1990 őszére nyilvánvalóvá vált, hogy a fő kormányerő, a Magyar Demokrata Fórum népszerűsége odalett – fejtette ki Szécsi Árpád MDF-kutató politológus. A taxisblokád előzményeiről azt mondta: a csodaváró hangulatot fölváltotta a kiábrándultság, amelyre „rásegítettek az ellenérdekelt erők”. Szécsi előadásából kiderült: a Szovjetunió nem szállított tovább jóval a világpiaci ár alatt benzint. A kormány 1990. október 25-én, csütörtökön – hogy ne induljon meg fölvásárlási láz, meglepetésszerűen – bejelentette a benzináremelést. (Fajtától függően körülbelül harminc forintról körülbelül ötvenre – Sz. P.) Még aznap este kitört a blokád: a fővárosban a hidakat és a főútvonalakat elfoglalták a taxisok és a blokád kiterjedt az egész országra.

Jogfilozófiai vita, hogy polgári engedetlenségi mozgalom vagy közönséges jogszabálysértés volt-e a taxisblokád – fűzte hozzá a politológus. Közölte: tovább nehezítette a kormány helyzetét, hogy Antall József miniszterelnök kórházban volt. Úgy folytatta: a kormány megpróbálta a rendet helyreállítani, de kiderült: nincs hatalma az erőszakszervezek fölött.

A legnagyobb ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége – 1956 megismétléséről vizionálva – a taxisok mellé állt. Göncz Árpád köztársasági elnök „kilépve a pártok fölött álló államfő pozíciójából” fölszólította a kormányt a benzináremelés visszavonására és a fegyveres erők tényleges főparancsnokaként viselkedett – mondta Szécsi. Az ellenzéki Fidesz az alkotmányosság talaján maradt: nem helyeselte a kormány eljárását, de kiállt a taxisblokád fölszámolása mellett.

Az MDF-szakértő úgy folytatta: szombat hajnalban megszületett egy megállapodás, de a blokád ennek ellenére nem oszlott föl. Teljes volt a káosz. Vasárnap este lezajlott az MDF melletti szimpátiatüntetés. Szintén vasárnap adta a kórházban fekvő Antall József az úgynevezett pizsamás interjút, mellyel a társadalom jelentős részének visszaszerezte a szimpátiáját. Vasárnap este megszületett a megegyezés: a kormány tizenkét forintot engedett a benzinárból, az érdekvédelmi szervezetek pedig hozzájárultak a benzinár hosszútávon történő liberalizációhoz.

A politikatörténeti összefoglalót követően Szécsi úgy folytatta: 1990 őszén az MDF három nagy pofont kapott. Komoly vereséget szenvedett az önkormányzati választáson, nyilvánosságra került Antall József súlyos betegsége, majd jött a taxisblokád. Hozzátette: Antall betegsége, illetve a pizsamás interjú kellett a részkatarzishoz. Az SZDSZ és a Fidesz útja pedig itt, a taxisblokádnál kezdett elválni.

Mindenki felelős

A taxisblokád súlyos bűncselekmény, a köztársasági elnök részéről pedig alkotmánysértés volt, ami a későbbiekben alkalmatlanná tette őt arra, hogy köztársasági elnök legyen – ezt már Balsai István akkori MDF-es igazságügy-miniszter, az alkotmányügyi bizottság mostani fideszes elnöke mondta. Hozzátette: Magyarországnak alig volt kőolajtartaléka, ráadásul kapacitás sem volt kőolajtárolásra. Úgy vélte: a taxisblokád az alkotmányos rend elleni, nem spontán fölkelés volt. Hogy a kormány mennyire nem volt ura a helyzetnek, azt azzal vélte igazolni, hogy a Posta autói a taxisblokádot támogatva fölsorakoztak a Parlament épülete előtt. Balsai kiemelte Kis János akkori SZDSZ-elnök általa vélt felelősségét. Szerinte a közszolgálati média, főleg az MTV2 teljesen a kormány ellen dolgozott. Ez volt az eredménye az MDF-SZDSZ paktumnak – tette hozzá.

