Hont András
Hont András

Kimondom, nem körülírom: ti nem hisztek semmiben. Értitek? Semmiben.

I.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői zsidó emberek. Igazából legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük” – fogalmazott 2009. január végi sajtótájékoztatóján P. Albert városi rendőrfőnök. Az elhangzottak a korábbi időszak bűncselekményeire születtek válaszul, ugyanis több járókelőt is rablók támadtak meg. „Összesen nyolc ilyen utcai támadásban kellett intézkednie kollégáinknak” – ismertette az adatokat a kapitány.

P. Albert megemlékezett arról a munkáról is, amelyet kollégáival a megelőzés érdekében fejtenek ki. „Mi, rendőrök, teszünk azért, hogy kivegyük a részünket a fiatalok neveléséből. A baj csak az, hogy a sok kis aranyos zsidógyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető”. Végül összegezte is a tanulságokat: „zsidó nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés. Ennyi. Ennyi. Semmi több. Lehet ezt kibontogatni, meg ragozgatni, e mögött ennyi van, és nem több és nem más.

A sajtótájékoztatóból zajos botrány keveredett, az illetékes miniszter azonnal fölfüggesztette a kapitányt, ám a helybéliek egy része szimpátiatüntetést tartott mellette, és a rendőrfőnökkel jó viszonyt ápoló kormánypárti polgármester, aki ráadásul érzékelte a kijelentések népszerű voltát, erős lobbizásba kezdett a rendőrfőnök érdekében. Így a Reform Vagy Halál, És Ha Egyik Sem, Úgy Szötyögünk Még Egy Kicsit Párt alkotta kormány visszahelyezte tisztségébe P. Albertet. A miniszterelnök-pártelnök, Demokraták Csillaga a sajtót és a sápítozó értelmiségieket ezzel nyugtatta: „nem lehet zsidózni a magyar közéletben, és nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy a rendőrség nem a bűnt, hanem egyes népcsoportokat üldöz. Azonban a zsidókérdés bonyolult társadalmi probléma […] Szeretném, ha az maradna meg a közvéleményben, hogy a vizsgálat a kapitányt elmarasztalta, és nem az, hogy maradhat a helyén”.

II.

P. Albert szavai nem önmagában álltak.

A közhangulat addigra erősen zsidóellenes volt, több, zsidókhoz köthető bűncselekmény is borzolta a kedélyeket. A legnagyobb ellenzéki erő, a Hadd Szabadjon Nekünk Is, Amit A Kommunistáknak, És, Hogy Nekik Mit Szabadott, Majd Utólag Megmondjuk Párt közleményében követelte, hogy „a kormány hagyjon föl a bűnözők etnikai alapon való mentegetésével”. A párt belső köreihez tartozó publicista ezt írta: „a zsidó etnikum rengeteg tagja felmondta az együttélést, és felmondta az emberséget. Sajnos ők állatok, veszedelmes vadállatok.

A parlament felé robogó szélsőjobboldali párt, a Giccs, Vér, Faszpumpa már évek óta a „zsidóbűnözés” visszaszorítását tekintette fő céljának, a párt által létrehozott paramilitáris osztag „közrendvédelmi fölvonulásokat” rendezett a zsidók által lakott településrészeken. A média egyre több zsidókat ért atrocitásról számolt be, és a megelőző hónapokban, több olyan emberölésről érkezett hír, amelyeknek zsidók voltak az áldozatai. A gyilkosságok hátterét a nyomozószervek és nemzetbiztonsági szolgálatok képtelenek voltak föltárni, sőt a sorozatjellegét sem érzékelték.

Három héttel a sajtótájékoztatót követően újabb haláleset történt, melyben zsidók vesztették életüket. Egy kigyulladt háznál ketten – apa és fia – haltak meg, a tudósítások kezdetben balesetet sejtettek, azonban a megyei rendőr-főkapitányság tájékoztatója eloszlatta a föltételezéseket: „a 28 éves férfira és a karjában lévő 5 éves kisfiára feltehetően vadászfegyverrel lőttek rá, miközben égő családi házukból menekültek ki”.

III.

Az események idején lépett életbe a zsidókat demonstratívan védő büntetőtörvénykönyv-módosítás. A közösség tagja elleni erőszak önálló tényállása azonban érdemi változást nem hozott, sőt, a későbbiekben alsóbb bíróságok előszeretettel ítéltek el ez alapján zsidókat a többségi társadalomhoz tartozók elleni cselekmények miatt. Közben folytatódott a zsidók elleni erőszak, újabb gyilkosságok történtek, és a Demokraták Csillaga is lemondásra kényszerült.

