Csütörtökön az utóbbi évek egyik legnagyobb újságírói botránya következtében a The New York Times főszerkesztője, Howell Raines, és a szerkesztőség vezetője, Gerald Boyd bejelentette lemondását. Kiderült ugyanis, hogy munkatársaik közül többen is rendszeresen átverték őket, és persze az olvasókat is. A több mint másfél évszázada működő napilap - amely tulajdonosa többek között a Boston Globe-nak és az International Herald Tribune-nek is - hírneve súlyos veszteséget szenvedhet. Ön szerint hogyan fordulhat elő ilyen figyelmetlenség a világ egyik legtekintélyesebb napilapjánál?

A lavina május elsején indult el, amikor a The New York Times újságírója, a 27 éves Jayson Blair beismerő választ adott egy texasi újság kérdésére, hogy plágiumot követett-e el, amikor Jessica Lynch, az Irakban eltűnt és "hősiesen" kiszabadított amerikai katona családjáról írt. Később az is kiderült, hogy Blair több mint 70 írásából 36 — köztük a washingtoni sorozatgyilkossal foglalkozó riportja — hamis interjúk, idézetek és kitalált történetek alapján készült. Miután lelepleződött, Blair távozott a Timestól. Néhány héttel később követte őt a Pulitzer-díjas Rick Bragg, akit amiatt menesztettek, mert kiderült, hogy egy, a floridai osztrigahalászatról szóló cikkét egyedül írta alá, holott azt egy szabadúszó újságíróval közösen ütötte össze.
A Jayson Blair által okozott botrányt Howell Raines főszerkesztő és Gerald Boyd szerkesztőségvezető még átvészelte, de Bragg lebukása után ők is elhagyták a Timest, mégpedig önként. Egy CNN-nek küldött rövid e-mailben Blair megbánást tanúsított: „Sajnálom, hogy több fej elhullott az események következtében, amelyeknek én vagyok az okozója. Reméltem, hogy az enyém lesz az utolsó.” De hogy mennyire volt őszinte ez a bűnbánat, az kiderül abból, hogy május elsejei lemondását követően büszkén nyilatkozta a The New York Observernek, hogy „az újságírás legzseniálisabb személyiségeit sikerült becsapnom”.
Jayson Blair egyébként is ellentmondásos figura. A CNN-nek adott interjújából kiderül, hogy sokáig mentális és drogproblémákkal küzdött, kórházi kezelésre is szorult. Több hírforrás is felveti azt a lehetőséget, miszerint a színes bőrű Blair alkalmazása annak a Raines által követett programnak volt tulajdonítható, amely alapján az etnikai sokszínűség érdekében bizonyos fekete újságírókat, mint Blair-t, a vezetőség favorizálta. E pozitív diszkriminációt a Times vezetőségét személyesen is jól ismerő Bolgár György - aki a napilap történetéről könyvet is írt - szintén megerősítette a hvg.hu-nak. A sztárolás lehetőségét azonban Blair a CNN-nek nyilatkozva kizárta:” Egyikük sem segített nekem többet, mint bárki másnak, és egyikük sem okozott nekem semmi kárt”.
Howell Raines és Gerald Boyd távozását vegyes érzelmekkel átitatott megnyilvánulások kísérték. A BBC News szerint a lap elnöke és kiadója, Arthur Sulzberger rendkívül fájdalmasnak tartja a két vezető lemondását. Hiszen a 60 éves Howell Raines alkalmazásának kezdete, 1978 óta valóban sokat tett a Timesért, és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások előtt pár nappal kapta meg főszerkesztői megbízatását. A terrortámadásokról, illetve az azokat követő afganisztáni háborúról szóló írások 7 Pulitzer-díjat hoztak a lapnak. Az 52 éves Gerald Boyd fehér házi tudósítóként dolgozott, mielőtt a Times-hoz érkezett volna. 1993-ban azonban már itt kapott Pulitzer-díjat a Világkereskedelmi Központot ért bombatámadásról szóló tudósításáért. A magyar Pulitzer-díjas Bolgár György elmondása szerint a két vezető szakmailag alighanem kifogástalan teljesítményt nyújtott, a történtekért nem hibáztathatóak, nem az ő dolguk volt, hogy meggyőződjenek Blair riportjainak valóságtartamáról.
