Elkészült végre Magyarország oligarcha-térképe - adta hírül a Blikk, megszólaltva a szociológust is, aki szerint az oligarcha-térkép "egyfajta mentális szegénység-térkép is, hiszen pontosan mutatja, hogy huszonkét évvel a rendszerváltás után hol és milyen területen befolyásolják életünket a pártközeli nagytulajdonosok". A megyékre lebontott ábrán jól kivehető, hogy Budapest a legfertőzöttebb góc, de jócskán akad tisztogatnivaló a keleti és a nyugati megyékben is, már ha azt akarjuk, hogy véget érjen az oligopoly.

Nem, sajnos nem az oligarchákat, hanem csak a prostituáltakat mérték fel ily módon, a térkép valójában arról szól, hol bírságolták és zárták el az érintett nőket leginkább (a szociológus szerint ez "egyfajta szegénységtérképként is felfogható"). Pedig rendszert kéne vinni végre az oligarchakérdésbe is: hol van a probléma gócpontja, melyik megyeszékhelyen, melyik községben jutottak vagyonhoz, állami megbízáshoz, közigazgatási poszthoz, haveri földbérlethez? Ez a térkép még várat magára.

Nem mintha lennének oligarchák a Fidesz közelében, nincsenek, és ezt magától a Legilletékesebb Személytől tudjuk. "A nemzeti együttműködés rendszerében nagytőkések vannak, oligarchák azonban nincsenek és nem is lesznek" - jelentette ki a Legilletékesebb Személy egy ellenzéki kérdésre válaszul. "A mi fölfogásunk szerint oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé, az ország fontos ügyeinek eldöntését is saját hatáskörébe akarja vonni, elfoglal például egy pártot (...) vagy miniszterelnökké választják, így egy adott parlamenti többség támogatásával egy kézbe kerül a milliárd és a politikai hatalom."

Na mostan itt azért is álljunk meg egy percre, mert a Nemzeti Ügyek Orbánja itt a szemantika területére is kimerészkedett egy azonnali válasz erejéig, márpedig ennyi mindenhez (jog, közgazdaság, államigazgatás, lingvisztika) nem lehet egyszerre nem érteni, eddig csak az első háromhoz nem értett. A végrehajtó hatalom feje itt konkrétan átdefiniált egy létező fogalmat, hogy kihulljon belőle, sőt, per definitionem eleve elgondolhatatlanná váljon a Fidesz-közeli oligarcha léte, nemhogy egy reálisan létező Simicska, Nyerges, vagy Lázár testvérek.

Oligarcha ugye eddig az volt, aki az államtól vagy legalább az arra emlékeztető közhatalomtól meglehetősen független, önálló életet élt, mert gazdasági erejénél és alig használt Lexusánál fogva ezt megtehette. Gazdasági erejét pedig vagy önerőből, vérrel és verejtékkel, vagy mások vérével és állami verejtékkel szerezte, mikor hogy, meg hogy mikor kit ismert, jókor volt-e jó párt közelében.

A kormány felfogása szerinti oligarcha azonban valami nyeretlen kétéves lehet, aki "közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé." Dehogy akar, az már rég van neki, épp azáltal, hogy a haverja, a mostani vagy a mindenkori Legilletékesebb Személy kormányoz. Dehogy akarja ő "az ország fontos ügyeinek eldöntését saját hatáskörébe vonni"! Neki a még nagyobb gazdasági súly kell, a politika csak eszköz - ahogy a kormány(párt) számára is csak eszköz az oligarcha, társadalompolitikai, pártfinanszírozási vagy más hasonló, immorális célok elérése érdekében.

A legtöbb jószándékú kormánykritikus értelmiségi elköveti azt a hibát, hogy közli, a kormányzat nem kötődhet semmilyen szinten az "oligarchákhoz", szűnjön meg végre a kölcsönös, pénzmozgások által is fémjelzett szívesség-network. Ez egyébként igaz, szűnjön meg. De egy kormánynak a fentebb pozitívan említett nemzeti nagytőkésekhez vagy más gazdasági szereplőkhöz sem kell semmilyen szinten kötődnie.

A kormányzatot ugyanis nem arra tartjuk, hogy gazdasági szereplőkkel (lobbista vállalkozók, nemzeti vagy nemzetietlen kis- és nagytőkések, szakszervezeti maffiák stb.) haveri, szívességi vagy bármilyen viszonyban legyen, és velük vagy nélkülük egyfajta osztálypolitikát folytasson, akár a középosztály, akár a leszakadó szociális esetek érdekében. Nem. A kormányt arra tartjuk, hogy kivonja magát a gazdasági életből, törvényekkel és szilárd jogbiztonsággal garantálja a piaci folyamatok, a kreatív kapitalisták szabad működését, a bürokráciamentes vállalkozás és az ezzel járó siker vagy bukás szabadságát. Nem több, de nem is kevesebb a dolga.

Ehhez képest egyrészt azt látjuk, hogy a kormány a zászlajára tűzött középosztályt folyamatosan bünteti, naponta újabb adókkal árasztja el, miközben igencsak várat magára a bürokrácia drasztikus leépítése, a valódi kiadáscsökkentés; másfelől viszont egy irányba csatornázza az államilag elnyerhető jutalmakat. Így lesz pártközeli oligarcha abból is, aki pedig csak sima "vállalkozóként", "pályázaton nyertes földbérlőként" határozná meg önmagát, ha valaki megkérdezné. De nem kérdezi senki.

"Az oligarchák emberei ott ülnek a döntéshozók közelében, és akárcsak egy korábbi rendszerben az úgynevezett tartótisztek, utasításokat hoznak és információkat visznek" - közölte Ángyán exállamtitkár elhíresült nyilatkozatainak egyikében, így kommentálva azt a Fidesz-kormány eddigi gyakorlatához képest is új fejleményt, hogy a húszéves haszonbérletre (majd később nyilván megvételre) kínált 65 ezer hektárnyi állami föld jó részét párt- és kormányközeli vállalkozások kapták meg. (Mennyire más kifutása lett volna az ügyének, ha PowerPoint-tal prezentál egy jól sikerült vidéki agrároligarcha-térképet.)

De még ha csak a földekről lenne szó. A Nemzeti Együttműködés gazdasági tartótisztjei ott vannak a Fejlesztési Minisztériumban, a Magyar Televízióban, a Közgépben, a Publimontban, a Nemzeti Üdülési Alapítványban, a felcsúti Futballakadémiában, a CBA-ban, a Századvégben, "nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, az ernyedetlen tapsoló tenyerekben".

A miniszterelnök egybként azt is hangsúlyozta viszonválaszában, hogy "nagy magyar vállalatokra" van szükség "a pénzügyi szektorban, a biztosítási iparban, az építőiparban, az energiaiparban, a járműgyártásban, a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, információs technológiákban, a szállodaiparban" - csupa olyan területen tehát, ahová, ha magyar kéz tette be a lábát, rögvest felvirágoztatta, szárba szökkentette. Ilyenkor még a nap is másképp sütött.

"Igen, nagytőkésekre, sikeres, sok milliárddal rendelkező vállalkozókra van szükségünk" - közölte a minden önérdektől mentes kormányfő, különben? "Különben mindent a külföldiek visznek el." Na ez itt a baj. A külföldi ugyanis azért vesz itt földet, ipart, technológiát, hogy elvigye jó messzire. Oda, ahonnan még a térképről is lecsúszik.