A választás előtt szenvedélyes beszéddel tért vissza: „Demokraták, ébresztő! Meddig tűritek, hogy Magyarországon tort üljön a gyalázatos beszéd? Meddig tűritek, hogy Magyarország fele meg sem nyikkan, ha származásuk miatt lőnek le asszonyokat, gyerekeket?" Ennek ellenére pártja csúfosan elbukta a választást, ő maga pedig alulmaradt a belső küzdelemben.

Nincs Több Szötyögés, Megalkuvás Nélkül Képviseljük Az Értékeket, És Aki Nem Fog Össze Velünk Az Fasiszta, De Legalábbis A Diktatúra Szekerét Tolja Koalíció néven új tömörülést hozott létre, amely hívei szerint a berendezkedő új rezsim – amelyet ők előszeretettel hívtak diktatúrának, vezetőjét meg nem egyszer Hitlerhez vagy Mussolinihoz hasonlították – kérlelhetetlen, valódi ellenfele, ami többek közt abból is látszik, hogy bátran  kiáll a stigmatizált, nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportok mellett. Amikor a már említett publicista újabb állatozós cikkben kelt ki a zsidóság (illetve a zsidóság általa együttélésre alkalmatlannak ítélt része) ellen, akkor a pártelnök „én is zsidó vagyok” föliratú táblával a nyakában tüntetett ellene.

Az ismételten (és ismételten nagyarányban) elveszített választás után a baloldali pártok úgy döntöttek, hogy az addig követett bojkottal szemben vitába szállnak a továbberősödött Giccs, Vér, Faszpumpa, Kutyulimutyuli mozgalommal. Kivéve a Demokraták Csillagának szervezetét, amelyik – úgymond – még ilyen formában sem volt hajlandó legitimálni a szélsőjobboldalt. Ahogy a szóvivő, Törlőnyelv fogalmazott: „Demokraták nem állnak szóba nácikkal. Egy ilyen tévévita nem más, mint színház, ócska kampányelem. Háromszor három perces időkeretben fogják megvitatni, hogy szabad-e zsidózni, kasztrálásról beszélni, uniós zászlót égetni, embert leköpni?

Eközben P. Albert békés, nyugdíjas éveit élte. Már korábban visszavonult a rendőrségtől, munkájáért az új kormányhoz tartozó polgármestertől Pro Urbe díjat vehetett át, közéleti szereplést nemigen vállalt. Egyszer föltűnt a kormánypárt és a szélsőjobboldali párt között félúton található televízióban, mégpedig annak a Nemzeti Érzelmű Motorosok (közismert nevén: Gójmotorosok) emblematikus figurája által vezetett műsorában. Itt határozottan cáfolta, hogy a zsidók bűnözése genetikailag meghatározott lenne, szerinte ez „elmaradott kultúra és neveltetés kérdése”.

IV.

P. Albert legyen a demokratikus ellenzék közös polgármesterjelöltje, mert ő az, „aki kimondja, amit más körülír, és megteszi, amit mások nem”jelentette ki a Nincs Több Szötyögés stb. párt helyi elnöke a baloldali pártok városi szervezeteinek rendezvényén, 2014 júliusának legelején.

A jelölés híre némileg meglepte a politizáló közvéleményt, a Nagyon Eltökéltek Vagyunk Valamiben, Vagy Mégsem? Szövetség országos központja elhatárolódott a helyi szervezetétől, amelyik viszont kitartani látszott P. Albert mellett. Többen hitetlenkedve kérdezték Demokraták Csillagának pártjának tagjaitól, hogy igaz-e, hogy a zsidózást mereven elutasító erő egy zsidózó személyt támogat. „Nézzük meg, mit mond és mit tesz a jelölt a kampányban. Aztán ítélkezzünk. A bizalom kijár mindenkinek...” – érkezett meg a válasz Törlőnyelvtől, majd magától, az elnöktől is: „a legbonyolultabb kérdések sokszor ellentmondásos válaszokat szülnek. Ez a helyzet most is. De legalább kérdezni engedjünk…” – üzente.

A jelölt a Mi Még Szötyögünk Tovább Párt honlapján próbálta egyértelművé tenni, hogy semmi köze a rasszizmushoz, kirekesztéshez: „tisztelem minden honfitársamat, zsidó vagy nem zsidó. Tény viszont, hogy a városban drámai a helyzet. […] Hiszem, hogy ki kell beszélnünk a konfliktusok lehetséges okait, úgy, hogy senki ne érezhesse megbélyegezve magát. Ha 2009-es mondataim ezek ellenkezőjére adtak okot, akkor én fogalmaztam rosszul. Ezt őszintén sajnálom. Azt azonban muszáj megértenünk, van-e a szociális helyzeten túlmenően valamilyen mélyebb, föltárható oka annak, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyek a lakosság közbiztonság-érzetét leginkább befolyásolják, jelentős arányban követik el olyanok, akiket a közvélekedés zsidóknak tekint”.

