"Életem jelentős részében azért harcoltam, hogy az információk nyilvánosságra kerüljenek. Nem most van az a pillanat, hogy meghátráljak" - közölte magabiztosan Thomas Kean, a 2001. szeptember 11-ei terrorakciókat vizsgáló bizottság elnöke a testület májusi meghallgatását követően. Az általa vezetett, függetlennek kikiáltott bizottságot a Kongresszus "hívta életre" 2002. december 2-án, a republikánus Keant pedig az amerikai elnök személyesen nevezte ki. Kean májusi kijelentése már egy reakció volt arra, hogy a Fehér Ház számtalan jelentést egyszerűen nem, vagy csak késve ad át a testületnek. A Bush-adminisztráció mindenesetre könnyű helyzetben van, mivel a tíz tagból álló bizottság munkáját nem kíséri különösebb figyelemmel az amerikai sajtó. A New York-i The Nation című lap szerint már az is kérdéses, hogy a bizottság munkáját siker koronázza-e, s a jövő év májusára ígért végső jelentésükben többek között meg tudják-e nevezni azokat az állami szerveket és vezetőket, akiket felelősség terhel a szeptember 11-ei események miatt. A testület elvileg kényes témákat is érint, így olyan - eddig megválaszolatlanul hagyott - kérdésekre keresi a választ, amelyeket a jelenlegi és az előző kormányzat inkább nem bolygatna.
Nem véletlen, hogy tavaly novemberben Bush még ellenezte a testület felállítását, egészen addig, amíg ki nem nevezhette a bizottság élére Henry Kissinger egykori külügyminisztert, aki azonban két héttel később - a személyét ért bírálatok miatt - kénytelen volt lemondani. Bush ezután nevezte ki a jelenlegi elnököt, Thomas Keant, New Jersey volt republikánus kormányzóját, aki azonban - noha számos tudományos fokozat birtokosa - nem jártas a biztonságpolitikában, mivel eddigi pályafutása során főleg oktatásügyi bizottságokban elnökölt. A biztonságpolitikai kérdésekben nála valamivel öregebb rókának számít a Kongresszus demokrata tagjai által delegált, a közel-keleti politikában otthonosan mozgó Lee Hamilton elnökhelyettes, aki egy ideig a képviselőház külügyi bizottságát, illetve az 1987-es iráni fegyverüzletet (Irangate) vizsgáló bizottságot is elnökölte. Rajtuk kívül még négy demokrata és négy republikánus tagja van a testületnek, mindannyian befolyásos, ismert személyiségek, többségüket erős kötelékek fűzik a Bush-adminisztrációhoz, illetve a Clinton-kormányzat tagjaihoz.
A testület tényleges függetlensége azonban mégsem a Fehér Házzal jó kapcsolatokat ápoló republikánus bizottsági tagok, hanem a bizottság ügyvivője, Philip Zelikow történész kinevezése miatt vált kérdésessé. Zelikow ugyanis jó barátja, az idősebb George Bush elnöksége alatt pedig kollégája is volt a fiatalabb Bush jelenlegi nemzetbiztonsági tanácsadójának, Condoleeza Rice-nak, sőt közös könyvük is jelent meg a kommunizmus összeomlását követő német újraegyesülésről és az átalakult Európáról. Márpedig nemcsak Rice, de a hozzá kapcsolódó Nemzetbiztonsági Tanács is a Zelikow ügyvezetése alá tartozó testület vizsgálódásának tárgyát képezi. Zelikow "érintettségét" növeli, hogy Bush a tragédiát követően, 2001 októberében őt nevezte ki az elnök külügyi tanácsadói testületének vezetőjévé. Vajon az idősebb és fiatalabb Bush-érában egyaránt tevékenykedő Zelikow behódol-e vagy konfrontálódik jelenlegi és egykori kollégáival, ha netán komolyabb "harcokra" kerülne sor?
Márpedig a kormányzat és a bizottság ütközete, úgy tűnik, elkerülhetetlen. A testület fél éves fennállása óta a Fehér Ház már legalább két, kulcsfontosságúnak vélt jelentést nem volt hajlandó átadni a bizottsági tagoknak, köztük azokat a titkos dokumentumokat sem, amelyeknek tartalmát az amerikai elnök és legközelebbi tanácsadói már a szeptember 11-ei merényleteket megelőzően megismerték. A Fehér Ház és a testület közötti feszültséget jelezte az is, amikor az egyik bizottsági tag, Timothy Roemer át akart olvasni egy jelentést, közölték vele, hogy azt csak a kormánytól kapott engedéllyel teheti meg. Roemer panasszal élt, így végül a képviselőház egyik irodájában megtekinthette a dokumentumot.
A testület fennállása óta összesen három nyilvános meghallgatás volt, a legutolsó júliusban. A New York és a Washington ellen elkövetett terrortámadás történelmi jelentősége miatt is különös és figyelemreméltó, hogy a bizottság honlapján közzétett meghallgatások anyagaira - legalábbis a testület munkáját bemutató, elenyésző számú sajtóhír szerint - a "nagyközönség" soraiból szinte csak a szeptember 11-ei tragédia áldozatainak hozzátartozói kíváncsiak.