Balsai arra hívta föl a figyelmet, hogy amikor a Brenner-hágót megszállták a kamionok, az osztrák rendőrség eltakarította őket, Für Lajos honvédelmi miniszter viszont teljesen eszköztelen volt. Úgy vélte: ha az Erzsébet hídnál megtörtént volna a karhatalmi beavatkozás, többi helyen magától föloszlott volna a blokád. Mostani pártjáról Balsai azt mondta: a Fidesz keveset tett a helyzet megoldásáért, de nem viselkedett tisztességtelenül. A volt igazságügy-miniszter úgy vélte: a vasárnapi megegyezéshez az MDF melletti szimpátiatüntetés vezetett.

A magyarságot szájba vágni

„Kedves magyar testvéreim!” – kezdte beszédét nagy tapsot kapva Csurka István. A József Attila-díjas írónak, lakitelki MDF-alapítónak „gyanús az egész taxisblokád”, amely szerinte „titkosszolgálati háttérerők bolsevik puccskísérlete” volt. A puccskísérlet féleredménnyel, kompromisszummal zárult: a magyar társadalmat nem tudták ugyan annyira megingatni, hogy új választás legyen, de „jött a médiaháború, amelyet sok tekintetben elvesztettünk”. A MIÉP elnöke afeletti sajnálkozását fejezte ki, hogy Göncz Árpádot nem lehetett elmozdítani és a taxisblokád után „a kormány csak árnyéka volt önmagának”. Úgy kellett ugyanis mindent csinálnia, hogy az SZDSZ „és a mögötte álló erők” óhajának legalább felerészben megfeleljen.

Csurka elmondta, támogatja a mostani kormány intézkedéseit, ugyanakkor föl kéne tárni, hogy történhetett a vörösiszap-katasztrófa pont az önkormányzati választás másnapján. „Nincsenek olyan erők, akik egy nappal a választás után akarják a magyarságot szájba vágni?” – tette föl a költői kérdést. Csurka szerint ma is a taxisblokádvilágban élünk.

A nők egykori bálványa emlékezik

A háromszoros – szövetségi kapitányi ténykedését is beleszámítva négyszeres – olimpiai bajnok extraklasszis pólós, az első ciklusban magát MDF-es országgyűlési képviselőként észrevetető Gyarmati Dezső a vasárnap esti MDF melletti szimpátiatüntetésre emlékezett. Azt mondta: a tömeg a Margit hídon átment Budára, majd a Lánchídon vissza Pestre. Olyan sokan voltak, hogy a menet elején ő már a Bem térre ért, amikor a tömeg vége még a Fehér Ház előtt volt. Szándékosan mentek a taxisok által lezárt hidakon. Hozzátette: a tüntetésnek még az MDF-frakción belül is sok ellenzője volt, például Kónya Imre frakcióvezető. „Nagyon fegyelmezett és emberséges tüntetés volt”, nem akartak semmi balhét – fogalmazott az 1930 és 1960 között született magyar nők egyik fő bálványa. Gyarmati szerint, ha nincs a vasárnapi tüntetés, akkor könnyen lehetett volna az SZDSZ által annyira óhajtott kormányválság.

Mit csinálunk? Tüntetünk

Lezsák Sándor a vasárnapi tüntetés előzményeire emlékezett. Az Országgyűlés alelnöke, a visszaemlékezést szervező Nemzeti Fórum elnöke szerint az emlékeket össze kell gyűjteni, „mert ha nem gyűjtjük össze, akkor összegyűjtik mások és abban nem lesz köszönet”. Lezsák egy történetet mesélt el arról, hogy pendült meg benne a vasárnapi tüntetés eszméje. A péntekről szombatra virradó éjszakát a Bem téri MDF-székházban töltötte. Szombat hajnalban egy számára ismeretlen, igen mérges nő telefonált a pártszékházba, aki azért volt fölháborodva, mert a kormány tehetetlen volt és nem tett semmit annak érdekében, hogy a közlekedést visszaterelje a normális kerékvágásba. „Mit csinálnak maguk?” – dühöngött a nő. Lezsák hirtelen nem tudott mit válaszolni. „Kormánypárti tüntetést szervezünk” – találta ki abban a pillanatban. Ebből lett aztán másnap a többtízezres tüntetés.

