Burzsoá áltudomány vagy tudománynak álcázott ideológia? Azt sem tudják fiúk-e vagy lányok? Sötét mesterkedés a magyar haza lányai és fiai ellen? Ezek a súlyos dilemmák nyomasztják a kormányerőket, amikor a társadalmi nemek kutatását – másképpen: férfiak és nők társadalmi szerepeinek egyetemi tanulmányozását - igyekeznek ellehetetleníteni Magyarországon.

Az Orbán-kormány kultúrharcosai nagy elődök nyomában járnak. Emlékszünk: a kommunista Magyarországon a sztálini minta alapján nem lehetett oktatni pszichológiát. A kommunista vezetők attól félhettek, hogy aki az emberek viselkedését és lelkiéletét tanulmányozza, az megérti, milyen vágyaik vannak a magyaroknak, és ezt a tudást az ellenállóknak játszhatja át. Jobbnak látták, ha a pszichológiát beszántják.

A magyar egyetemeken a háború után nem nyílhattak meg a burzsoá áltudománynak nyilvánított pszichológia oktatás kapui. Hogy végül 1963-ban miért kezdődhetett el újra a korábban európai szintű pszichológiatudomány oktatása, azt csak találgathatjuk. Nyilván kiderült, hogy egyre több a lelkibeteg, a függőségben szenvedő, a depressziós és az öngyilkos. Végül is elengedhetetlennek tűnt, hogy a nép lelki egészségével szakemberek foglalkozzanak.

Valami ilyesmi lehet most a társadami nemekkel is. Miről is szólhat ez a gyanús tudományág? Nők, férfiak, hatalom, változás? Le vele!

Rétvári Bence, az EMMI jolly joker államtitkára, a társadalmi nemek tanulmányozására szakosodott diszciplína bezárását úgy magyarázta, hogy

a gender - a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan - inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak... A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall.

Rétvári világosá tette, hogy minden egyéb érv – elhelyezkedés, társadalmi szükségesség stb. - félrebeszélés. Pontosan értjük ezt, a miniszterelnök is tisztán beszélt 2017. márciusában, mikor azt nyilatkozta: nőügyekkel nem foglalkozom!

A nemek közötti szerepek változása megállíthatatlan

Úgy tűnik, a kormánynak problémát okoz, hogy a férfiak és nők társadalmi szerepei a felvilágosodás, de méginkább az ipari forradalom óta folyamatosan változnak. Az elmúlt 150 évben Európában a nők és a férfiak egyenlőbbé váltak, és ez azzal járt, hogy a társadalmunk igazságosabb és fejlettebb lett és elképzelhetetlenül nőtt a jólét. Azt is nehezen érti a kormány, hogy jelenleg is zajlik egy újabb technológiai forradalom, amely a nők és férfiak szerepeit további változásoknak teszi ki.

A nemek társadalmi szerepét illetően a változások megállíthatatlanok, a nemi szerepekről alkotott képünk ugyanakkor nagyon merev. Ez számos ellentmondást idéz elő. Például a nők Európában és Magyarországon ma már messze képzettebbek, mint a férfiak, társadalmi lehetőségeik mégis sokkal szűkösebbek. Szakmai kilátásaik korlátozottak és például sokkal több a nő szegények között, mint a férfi. A nemek közötti erőszaknak jellemző módon a nők az áldozatai. Az országot férfiak vezetik – a nők érdekeinek figyelembevétele nélkül.

Otthon is probléma lehet

A nők és a férfiak társadalomban betöltött különböző szerepe és a folyamatos változások az egyéni életben is feszültségekhez vezetnek. Ahogy nőként és férfiként valóban élünk és az, amit a "társadalom" elvár tőlünk, sokszor szemben áll egymással és ez súlyos egyéni problémát jelenthet. Például férfiként nagyon nehéz megfelelni a hagyományos családfenntartó szerepnek, amikor férfiak tartósabban szenvednek a munkanélküliségtől, mint a nők, és sokszor a nők többet keresnek a férfiaknál egy családban. Ha ezzel egy pár nem tud megbirkózni, ha nem tudják a közös életük feladatait ennek alapján átalakítani, abból komoly bajok származnak: alkoholizmus, erőszak, válás, és rengeteg emberi szenvedés.

