékenység növelését. Szokás a jelenlegi helyzetet a rendszer hibájaként elkönyvelni. A tartósan alacsony foglalkoztatást azonban már nem lehet a kapitalizmus rovására írni, az sokkal inkább a munkanélküliségre adott szakpolitikai válaszok rossz kombinációjának a következménye.

A 90-es évek elején ugyanis a foglalkoztatáspolitika – leegyszerűsítve –az álláskeresők számát igyekezett csökkenteni,  úgy, hogy az idősebb, vagy képzetlen, alacsony termelékenységű munkavállalókat különféle jóléti ellátásokkal, segélyezésekkel tartósan vagy végleg kitessékelte a munkapiacról. Ez a politikai és társadalmi feszültségek kiéleződését egy időre enyhíteni tudta ugyan, de egyúttal az első lépés volt a mai rossz egyensúly kialakulásához. Kialakult egy ördögi kör, amelyben a kiterjedt jóléti ellátások magasan tartják az államháztartási kiadásokat, ez bevételi kényszert teremt, így az adók és járulékok is magasak. A magas járulékokkal terhelt minimálbér mellett a képzetlen munkásokat már nem éri meg (legálisan) alkalmazni, ezért alacsony a munkaerő-kereslet és a foglalkoztatás. A tartós munkanélküliség és inaktivitás viszont szegénységhez vezet, és újabb szociális kiadásokra támaszt igényt, s így ezzel bezárult a kör.

hvg.hu: Végül is mi fogja vissza a foglalkoztatás növekedését?

Sch.Á.: Az okok többsége a szociális és a munkaügyi ellátórendszeren belül keresendő. A jóléti ellátások sokfélék  és viszonylag könnyen hozzáférhetőek. Az aktív korú, 15-64 éves népesség harmada valamilyen ellátást kap, és az ellátottak nagy többsége nem dolgozik. A nyugdíjba vonulók, átlagos életkora, a rokkantnyugdíjasokkal együtt,  2001-ben 53, 2008-ban 56 év volt . Eközben erőtlenek maradtak azok a szabályok és szolgáltatások, amelyek a munkába visszatérést segítenék. Piacgazdaságban is lehet majdnem teljes a foglalkoztatás, ha a munkapiac rugalmas, ha működnek azok a jelzések, amelyek biztosítják a kereslet és a kínálat egyensúlyát. A legfontosabb jelzés, hogy a bérek mennyire reagálnak a munkanélküliségre. Ha nő a munkanélküliség, akkor az átlagbérnek reálértékben csökkennie kell ahhoz, hogy nőhessen a foglalkoztatás. Ennek két feltétele van: a bérek lefelé is legyenek rugalmasak és a munkanélküliek legyenek „láthatóak” a piacon, azaz legyenek tényleges álláskeresők. A bérek rugalmas alakulásának egyik korlátja a magas minimálbér, de a jóléti ellátások is emelik a bérigényeket és csökkentik a munkavállalási hajlandóságot. 

©

Nem csak a pénz számít azonban: a munkanélküliek „láthatóságát” a munkaügyi központok működése is befolyásolja. A munkaügyi kirendeltségek hatóköre pedig ma nagyon kicsi: a nem dolgozók alig egyötödét érik el, és azokkal sem foglalkoznak intenzíven – havi egy interjúval nehéz érdemben ösztönözni az álláskeresést. Itt két dolog is hiányzik: egyfelől szűkös a kirendeltségek kapacitása és mozgástere (ez pénzkérdés), másfelől a jóléti ellátások nem mindegyikének feltétele, hogy együtt kell működni a munkaügyi kirendeltséggel  (ez inkább szabályozási kérdés).

