Szíven ütött Elek Lázár Jánoshoz intézett nyílt levele. Ebből kiderült, hogy volt egyetemi csoporttársamnál, albérletbeli szobatársamnál, hírlapkézbesítő kollégámnál, MDF-es liberális harcos- és sorstársamnál, akivel (másokkal együtt) Orbán Viktor beszélgetőpartnere voltam ’94 ősze és ’96 tavasza között; szóval: Elek Pistánál végre leesett a tantusz.

Mondhatnám, ideje volt – ha nem volna későn.

De sajnos későn van, jóvátehetetlenül. Most előjönni azzal, hogy a Fidesz-vezérek eltávolodtak kilencvenes évek eleji jogállamvédő, demokrata önmaguktól? Hisz réges-rég szembefordultak vele! Nem idén tavasszal, mióta módszeresen szállják meg és számolják föl a demokratikus jogállam intézményeit, hanem amióta minden eszközzel a megbénításukra törtek. Mióta az ő bojkottjuk miatt nem (vagy csak kínkeservesen) lehetett vezetőket választani a közmédiumokba. A számvevőszékbe. Mióta megakasztottak minden kezdeményezést, ami törvényes mederbe akarta terelni a pártfinanszírozást, és megvétóztak mindent, ami csak a kétharmados körbe tartozott.

Debreczeni József

Müller Judit

Mióta nem tisztelik a „technokrata szabályhalmaznak” titulált alkotmányt. Mióta kordont bontottak. Mióta 72 órás utcai ultimátumot intéztek a parlamenthez. Mióta börtönbe akarják zárni politikai ellenfelüket. Mióta uszítanak ellene. Mióta azt mondják róla: ha teheti, ráront a nemzetére (tán „genetikai alapon”). Mióta „idegenszerűnek” nevezik. Mióta hirdetik: az a Gonosz, ők pedig a Jók, Isten országának evilági pallérai (kis- és nagybetűvel). Ők a nemzet is, melynek fővárosa sincs, ha azt nem ők uralják, és ők a haza, amely nem lehet ellenzékben. Mióta nem fogadják el a választások eredményét – ha nem ők nyertek. Mióta tesznek a törvényre: „oszt’ jó napot”. Mióta kamerák előtt szelnek a tortából B. Zsoltnak…

Elek sajnos azt is csak most vette észre, hogy Orbán október 23-i beszédében nem stimmelt valami. Mint írja: „valahogy nem kerek ez a történet”. Mert „kétségkívül hatásosak a miniszterelnök mondatai... Külön-külön. Együtt azonban nem igazak.” Ez a történet 2003 óta – nemhogy nem kerek, de – egyenesen hazug. Mióta az összes októberi Orbán-beszédben az elnyomó idegen hatalom helytartójaként azonosított minden kormányt a frusztrált vesztes – ami nem volt az övé. Mind nyíltabban hirdette: a forradalom ma is aktuális, a nép űzze el a kormányt, hisz az nem különb a Rákosiénál. A fideszes vezér az idén újra a hatalom visszavett várából szólhatott. Obligát hazugságát is eszerint fogalmazta át: most nem a magyar demokratikus kormányt (ilyen momentán nincsen) azonosította az idegen érdeket szolgáló önkénnyel, hanem saját uralmát nevezte meg a forradalom örököseként. Holott épp a fordítottja történik ’56-nak: akkor többpárti demokratikus kormány állt az egypárti uralom helyére – Orbán az egypárti kormányt akarja korlátlanná és örökössé tenni.

„Országunkban mindennek meg kell változnia: az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a céloknak, a viszonyoknak, az értékeknek, a médiának, a környezetvédelemnek, az iskolának, a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami emberellenes és nemzetellenes. Mindennek, ami észellenes és erkölcsellenes, mindennek, ami életellenes… Olyan országot látunk magunk előtt, ahol a mi időszámításunk, a mi közös mércénk szerint történnek a dolgok” – mondja Orbán, és Elek ebből nem hallja ki a totalitarizmus lihegését. Erre szorítkozik:  "az sem igaz, amit erről mond a miniszterelnök, hogy az egyik oldalon voltak… ’56 örökösei’, akik most végre kétharmados győzelmet arattak. A másik oldalon meg… akik nem azok: az ellenfeleik… Mi van például velem? Tízegynéhány éve még Orbán Viktor október 23-ai beszédén dolgoztam – tanácsadójaként”.