Most már egyre többen értettek egyre kevesebbet: mi lehet a szociális helyzeten túlmenően mélyebb, föltárható ok? A neves filozófiatörténész, aki több alkalommal vont párhuzamot a jelenlegi kurzus és a harmincas, negyvenes évek folyamatai közt, és számos cikkében követelte a Nincs Több Szötyögés stb. bevételét az ellenzéki Összefogásba, sietett segítségükre.

Jámbor András találata
Nyilatkozott a párt alelnöke is, aki egy tévéműsorban úgy magyarázta P. korábbi sajátos statisztikai adatközlését, hogy tudniillik nyolc elkövetőből nyolc zsidó, hogy „ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a két kezünkön tíz ujjunk van”. Az ország legnagyobb nyomtatott, politikai napilapjában, ahol sok, a témával szakértőként foglalkozó munkatárs dolgozik, olyanok, akik bármikor bátran és érvekkel állnak ki a megkülönböztetés ellen, a helyi tudósító írt publicisztikát. Imígyen: „béna kacsából hirtelen harcias hattyúvá változott a baloldali ellenzék. Bejelentésük … több mint figyelemre méltó. Azt sugallja, hogy elszánták magukat a pragmatikus döntésekre, még ha ezek nem találnak is mindenütt lelkes fogadtatásra”. A tudósító fölidézte P. Albert korábbi szavait, egyértelműsítve, hogy „zsidózott, ha úgy tetszik”, de ismerteti a „pragmatikus döntés” előnyét is: „kommunikációs zseninek kell lenni ahhoz a jobboldalon, hogy fogást találjanak rajta, elvégre lehetne akár az ő emberük is”.

A másik baloldali napilapban – abban, amelyik éppen följelenti a magyar államot, mert a lopott pénzből csak a jobboldali sajtónak juttat és nekik nem – egy volt európai parlamenti képviselő kelt a döntés védelmére, kicsapva az asztalra a végső érvet: „ha a jobboldali propagandagépezet boldogan lelkendezik a P. Albert-ellenes fanyalgások miatt, az számomra egy okkal több, hogy bizalmat szavazzak P. úrnak. Ha miskolci lennék, én rá szavaznék”.

Végül hosszabban kifejtette a véleményét Demokraták Csillaga is: „Csapdában vergődünk. Van egy igaznak vélt feltételezés, miszerint a zsidó lakosság körében magasabb a bűnözés aránya, mint a nem zsidó magyar lakosság körében. De nem tudjuk, hogy valóban helytálló-e ez a közkeletű vélemény. […] P. rossz mondatokat mondott öt éve. Pontosabban nem mondott ki még néhány fontos mondatot. Olyanokat például, hogy azért, mert bizonyos bűncselekményeket a korábbi hónapokban kizárólag zsidók követtek el, még nem gondolja, hogy a zsidók bűnözők.[…] Nem elég a tapasztalat, hogy feltegyük a kérdést: nem rontottunk-e el mi is valamit? Elég-e, ha folytatjuk az elmúlt negyedszázad politikáját, ami legalább részben az antiszemita, rasszista meggyőződés megerősödéséhez vezetett? És tényleg így szeretne fordítani a baloldal drámai hátrányából? […] Az egykori rendőr, a mai polgármesterjelölt rosszul nyitott ki egy ajtót. De ki kellett nyitni, mert szürkület van idebent”.

A híveknek azonban nem volt szükségük a szentleckére, tudták ők maguktól is, hogy a) miért baj az, hogy valaki végre kimondta az igazságot? b) nem kell fintorogni, amennyiben erre van szükség, hogy a városból kiűzzék a diktatúrát, akkor P. Úr jó választás; c) ne Pestről akarják megmondani, hogy mi kell a városban; d) aki kételkedik P. Úrban, az menjen le a zsidók közé lakni; e) már megint a liberálisok kavarják a körúton belülről; f) meg kéne vizsgálni, hogy az úgynevezett jogvédőknek mekkora szerepük volt a kétharmad létrejöttében; g) puccs zajlik az Elnök Úr ellen, a tiltakozók zavart akarnak kelteni, a most kilépők csak bomlasztani léptek be; f) Hajrá Nincs Több Szötyögés, Megalkuvás Nélkül Képviseljük Az Értékeket, És Aki Nem Fog Össze Velünk Az Fasiszta, De Legalábbis A Diktatúra Szekerét Tolja Koalíció! Hajrá Demokraták Csillaga Elnök Úr!