A tartósan munkanélkülieket a munkaügyi kirendeltségek segítségével lehetne a munkapiacra visszasegíteni, ezek azonban a személyre szabott szolgáltatások helyett, nagyrészt a nemzetközi tapasztalatok szerint kevéssé hatásos nagyüzemi megoldásokat – tömeges képzéseket, munkahelyteremtő támogatásokat – kínálnak. A munkavégző képességet fejlesztő meglévő programok sem mindig a leginkább rászorulóknak segítenek. Gyakran olyan munkahelyeket támogat a rendszer, amelyek beavatkozás nélkül is létrejönnének. A közfoglalkoztatási programok pedig csak tartósítják a segélyek és az alkalmi munkák közti körforgást – a munkanélkülivé váló képzetlenek többsége pedig előbb-utóbb ebben az „elfekvőben” találja magát. Persze, az ellátórendszeren kívüli tényezők sem elhanyagolhatók. A rendszerváltáskor leszakadt északi és keleti régiók felzárkózását gátolja, hogy kevesen tudnak ingázni, elköltözni a lakástulajdoni szerkezet, a leépült közösségi közlekedés és a hiányos úthálózat miatt. Az üzleti környezet kiszámíthatatlansága is visszafogja a munkaerő keresletet. 

 hvg.hu: Mi a helyzet a képzettségnélküliekkel? 

Sch.Á.:  A nem dolgozó 20-59 év közötti népesség (ez 2007-ben 1,84 millióra rúgott)  harmada csak nyolc általánost végzett, 57 százalékának nincs érettségije. Ez nem pusztán „roma” vagy „zsákfalu” probléma: az 1 milliós nem dolgozó képzetlen népesség (20-59 évesek) legfeljebb ötöde roma, a hátrányos helyzetű kistérségek falvaiban pedig alig 200 ezer, nagyobb településein további 60 ezer iskolázatlan munkanélküli él. A képzetlenek általános készségei (írás, szövegértés, probléma megoldás) gyengék, így alkalmazkodási képességük is az: nehezen igazodnak el a munkapiacon és átképzésük is költséges. Ahogy azt Köllő János kimutatja nemrég megjelent könyvében, a gyors technológiaváltás növelte a képzetlenek hátrányát, hiszen az új munkahelyek többségénél a jó írás-olvasási készség alapvető elvárás. A gyorsan változó szabályok, a lobbik által befolyásolt piacok és a nagy adminisztratív terhek miatt gyenge maradt az a kisvállalkozói-családi vállalkozói szektor, ami felszívhatta volna a képzetlen munkaerőt. A 2001-2002 évi emelések óta a minimálbér szintje viszonylag magas, és mivel nem igazodik a helyi bérszinthez, a leszakadó régiókban már erősen csökkentheti a legális foglalkoztatást. A magas minimálbér elsősorban a képzetlen munkavállalók legális foglalkoztatását veszélyezteti, mert az ő termelékenységük többnyire már nem éri el azt.

hvg.hu: Milyen területeken lehetne elképzelni a munkahelyek jelentős növelését?

Sch.Á.: Elöre bocsátva, hogy a munkahelybővítés megtervezése szerintem nem állami feladat, a fejlett országok munkaerőpiacának működése és a hazai tendenciák is azt jelzik, hogy elsősorban a szolgáltatások terén várható komolyabb munkahelyteremtés. Ezen belül a képzetlen munkaerőt a fejlett országokban inkább a kisvállalkozások foglalkoztatják.

hvg.hu: Hogyan lehetséges a munkahelyteremtés egy olyan társadalomban, ahol a munkaerőt mind inkább a gépek, robotok váltják fel?

Sch.Á.: Tény, hogy az ipar egyre kevésbé támaszkodik az ember munkaerejére, a szolgáltatásokban viszont éppen fordított a helyzet – ezért is lehetséges, hogy Európa nálunk jóval fejlettebb technológiájú országaiban a hazainál sokkal magasabb a foglalkoztatási ráta. A munkaerő kereslet növekedéséhez mindenekelőtt kiszámítható makrogazdasági környezetre, az infláció és az árfolyam kordában tartására lenne szükség. Ugyanilyen fontos a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs terhek és a bérköltségek csökkentése. Az álláskeresést  ösztönözhetnék a munkaügyi kirendeltségek létszámának növelésével,  de úgy is, hogy az aktív korúak szociális ellátásának szélesebb körét kötik álláskeresési feltételhez.  Szigorítani kellene a munkapiac elhagyását elősegítő jóléti ellátások (korai nyugdíj, rokkantsági ellátások, gyes) hozzáférését, és középtávon a nyugdíjazás átlagéletkorának további emelésére is szükség lesz.  A bérek rugalmas alakulását akadályozó korlátok, elsősorban a relatíve magas minimálbér mérséklése is ide tartozik. Mint ahogy a romákkal, fogyatékkal élőkkel szembeni munkáltatói diszkrimináció enyhítése is határozottabb állami beavatkozást igényel, vagyis tudatos kormányzati kommunikációt, oktatási ösztöndíjakat, a munkakipróbálás támogatását.

