A kínai elnök szénhidrogénekre vadászva látogatta végig az olajtermelő országokat Algériától Egyiptomig, annak érdekében, hogy a jövőben is biztosítani tudja az üzemanyagot a csillapíthatatlan étvágyú kínai gazdaságnak – írja a Financial Times.

Kína 2003-ban lélegzetelállító, 9,1 százalékos növekedést produkált, az idei első félévben pedig ezt is felülmúlta: 9,8 százalékkal bővült a GDP-je. Az infrastruktúra fejlődése azonban képtelen ezt a tempót követni.

Az ázsiai hatalom mindenesetre hozzákezdett, hogy behozza a lemaradását. Az idén üzembe helyezendő erőművek 42 gigawatt áramot termelnek majd (annyit, mint egész Nagy-Britannia összes erőműve), és 2005-ben is ugyanennyivel bővül az erőművek kapacitása.

A kínálat azonban még így is elmarad a szükségletektől. Az országban mindennaposak az áramszünetek, a gyárak egy része éjszaka termel, a kormány pedig korlátozza a kevésbé fontos üzemek áramfogyasztását.

A szükséghelyzet miatt sok helyen dízelgenerátorokat üzemeltek be, ami csak fokozza a növekvő autópark támasztotta egyre nagyobb olajszükségletet. A gyorsan növekvő ázsiai gazdaságok – elsősorban Kína és India - egymással versenyeznek a "fekete aranyért", amelynek árát egymásra licitálva hajtják felfelé.

A világ olajtermelésének 10 százalékát - napi 6 millió hordónyit - ma már Kína használja fel, az erőműveket azonban nem csak olajjal kell táplálni. A nagyobb erőművek kőszénkészletei csupán egy-két napra elegendőek - írja a BBC honlapja. A hazai kitermelésű kőszén az ország energiaellátásának kétharmadát biztosítja, így Kína a szén világpiaci árára még drámaibb hatást gyakorolt, mint az olajpiacra.

A világ kokszexportjának felét biztosító Kína kvótákkal korlátozza a nyersanyag kiszállítását. A kínai export 10 százalékos visszafogása miatt a koksz ára a tavalyi 120 dollárról 420 dollárra emelkedett. Az acél előállításához szükséges kokszért közelharc folyik a kohók között; az elmúlt évben 6,5 százalékkal, 83,4 millió tonnára nőtt a világ acéltermelése, Kína pedig egyedül 25 százalékkal több acélt állított elő tavaly.

A felvevőpiac étvágya azonban csillapíthatatlan. Ázsia legnagyobb országa hatalmas tempóban bővíti autóiparát, főként a mezőgazdasági járművek és a tehergépkocsik előállítását. (Miközben a nemzetközi kereskedelmi egyezményeket megszegve korlátozza a külföldi autóimportőrök megjelenését hazai piacán.) Kína kereslete miatt az acéltermékek átlagosan 40-80 százalékkal drágultak az elmúlt félévben. Az év hátralevő részében az árak további 20 százalékkal növekedhetnek, a további áremelkedésre számító gépgyárak és kereskedők körében kitört készletezési hisztéria miatt. A magas vasércárak miatt a kohóknak megéri maximálisan kihasználni kapacitásukat, ennek egyetlen akadálya a nyersanyaghiány - írja a Bloomberg.

A nyersanyaghiányon az ausztrál és dél-ázsiai nyersanyag-kitermelők és a tőzsdén nyersanyag-vásárlásokkal spekuláló fedezeti alapok (hedge fundok) jól keresnek, a világ többi részén azonban a nyersanyagár-robbanás növeli az inflációt. A gépgyártó cégek pénzügyi helyzete (likviditása) máris romlott: alapanyag-szállítóik a negyedéves vagy annál hosszabb szerződéseket felrúgva, csak egy hónapra hajlandóak szerződést kötni, azt is magasabb áron és a korábbi hosszú fizetési határidők helyett azonnali készpénzfizetést követelve.

Az ázsiai boom a nyersanyagpiac más szegleteiben is hatalmas felfordulást okozott. A Kínában monopolhelyzetet élvező Chalco timföldgyár tavaly hétszer emelte árait. A világ alumínium-termelése az idén 6,3 százalékkal bővül, ennek nagy részét Kína adja majd, 750 ezer tonnával (14 százalékkal) növelve saját termelését. A timföldhiány miatt azonban akár vissza is eshet az alumínium-előállítás. A kínai gépkocsialkatrészek és konzervdobozok tömeggyártása miatt tavaly 12 százalékkal drágult az alumínium, annak ellenére, hogy a londoni fémtőzsde által felügyelt készletek 9,9 százalékkal gyarapodtak.

Az árak azonban még nincsenek a csúcson. Az elektromos áram árának emelkedése miatt ugyanis az alumínium-termelők egy része korábban visszafogta kapacitásainak fejlesztését. Az áremelkedés azonban csak 2007-ig tarthat, amíg Kína kiépíti saját termelőkapacitásait és exportőrré válik.