Még a szülő anyákat sem

Aki az akkori sajtóból szeretné megtudni a taxisblokád részleteit, teljesen dezinformálódik: a sajtó ugyanis az MSZP és az SZDSZ befolyása alatt volt – mondta ifjabb Fekete Gyula volt országgyűlési képviselő, aki szerint több haláleset is – bár elvileg közlekedési baleset okozta – közvetve kapcsolatba hozható a taxisblokáddal. Hozzátette: „mese”, hogy a mentőket és a szülés előtt álló nőket a blokádállítók átengedték. Volt olyan – hozott egy szemléletes példát –, hogy azzal fordítottak vissza egy lázas gyereket vivő autót, hogy „ilyet bárki mondhat”. Fekete arra hívta föl a figyelmet, hogy a taxik tele voltak SZDSZ-es zászlókkal és „az elnök velünk van” transzparenssel. Szerinte, ha nincs a taxisok alá lovat adó Göncz-beszéd, akkor a blokádnak egy-két nappal hamarabb vége lehetett volna. Szavaiból kiderült: nemcsak Kónya Imre, de maga Antall József sem támogatta a tüntetés előkészítését, „de szerencsére a szervezést már nem lehetett leállítani”. Fekete úgy látja: a taxisblokád miatt nemcsak az SZDSZ-ről kezdett leválni a Fidesz, hanem ekkor kezdett az MDF is repedni. A volt képviselő azt állítja, a kormányhoz hű nemzetbiztonsági tisztek bemérték a rádiókat és kiderült, hogy a Mérleg utcából (itt volt 1998-ig az SZDSZ székháza – Sz. P.) irányították a taxisokat, tehát a taxisblokád nem spontán népfölháborodás volt. Lapunknak később azt is elismerte, ezt az állítást annak idején – az azóta elhunyt – Horváth Balázstól hallotta egy tájékoztatón.

Fekete Gyula szerint ekkor a belügyminiszter még jóval kevésbé diszponált a rendőrség fölött, mint ma: ő nevezte ugyan ki az országos főkapitányt, de fölmenteni nem volt joga. A volt MDF-es politikus visszaemlékezése szerint Barna Sándor akkori budapesti rendőrfőkapitány kerek perec megmondta, hogy nem lép föl a taxisokkal szemben. Barnát az országos rendőrfőkapitány elmozdíthatta volna, de a belügyminiszter nem.

Az egykori képviselő szerint volt egy vita a köztársasági elnök és a kormány között arról, hogy az államfő ténylegesen vagy jelképesen főparancsnoka-e a fegyveres erőknek. Végül – évekkel a taxisblokád után – egy alkotmánybírósági határozat a kormánynak adott igazat: jelképesen. Fekete úgy látja: Göncz „visszaélt a jogkörével”, így a jogértelmezési vita miatt a hadsereget sem lehetett bevetni a blokád föloldása érdekében.

Arra a kérdésre, hogy akár Antall József, akár Für Lajos, akár Horváth Balázs reálisan fontolgatta-e a lemondását, az MDF volt képviselője úgy felelt: „Nem. Ezt kizártnak tartom.” Fekete szerint a taxisblokád után az Antall-kormány már csak „vergődött évekig”.

Petőt okolja a mama haláláért

Szót kapott még Juhász Judit akkori népjóléti minisztériumi, később kormányszóvivő, aki egy, Pető Iván akkori szabaddemokrata frakcióvezetővel lefolytatott televíziós vitájára úgy emlékezett vissza: Pető „hajlíthatatlan keménységgel” beszélt a stúdióban. Kelemen András volt képviselő, népjóléti államtitkár szerint „a média teljesen ellenünk volt, nemcsak a fegyveres testületek támogatása nem volt mögöttünk, hanem semmi”. Hasonló szellemben beszélt Kollár K. Attila, Kozma Huba és Markó István is. Schamschula György volt közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter szerint katonai stratégiával elő volt készítve a taxisblokád, mégpedig nagyon jól. Meg kell nézni Budapest térképén, hogy hol voltak fölállítva a blokádok: „azt katonai akadémián tanítják” – mondta.

Végül Győri Béla, az akkor MDF-közeli rádióműsor, a Vasárnapi Újság akkori felelős szerkesztője, később a MIÉP szóvivője lépett mikrofonhoz. Szerinte is megszervezett puccs volt a taxisblokád. Győri nem állt meg félúton: szerinte Pető Iván miatt halt meg a mamája, aki 1990 október végén, hetvenkét évesen gyalog vitt egy fenyőfát a temetőbe, mert a blokád miatt nem jártak a taxik és a túlzott megerőltetés miatt „megszakadt a szíve” az egyik sírnál. „Pető Iván, gyilkos vagy!” – dörögte a húsz éve megbukott rendszer állambiztonságával meglévő esetleges kapcsolatát tagadó Győri Béla.

Szegő Péter