A Századvég a magyar állam gyámsága alá venné a Facebookot. Olyasmi ez, mint amikor hadat üzentünk Amerikának. Most kiderülhet, hogy Lőrinc tényleg okosabb-e, mint Zuckerberg. Vélemény.
A Századvég nevű kifizetőhely az „állam hatálya alá” terelné a Facebookot. (Nem röhög!) A G. Fodor Gábor által elnökölt intézet mindezt a Facebook cenzúrájával indokolja. (Mondom, nem röhög!!)
Kevésbé röhejes, hogy bizonyos mértékig ugyanezt kéri Mark Zuckerberg, a közösségi portál alapító-tulajdonosa. Ez inkább szomorú. Azt jelzi, hogy a cég tehetetlen a felületén áramló hamis és egyéb káros tartalmakkal szemben. Normál esetben ez elintézhető volna annyival, hogy ez a vállalkozás hitelét érinti, és ha amaz nem képes megoldani a problémát, akkor a magára valamit is adó felhasználó nem veszi igénybe a szolgáltatást.
Csakhogy a monopol- vagy kvázi monopolhelyzetben lévő vállalatok ügye nem ilyen egyszerű, az ő esetük mindig bonyolult elméleti-jogi kérdéseket vet föl. Mert bárhogy veri is magát G. Fodor Gábor és a többi Zuckerberg sújtotta nernyik, a Facebook magántulajdon, és irányítóinak többnyire szívük joga eldönteni, milyen tartalmakat tűrnek meg. Igen ám, de bizonyos iparágak szereplői, egyes szakmák képviselői egyszerűen nem tehetik meg, hogy ne legyenek jelen a népszerű közösségi oldalakon, különben nem jutnak el potenciális vásárlóikhoz, közönségükhöz. Azaz a webkettes vállalkozások üzemeltetői hatalmat kapnak más területek fölött is. A tulajdon szentségére hivatkozva torzítani tudják – tőlük elvben független – piacok, így a politikai piac viszonyait is.
A probléma egyik oldalról úgy ragadható és oldható meg, hogy semleges – azaz mindenki által teljesíthető – feltételeket kell szabni. Az például nem hoz senkit versenyhátrányba, ha nem oszthat meg rasszista és/vagy homofób tartalmakat. Kivéve természetesen a rasszista és homofób vállalkozásokat és/vagy pártokat (a kategorizálás a magyar kormánypártokat illetően nem is olyan könnyű), ennyiben a NER-üzletfelek és beosztottak sirámát megértem.
Akad azonban másfajta bírálat is. Baloldali kritikusok vetik a Facebook szemére, hogy az üzleti oldalak jobban láthatók, mint a civil, közösségi felületek. Valóban, ám ez az interneten kívüli világban is így van. Akinek több pénze van reklámra, az több emberhez jut el. Aligha kapitalistákon kéne számon kérni a kapitalizmus törvényeit.
A Századvégnek viszont van egy rossz hírem: a Facebook már így is az állam hatálya alatt áll. Ahol van bejegyzett cége, leányvállalata, ott be kell tartania az adott ország törvényeit. Mivel létezik ilyen uniós ország, így vonatkoznak rá az uniós előírások is (nem csupán ezért, de erre ezúttal ne térjünk ki). G. Fodoréknak, még mielőtt megállítanák, inkább Brüsszelben kéne próbálkozniuk, ha valami gondjuk támad a szabályozással.
A Századvég azonban – ha jól veszem ki – a magyar médiajog hatálya alá szeretné besorolni a nemzetközi social mediát. Ezért akarja az ilyen jellegű szolgáltatókat tartalomszolgáltatóknak minősíttetni. A dilemmáról bőven ír a friss HVG Fókusz rovata, de akár közműszolgáltatóként, akár tartalomszolgáltatóként fogjuk föl ezeket a cégeket, ez pont olyan, mintha G. Fodor Gábor és népi zenekara a BBC-t vagy a Deutsche Telekomot akarná bevonni a magyar hírközlési és médiatörvények alá. (Még mindig nem röhög!!!) Javaslom, hogy ez irányú szándékukat személyesen tolmácsolják az érintetteknek. Végül is miért ne? Üzentünk már hadat az Egyesült Államoknak is.
A BBC-s példa nem teljesen alaptalan, mert hogy milyen tartalmat tekintek meg egy nem saját államom által felügyelt felületen, nem a cégek és államok viszonyát érinti, hanem az államét és a polgáráét. Jogilag semmiben sem különbözik az, hogy posztolok a Facebookon attól, hogy fölkeresek egy külföldi webshopot vagy híroldalt, és ott érdeklődöm vagy kommentelek. Azt pedig – néhány szélsőséges esetet leszámítva – nem kívánhatjuk, hogy az állam ebbe beleszóljon.
Amennyiben a Facebook valamilyen különös okból kifolyólag vagy csak a móka kedvéért mégis elfogadná, hogy innentől magyarországi tartalomszolgáltatónak minősül, az még mindig nem oldaná meg a századvégesek bajait (ti. hogy nem tudják akadálytalanul terjeszteni a kormánypropagandát). Ugyanis odáig még a borzalmas magyar médiaszabályozás sem jutott el, hogy az orgánumoknak jogszabályilag írja elő, miket közöljenek. Ehhez föl kellett őket vásárolni, már amennyiben a „vásárlás” kifejezést annyira kitágítjuk, hogy abba az einstandolás is beleférjen.
A költők inkább arra gondolhattak, hogy ők maguk mint Facebook-oldal-kezelők tekintendők tartalomszolgáltatóknak, a Facebooknak pedig mint felületnek gondoskodnia kell arról, hogy az általuk posztolt dolgok eljussanak a felhasználókhoz. Ez viszont igen érdekes felvetés. Ennek analógiájára, mondjuk, kötelezni lehetne a közmédiát és a megyei lapokat, hogy közönségükhöz HVG-s tartalmakat juttassanak el. Amíg ez megvalósul, addig a Facebook-problémára is volna javaslatom a századvégeseknek: ha nem tetszik nekik, ahogy működik, akkor csináljanak sajátot, és ott azt osztanak meg és úgy, amit és ahogy akarnak. Van hozzá pénzük, és legalább kiderül, hogy Lőrinc tényleg okosabb-e, mint Zuckerberg.
HONT ANDRÁS
a HVG munkatársa
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