Míg Elek önmagát keresi, mi térjünk vissza az ő fideszes frakcióvezetőnek („kedves barátjának”) írt leveléhez. Mint mondja: már nem tudná cáfolni, hogy Orbánék cinizmusa fölözi a nyolcvanas évek pártállami vezetőiét. Mondok valamit, Pista: eddig se tudtad. De nem ez a baj. Hanem hogy próbáltad – egyre görcsösebben. S mert becsületes vagy, minél inkább erőlködtél, annál szánalmasabb volt a vergődésed. Hosszú évekig olyan feladatot próbáltál megoldani, aminek nem volt megoldása. Azaz lett volna: szakítani a Fidesszel.

Miért vártál eddig? Hiszen már 2002-ben ezt írtad a Magyar Nemzetben: „Amikor... az MDF mérsékelt konzervatív irányzata kiszakadt a pártból, és MDNP néven önálló alakulatot hozott létre, a Fidesz elkövette azt a morálisan hibás, mert pártjának rövidtávon ugyan gyümölcsöző, de a jobbközép erőgyarapodása szempontjából káros... lépést, hogy nem a nézeteihez közelebb álló, bár kétségtelenül gyengébb politikai csoporttal kötött szövetséget... Ekkor váltott a Fidesz... a felek önállóságát tiszteletben tartó együttműködés elmélyítéséről az erőgyarapítás radikális módszerére...

Ebből az elmúlt két választáson elszenvedett jobboldali kudarc szinte valamennyi fontos oka levezethető… Egy olyan párttól, amely demokratikusan tagolt belső szervezetre alapozza a párton belüli egység létrehozását... sokkal inkább lehet remélni, hogy... valódi integrációban gondolkodik, mint attól, amely valami különös pszichózis vonzásának engedve egyre erőteljesebben az első embere iránti feltétlen odaadásra építi a belső egységét is...

Igen… vissza kell térni az eredeti polgári szövetség módszertanához és moráljához... Egy olyan végletesen centralizált, a demokratikus döntéshozatali rendet, a kiválasztási mechanizmust és a belső önkorrekciós folyamatokat olyan mértékben elsorvasztó… párt, amilyenné a Fidesz az elmúlt években átalakult, túl nagy kockázatot jelent egy jobboldali demokratának is... Egy ilyen párt a támogatói számára is kiszámíthatatlan...”

Kedves Pista, ha te már 2002-ben ilyennek láttad a Fideszt; ha láttad, hogy Orbánék hat évvel korábban, 1996-ban utat tévesztettek (én akkor hagytalak ott benneteket); továbbá ha láttad azt is (csak a vak nem látta), hogy nem fogadták meg a tanácsodat: gombolják újra a pártdemokrácia félregombolt mellényét (épp ellenkezőleg: végleg kibújtak belőle), akkor kénytelen vagyok megkérdezni tőled, hogy a jóistenbe adhattad nekik még nyolc évvel később, 2010-ben is az egyik voksodat!? Mert tévedsz: nem kiszámíthatatlanok, de nagyon is kiszámíthatóak voltak ők már sokkal korábban is! Pontosan lehetett tudni, mi várható tőlük, ha hatalomra kerülnek, főleg kétharmad esetén!

Azt a voksot, amit még idén tavasszal is nekik adtál, többé nem veheted vissza tőlük. Mondanám, az végleg elveszett – miként közszereplői pályád elmúlt évtizede is. Ám sajnos még ez sem igaz. Nem veszett el: tégla az épülő önkényuralom falában. Egy a 2,7 millióból.