Nem kisebb nehézséget okoz, ha egy nő pl. vezető beosztásban dolgozik de a környezete mégis azt várja el, hogy ő foglalkozzon délutánonként a gyerekeivel és ő ápolja őket, ha betegek. Valójában mindenkinek sokkal jobb volna, ha megtanulnánk együttélni azzal, hogy a férfiak is aktív részesei lehetnek a gyermeknevelésnek. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy milyen jót tesz a gyermekek szellemi és lelki fejlődésének, ha az édesapjuk komoly részt vállal a nevelésből. Azt is tudjuk, hogy azok a férfiak, akik sok időt töltenek a kisgyermekeikkel, nyugodtabbakká válnak és akár évekkel is tovább élnek.

A nemekkel kapcsolatos tudomány olyan felismerésekkel gazdagított bennünket már eddig is, amely egyértelműen hozzájárul például az egészségesebb és boldogabb családi élet kialakításához. A nemek közötti kapcsolatok életszerűbb átalakulása jelentősen csökkenthetné az előítéletekből fakadó nyomást és bizonyára pozitívan hatna egy olyan országban, ahol alacsony a gyermekvállalás, túl sok a válás, rengetegen szenvednek szenvedélybetegségektől és rendre vezetünk az öngyilkossági mutatók alapján. A nemek közötti tudomány fejlődése segítene az egész országnak.

Kulcsfontosságú tudással gazdagít bennünket

A családi élet kiegyensúlyozottságának kérdése csak egy a sok közül, amelyet a társadalmi nemek tudománya kutat. A nemek közötti esélyegyenlőségi és hatalmi viszonyok vizsgálata nagyon fontos kérdés a munkaerőpiac, cégvezetés, az oktatás- vagy a családpolitika szempontjából is. A társadalmi nemek kutatása és tanulmányozása igazi 21. századi tudomány, amely kulcsfontosságú tapasztalattal ruház fel bennünket a világról, amelyben élünk.

Meg lehet próbálni megtagadni és eltüntetni, de ez igazi ostobaság volna. Egy bölcs kormányzat nem megszünteti ezt az átfogó tudományterületet, hanem épp, hogy fejleszti: megbízásokat ad újabb kutatásokra, szakembereket küld a nagy állami cégekhez, és legjobb tudása szerint hasznosítja a tapasztalatokat a társadalompolitikai kormányzati döntések megalapozásához.

Ha a kormány bezárja a nemek kutatásával foglalkozó műhelyeket, azzal csak azt éri el, hogy hazai ismeretek híján mások tapasztalataira kényszerülünk, amikor szükségünk van erre a tudásra. Nem lesz elég hazai szakember, aki megértené a vállalatokban zajló személyes és csoportdinamikai problémákat, nem lesz elég szakember, aki kezelni tudná azokat a társadalmi feszültségeket, amelyeknek egy jelentős része a nemek közötti szerepváltozásokra vezethető vissza. Valójában már most is lemaradásban vagyunk.

Az újdonságokra kell felkészülnünk

Ma az állások egyharmada olyan munka, amely 20 évvel ezelőtt még egyáltalán nem létezett. A jövő folyamatosan új szakmákat és tanulást igénylő tudományokat teremt számunkra, nem győzünk tanulni és újratanulni. Az oktatással foglalkozó kormányzati tárca dolga az volna, hogy megteremtse a lehetőséget azokra a stúdiumokra, amelyeket a világ változásai teremtenek.

A társadalmi változások, a technológiai fejlődéssel együtt járó életmódváltozás és a munkatevékenységek megváltozása egyre nagyobb igényt teremt majd a nemek közötti viszonyok kutatására a jövőben. Ennek az igénynek az Orbán-rezsim nem tud gátat vetni. A nemek tanulmányozásával foglalkozó tudományos műhelyek bezárásával Magyarország ostobább lesz más országoknál, és nem tudjuk kezelni majd az új kihívásokat. A nők és férfiak szerepeinek elkerülhetetlen változásából fakadó nehézségek pedig bekúsznak az emberek, a vállalatok, a társadalom bőre alá, kezeletlenül és elhanyagoltan, és nem tudjuk, milyen mutató lesz majd, amely tizenöt év múlva arra kényszeríti a kormányt, hogy hosszú lemaradás és sok emberi szenvedés után újranyissa a társadalmi nemek stúdiumait Magyarországon.

Sokkal jobb volna azonban, ha a kormány nem csukná be a jövő előtt az ajtót.