Most Soros György is sorra került. Már korábban is kóstolgatták, de most végre terítékre került. A közellenségek listája hosszú (multik, bankok, élelmiszerláncok, EU, liberálisok, filozófusok, hajléktalanok, menedékkérők és még sokan mások), de mindig van egy aktuális Number One: ezekben a napokban Soros György lett az.

A Finkelstein-Habony Művek feltehetőleg gondosan mérlegelte, hogyan adhat megfelelő, hiteles arcot a Gonosznak, kivel lehet megszemélyesíteni a mindannyiunkat fenyegető rontást. Valamiért Soros Györgyöt találták erre a legalkalmasabbnak. Tartok tőle, hogy fantáziánk nem elég gazdag a valódi szempontok eltalálásához, de ez most nem is fontos. Elég, ha sokatmondóan azt állítják, hogy tudjuk ki ő.

A kérdés az, vajon jól kalkulálnak-e? Ezzel kapcsolatban vannak kételyeim.

Soros György hazai megítélése nem egységes, elutasítottsága korántsem egyöntetű. A magyarok szeretnek büszkélkedni az idegenbe szakadt sikeres hazánkfiaival: a Nobel-díjasokkal, a neves művészekkel, sportolókkal és a sikeres üzletemberekkel is. Soros Györgynek a tehetségén túl még valamiből nagyon sok adatott, abból, amit a mai Magyarországon mindennél többre becsülnek: a pénzből. A sikeres pénzembert lehet, hogy nem sokan szeretik, de nagyon sokan tisztelik, már csak a vagyona miatt is.

Sokan tudják róla, hogy egy igazi emberbarát, aki tetemes vagyonát nemes célok támogatására (is) használja. Évtizedeken át a Soros Alapítványon keresztül Magyarországon is nagyon jelentős karitatív tevékenységet folytatott. Támogatott civileket, fogyatékosokat, tehetséges tudósokat, művészeket, hátrányos helyzetű embereket, létrehozott egy nemzetközi hírű egyetemet Budapesten, a CEU-t, amelyet a mai napig az ő vagyona tart fent. Akik ezt tudják róla, azok nehezen hiszik el, hogy az ő vélelmezett gonoszsága áll a menekültáradat mögött.

Az is tudható róla, hogy nem Magyarország az első ország, ahol közellenségnek számít. Durván támadták Tudjman Horvátországában, Milosevics Szerbiájában, Kucsma Ukrajnájában, Putyin Oroszországában, Nazarbajev Kazahsztánjában, sőt Malajziában távollétében devizaspekuláció miatt elítélték, Lukasenko Fehéroroszországából nemkívánatos személyként kiutasították. Szép kis névsor, sok magyar nem szívesen látja hazáját ebben a társaságban.

A legfőbb kockázat mégsem ez a kormány számára. Egy olyan fegyvert élesítettek be, amely könnyen visszafelé sülhet el. Nem számít titoknak, hogy Orbán Viktor a Soros Alapítvány támogatásával folytathatott tanulmányokat Oxfordban, ami akkor a legtöbb kortársa számára még elérhetetlen álomnak tűnt csupán, más Fidesz-vezetők és -prominensek is részesültek külföldi és itthoni Soros-ösztöndíjakban a nyolcvanas évek végén. A Fidesz megalakulását követően itthon is kapott anyagi és eszköztámogatást a Soros Alapítvány jóvoltából (személyesen is emlékszem a féltékenykedő morgásokra az akkori SZDSZ-ben, hogy miért kap a Fidesz legalább annyi, ha nem több támogatást a Soros Alapítványtól, mint az SZDSZ). A Fidesz és a kormány jelenlegi korifeusai és potentátjai között is szép számmal vannak, akik a CEU-n folytatták tanulmányaikat (például Kovács Zoltán kormányszóvivő, Kumin Ferenc New York-i főkonzul stb.).

Távol álljon tőlem, hogy tanácsot adjak a Jobbiknak, de nekik adták föl a labdát ezzel a sorosozással. Ha Soros György a főgonosz, akkor onnan már csak egy kis lépés, hogy korábbi támogatottjait, kedvezményezettjeit is gyanúba keverjék. Ők is könnyen válhatnak a háttérhatalom mestertervének fizetett ügynökeivé, végrehajtóivá. Még nem indult be teljes erővel a kampány Soros ellen, talán érdemes lenne még egyszer átgondolni a kormánynak, hogy érdemes-e tovább folytatni.

Természetesen Soros nézeteit vagy akár a tevékenységét lehet bírálni. A menekültkérdésben előadott hat pontjával kapcsolatban nekem is vannak kritikai észrevételeim. Szerintem rögtön az első pontja nélkülöz mindenfajta politikai realitást, amiben évi egymillió menekült befogadására és bőkezű ellátására (évi 15 milliárd euróért) tesz javaslatot, amit kötvénykibocsátással lehetne finanszírozni. Ez egy szép vízió, de Európa jelenlegi állapotában ez a javaslat nem a megoldást segíti elő, hanem az ellenérzéseket táplálja az ügy ésszerű és humánus kezelésével szemben. A második pont rendben van, de ez folyik is (Törökország, Jordánia, Libanon támogatása), a harmadik pontnak (közös bevándorlási és határőrizeti hatóság felállítása) jelen pillanatban semmi realitása nincs: a menekültválság éppen ellentétes hatást váltott ki, a meglévő közös intézményeket is aláásta és az önző nemzetállami megoldásokat erősítette fel (nem csupán Magyarország esetében). Utópikus javaslatnak tekintem az EU által kidolgozandó menekültügyi eljárás globálissá tételét. Ehhez az EU-nak nincs meg az ereje (jelenleg még ahhoz sem, hogy önmaga számára egységes eljárási szabályokat dolgozzon ki), a világ többi részének meg a készsége az EU-szabályok átvételére.

Engem az is zavar Soros javaslataiban, hogy nem tesz világos különbséget a menekültek és a bevándorlók között. Ezzel könnyen megfoszthatja a menekülteket attól az egyetlen dologtól, amivel még földönfutóként is rendelkeznek: a nemzetközi jogi védettségtől. Pontosan ezt teszik azok is, akik a menekültek ellen heccelik a közvéleményt és a bevándorlással szembeni ellenérzésekre építve utasítják el a menekülteket is

Ezzel együtt Soros György javaslatát egy tiszteletreméltó és átgondolásra érdemes javaslatnak tekintem, aminek a fő érdeme az a hatás lehet, amit a gondolkodásunk fermentálására gyakorol. Kevés valósul meg belőle, de áttételesen mégis pozitív befolyást gyakorol a közbeszédre és a menekültkérdésről folytatott politikai diskurzusra.

Soros György nem maga a Gonosz, aki ránk zúdította a menekültáradatot, hanem az a jó ember, aki szeretné, ha emberségesen kezelnénk ezt a súlyos válságot. Nem vitás, hogy megközelítésében vannak idealista elemek, de ha nem lennének ideáink, akkor csak a pőre érdek és önzés maradna, amit már nem is lenne érdemes megvédeni.