Vannak azonban, akik másképp vélekednek erről. Anthony Marro, a Newsday szerkesztője a The New York Times-nak nyilatkozva elmondta hogy „egy külső szemlélőnek úgy tűnt, hogy miközben nagy energiát fektettek az általuk választott történetekbe, a rutinügyekről elfeledkeztek.” Ennél azonban sokkal erősebb vádak is érték a két vezetőt, elsősorban Raines-t. Általában a túlságosan hierarchikus munkaszervezéséért és az erősen autokratikus vezetői stílusáért érték támadások. A lapnál dolgozó Jerelle Kraus a cnn.com honlapján egyenesen Caligulanak becézte Rains-t. Deborah Sontag, a The Sunday New York Times Magazine riportere pedig így nyilatkozott: „Az emberek nem érezték, hogy az ötletek szabad áramlásáról lenne szó”.
Raines és Boyd távozása mindenesetre drámai körülmények között történt. A The Guardian internetes oldalának egyik beszámolója szerint a két szerkesztő távozását tapsvihar, illetve tiszteletkönnyek követték. Búcsúzóul Raines ennyit mondott: „Tudjátok, amikor egy nagy sztori lát napvilágot, szedni kell a sátorfát”. Ezután elhagyták a Times szerkesztőségének épületét, és az odacsődült riportereknek nem kívántak nyilatkozni.
A The New York Times új, ideiglenes főszerkesztője az a Joe Lelyveld lesz, aki már Raines előtt is ugyanebben a pozícióban dolgozott. A Newsweek című hetilap egyik cikke alapján Lelyveld igen nagy népszerűségnek örvend a Timesnál, elsősorban demokratikusabb vezetési elvei miatt. Főszerkesztőségi évei alatt az újságírókkal rendszeresen konzultált, kikérte véleményüket, nem úgy, mint a most lemondott Raines. Catherine Mathis, a Times szóvivője szerint azonban Lelyveld pozíciója csak átmeneti lesz, egy éven belül valószínűleg új főszerkesztőt találnak. Megbízatása csak arra az időszakra szól, amíg a köd kitisztul, és lecsillapodnak a kedélyek.
A világ talán legtekintélyesebb napilapja azonban nem biztos, hogy símán kiheveri a traumát. Bár 2002-ben még a Fortune üzleti magazin első helyet adott neki az „Amerika legelismertebb cégei” listán a saját kategóriájában, a nagyrészt hírnevéből élő lapot egy ilyen botrány súlyosan érintheti. A BBC News cikke alapján az amerikai újságok olvasótábora folyamatosan csökken, ráadásul a demokratákhoz közel álló Times által képviselt liberális értékek egyre távolibbak az USA-ban fokozatosan teret nyerő republikánus értékrendtől. Mindezek fényében a The New York Times jövője minden, csak nem bíztató. Hogy a botrány csak feledhető kisiklásként vonul-e be a Times történetébe, az elsősorban a vezetésen, illetve az új főszerkesztőn múlik majd.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Hogy fehér lesz-e a karácsony? Egyelőre nem úgy tűnik

Hogy fehér lesz-e a karácsony? Egyelőre nem úgy tűnik

Fölényes győzelemmel világbajnok Hosszú Katinka

Fölényes győzelemmel világbajnok Hosszú Katinka

Mit mond a házszabály a mai botrányos szavazásról?

Mit mond a házszabály a mai botrányos szavazásról?

Demcsák Zsuzsa elhagyná az országot

Demcsák Zsuzsa elhagyná az országot

Álmodik a nyomor, a szupergazdagok mindig kibújnak az adóprés alól

Álmodik a nyomor, a szupergazdagok mindig kibújnak az adóprés alól

Micsoda siker! A magyar köztévé német kiejtése is bekerült a legkínosabbak közé

Micsoda siker! A magyar köztévé német kiejtése is bekerült a legkínosabbak közé