Tulajdonképpen igazuk is van. A népnek mindig igaza van, kivéve, ha leszavazzák a demokratákat, mert akkor birka békemenetelők. Egyébként csak az számít, hogy miként lehet legyőzni a másikat, minden más csak fanyalgás, és a körúton belülről könnyű okosnak lenni, különben is vannak ennél sokkal fontosabb és aktuálisabb kérdések. Például a… na, várjunk csak… pedig itt motoszkál bennem… ja, igen, megvan. Hol volt Sólyom, amikor a gárda tüntetett az ablaka alatt?

 

Lábjegyzet

Mivel ezt a cikket dékások is olvasni fogják, sőt, fölháborodottan posztolják, és kommentelik majd, kénytelen vagyok elmagyarázni, hogy a fenti dőlt betűvel szedett szövegrészek mind elhangzottak, vagy leírattak, csak a „cigány” szót cseréltem „zsidóra”, illetve a szereplőknek adtam fantázianevet.

Így hogy hangzott?

A mondatok másként kezdtek viselkedni, ugyanis a zsidóság szimbólum. Ott áll mögötte a történelem, a művelt közvélemény érzékenysége, ráadásul nemigen vannak már zsidók. Minimális kockázattal lehet „zsidó ügyek” melletti kiállással toleranciát, fölvilágosultságot, elvágólagos antirasszizmust mutatni, és másokat – ha nem úgy, nem ott és nem akkor demonstrálnak, ahogy arra fölszólítják őket – mindenféle vádakkal illetni. (Példának okáért, amikor az LMP társelnöke nem vett rész a Szabadság téri emlékmű elleni tiltakozásban, akkor ezt a Legfelsőbb Bíróság egykori szóvivője azzal hozta összefüggésbe, hogy a – köztudottan ateista – politikus nem ment el korábban egy hanukagyertya-gyújtásra, ebből is látszik, hogy „ritka egy aljas kis tetű, sunyi kis mocsok.”)

A cigányság viszont valóság. Nem egyszer konfliktusokat, idegenkedést jelent. A cigányokról való beszéd ezért alkalmas az elvektől való rugalmas elszakadásra, a mismásolásra, az elvont igazságokról mint érzéketlen, elitista („körúton belüli”) luxusról értekezni, összekacsintani azzal a közönséggel, amelyik kétségbeesésében nem okosságokat vár, hanem visszaigazolást frusztrációira.

Tehát nem arról van szó, hogy a baloldalnak kedvesebbek a zsidók, mint a cigányok, nem is arról, hogy a baloldal legfanatikusabb része azonnal lerasszistázz bárkit, ha úri kedve úgy tartja, de rasszistát indít, ha érdeke úgy diktálja, hanem arról, hogy az sem volt igaz, amikor minden gesztusban fasizmust és minden bokorban fasisztát kerestek, és az sem, hogy Pásztor Albert, volt miskolci rendőrkapitány jelölése csak néhány szerencsétlen mondat miatt problémás. Ez a történet a rasszizmussal, antiszemitizmussal, cigányellenességgel, bármilyen nézettel és hittel való manipulációról, a teljes elvnélküliségről szól és nem Pásztor Albertről. És még csak nem is feltétlenül a politikusokról.

Itt kell választ adnom arra is, hogy miért ismételten régi, meghitt szerelmemet, a Demokratikus Koalíciót pécézem ki, s miért nem beszélek ugyanolyan hangsúlyosan a többiről. Nos, az Együtt-PM-ről, engedelmükkel, eltekintenék, állítólag van valami bátortalan véleményük valamiről, de azzal meg nem értenek egyet. Ott van ellenben a Szocialista Párt, amelyik jó két hónapja éppen Pásztor jelölésében testet öltő elképzelést (rendpárti MSZP) hirdette meg, s tetejébe volt szóvivőjük körútonbelülizett egy kiadósat – a most leleprázott értelmiség pedig szétszedte őket. Ahhoz ugyanis, hogy a politikai lóugrásokat végre lehessen hajtani, kellenek azok, akik mélyebb tartalmat, magasztosabb célokat látnak és magyaráznak a pálfordulásokba. Olyanok, akik hitelesen tudják közvetíteni, hogy nem kell arra figyelni, ami a kampányban elhangzik. Ha ez megvan, akkor még a legnagyobb erő élén sem kell állni ahhoz, hogy valaki saját térfelén érvényesülni tudjon – a létező jobboldalra is marginális csoportok kényszerítették rá zavaros és képlékeny ideológiájukat. Most a Demokraták Csillaga látja a lehetőséget a kitörésre; látja az esélyt, hogy ő valósítsa meg a rendpárti baloldalt; hogy egyszerre fogja vitorlájába a kirekesztés ellen küzdők energiáit, és a kirekesztés ellen küzdőkkel szemben mozgósítható demagógiát. Amennyiben ezt hagyják neki, akkor tényleg bármit el lehet takonykodni ebben az országban. Ahogy eddig is.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!