Zentai Péter
Zentai Péter
Tetszett a cikk?

Mi, magyarok tényleg inkább járjuk a magunk külön pénzügyi-gazdasági-katonai útját? E kérdésekre határozott igennel felel az egyre nagyobb nemzetközi figyelemnek örvendő globális hírszerző agytröszt, a texasi székhelyű Stratfor vezető analistája, Marko Papic. A Stratfor legfrissebb elemzéseinek készítői egyenesen eltanácsolják Magyarországot az eurótól, attól, hogy a németek (a Stratfor által vélt) hegemóniája alá kerüljenek.

Zentai Péter: Ausztria és Belgium esik el legközelebb, őket kell hatalmas pénzcsomaggal megmenteni – állítják önök. Belgiumról én is tudom, hogy a GDP-arányos államadóssága az egyik legnagyobb a fejlett világban, de Ausztria? Szerintem nagyon jól áll.

Marko Papic: Belgium teljesen becsődölt. Csak nem beszélnek róla, és – ne áruljunk zsákbamacskát – csődbe jutott Spanyolország is, nemcsak Írország, Portugália, Görögország.

Marko Papic
©

Ausztria problémája merőben más jellegű: példátlan az osztrák pénzügyi szektor függősége a kelet-közép- és a dél-kelet európai térség fejleményeitől. Az osztrák GDP alakulását a keleti szomszédok gazdasági növekedése vagy kudarca határozza meg.

Z.P.: Szóval a mi térségünk az igazi probléma? Akkor miért nem azt mondja, hogy mi, kelet-európaiak jutunk csődbe, és ez lesz Ausztria veszte?

M.P.: Mert ez így nem igaz. Objektíve Kelet-Közép-Európa most jobb bőrben van, mint Nyugat-Európa nagy része. De a globálisan ténykedő befektetők mégis az önök régiójából fogják kivonni tőkéjüket, amint lelepleződik, hogy államcsődbe jutott egy sor ország az euróövezetben. Az EU-csúcson – várakozásunk szerint – nyilvánvalóvá válik, hogy Németország diktátumai alapján át fogják ütemezni a déli euróállamok adósságait. Más szóval beismerik a csődöt, beismerik, hogy átütemezésre van szükség. Ez óriási áldozatokat követel az államkötvényeiket tartó intézményi befektetőktől, a pénzkezelő-alapoktól, a biztosítótársaságoktól, befektetési bankoktól. Amit Nyugat-Európában vesztenek, azt a Kelet-Európából való tőkekivonással fogják kompenzálni. És ennek aztán Ausztria fogja az elsők között meginni a levét.

Z.P.: Mintha a Stratfor elemzői előszeretettel bántanák Németországot. Éveken át ott dolgoztam, személyesen ismerek jó néhány német politikust, gazdasági vezetőt, ismerem a német sajtót. Nem tudom elképzelni, hogy Németország vezetőinek hegemón törekvései lennének, hogy diktálni akarnának másoknak.

M.P.: Németország évtizedeken át nem hallatta a hangját. Csak dolgozott, megtakarított, míg az többi nyugati ország fogyasztott, szórakozott. Németországnak befogták a száját a franciák, a szovjetek, az amerikaiak. Ha a térképre ránézünk: Németország átjáróház, amelyet a második világháború győztesei annak is használtak. Ez a szuverenitásától félig-meddig megfosztott ország – szorgalmának, fegyelmezettségének köszönhetően – a jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzet győztese. Terjeszkedni akar a déli tengerek és a nyersanyaglelőhelyek irányában. Mindezt csak keletre és délkeletre teheti meg.

Z.P.: Ne haragudjon, de nem a kilencszázharmincas években élünk. Németország abszolút demokratikus, sőt, a legdemokratikusabb ország Európában.

M.P.: Az érdekek alakítják a politikát. A világháború befejezése óta soha nem diktálták a németek lépéseit saját gazdasági érdekek olyannyira, mint manapság.

Z.P.: A németek az Unió és az euró megmentése érdekében cselekednek. Ez egyúttal német érdek. De összeurópai érdek is.

M.P.: Az ön országa és néhány más, súlyos bajba került kelet-közép-európai ország – köztük Ausztria – két évvel ezelőtt hiába kért azonnali, több száz milliárd eurós uniós segítséget. Németország egyből leintette magukat. Az IMF-hez irányította Magyarországot. Vajon miért? Azért, mert ez volt a német érdek. Ma Németország elutasítja, hogy az egész euróövezetben egységes legyen a kamat, nem hagyja a közös eurókötvény kibocsátását, holott ezt követelik az olaszok, a belgák és sokan mások. A németek valójában kétsebességű Európát akarnak, a belső kör dolgaiba nem, a külsőbe maximálisan beleavatkoznának. Az Európai Központi Bank révén saját maguknak –  exportjuk, gazdasági pörgésük folytatása végett – alacsony, a keleti-déli országokban a piacaikon – az érintett államkötvények leértékelődésével – magas kamatokat alakítanak ki. 

Z.P.: Schäuble német pénzügyminiszter viszont éppen a minap közölte, hogy Németország nem érdekelt az euróövezet kettéválásában.

M.P.: Számunkra nem a politikusok szavai, hanem tettei és a tények a meghatározóak. Mi azt mondjuk a német akciók kapcsán, hogy önöknek, a cseheknek, a lengyeleknek nem szabad belépniük az euróövezetbe, másodrangú országokká válnának.

Z.P.: Forduljunk inkább Oroszország vagy Kína, még inkább Amerika felé?

M.P.: Kína – tudomásunk szerint – nagyon is érdekelt abban, hogy az EU-tag Magyarországgal erősítse a gazdasági kapcsolatait, de túl messze van. Oroszországnak nincs valós gazdasági ereje. Az Egyesült Államok számára csak a Közel-Kelet létezik a külvilágban. Az oroszok és a németek nyomására azonnal feladta a csehországi-lengyelországi rakétatelepítési tervet. Abban viszont érdekelt Amerika, hogy az önök országai erősítsék a kapcsolataikat Törökországgal. Törökországot az Unió hagyta cserben. Viszont nem lehet túlértékelni rendkívüli geopolitikai jelentőségét. Stockholmtól Isztambulig húzódik egy olyan észak-déli övezet, amelynek országai gazdasági-politikai-védelmi egységet tudnának alkotni, közös erejük révén megszűnne ezen országok egyenkénti végzetes kiszolgáltatottsága. Az önök miniszterelnöke azon kevesek közé tartozik, aki helyesen értelmezi az európai helyzetet és mer a kelet-közép-európai országok védelmi együttműködésének szükségessége mellett érvelni. Ugyanakkor Lengyelország látszik a legalkalmasabbnak arra, hogy élére álljon egy ilyen pénzügyi-gazdasági-biztonsági övezetnek. A lengyelek azonban jelenleg inkább a német, az orosz és az amerikai érdekek között igyekeznek lavírozni.

Z.P.: Akkor most Magyarország jól csinálja a dolgát – mindent egybevetve?

M.P.: Szerintünk Magyarország érti ma Európában a legjobban, milyen irányba mennek a dolgok.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!