Autógyári robotok
©

Növelni kell a lemaradó régiók tőkevonzó képességét és ösztönözni a munkavállalással járó esetleges költözést és ingázást. Átképzésre akkor van értelme sokat költeni, ha azokat képezzük, akik enélkül nem találnának munkát, és a képzés nem csak az oktatók profitját, hanem a résztvevők tudását is gyarapítja. A tartós munkanélkülieknek, a megváltozott munkaképességűeknek –  a non-profit szolgáltatókkal való szorosabb, stabilabb együttműködés révén – személyre szabott képzésre  van szükségük A távmunka, a részmunkaidő támogatása is hasznos lehet, hogy a tanulás, nyugdíj, vagy gyereknevelés mellett munkát vállalóknak ne a nulla vagy nyolc óra között kelljen választaniuk. A kisgyerekes nők esetében nem kevésbé fontos az elérhető, megfizethető, magas színvonalú családi napközi, bölcsőde, óvoda és iskolai napközi.

hvg.hu: A nemrég közzétett második Széchenyi terv vitairata külön fejezetben ismerteti a foglalkoztatás növelése érdekében teendő lépéseket. Ezek mennyire követik a fenti elgondolásokat?

Sch.Á.: A  vitairat több helyen is utal arra a felismerésre, hogy önmagában a termelékenység emelésére – az alacsony és stagnáló foglalkoztatási szint mellett – nem lehet gazdasági növekedést építeni, egy fejlett jóléti államban semmiképp. Az is erős hangsúlyt kap, hogy a munkahelyteremtést a vállalkozásokra kell bízni, és az állam dolga elsősorban a kedvező feltételek – stabilabb üzleti környezet, kevesebb adminisztráció, olcsóbb hitelek – megteremtése. A megoldandó problémák közt szerepel a képzetlenek alacsony foglalkoztatása és a megoldások közt megjelenik a bérköltségek mérséklése, a minimálbér átlagbérhez viszonyított szintjének csökkentése, illetve a KKV-k lehetséges szerepe a képzetlen munkaerő foglalkoztatásában.

Abban már eltér a fenti elgondolásoktól a terv, hogy alárendelt szerepet szán a foglalkoztatáspolitikának. Úgy tűnik, ez nem csak annyit jelent, hogy a kormány – nagyon bölcsen – a kétes hatékonyságú munkahelyteremtő támogatások helyett az üzleti környezet javításával akarja helyzetbe hozni a vállalkozókat, hanem azt is, hogy a munkakínálatot sokféleképp korlátozó jóléti ellátások átalakításáról még nincsenek kialakult elképzelések. A terv egyedül a kisgyerekes anyák munkavállalását segítő bölcsődei kapacitások fejlesztéséről ír konkrétabban – pedig a képzetlenek, a tartós munkanélküliek és a megváltozott munkaképességűek jóval nagyobb táborát sem lehet egyik napról a másikra visszaterelni a munkapiacra. Ehhez is kapacitás-bővítésre:, a munkavégző képességet fejlesztő, egyénre szabott szolgáltatások nagyarányú bővítésére, a munkaügyi kirendeltségek és a nekik beszállító non-profit szolgáltatók megerősítésére lenne szükség.

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
15-16 problémás pontot tudna felsorolni Dézsi Csaba András az új egészségügyi törvényben

15-16 problémás pontot tudna felsorolni Dézsi Csaba András az új egészségügyi törvényben

Müller Cecília: Ha így emelkednek a számok, újabb intézkedések jöhetnek

Müller Cecília: Ha így emelkednek a számok, újabb intézkedések jöhetnek

150 ezer forint a különbség a szabolcsi és a budapesti nettó bér között

150 ezer forint a különbség a szabolcsi és a budapesti nettó bér között