Különösen a vonaton utazók vannak kitéve veszélynek Törökországban, írja török lapokra hivatkozva a francia Courrier International. Legutóbb például egy fiatalembert raboltak ki, majd dobtak ki a robogó vonatból. A Yeni Aktüel nevű hetilap egy oknyomozó riportot közölt azokról a bandákról, amelyek a vasútállomásokon és a vonatokon követnek el bűncselekményeket. A banda legtöbb tagja olyan kurd családokból származik, amelyek a Kelet-Anatóliában tapasztalható gazdasági és politikai bizonytalanság elől költöztek el Isztambul külvárosaiba.
De nemcsak a vasútállomások, a futballstadionok is az erőszakos cselekményektől hangosak, legutóbb novemberben halt meg két szurkoló Isztambulban és Trabzonban. A Milliyet napilap címlapon hozta le a CNN Türk televíziós csatorna megdöbbentő riportfilmjének néhány képfelvételét. A televíziós riportban egyebek mellett kábítószerező és részeg szurkolókat látni, akik együtt ordibálják: „A foci erőszak! A foci az, hogy megkéselünk másokat!” A Milliyet egyik publicistája szerint a legtöbb erőszakos szurkoló olyan munkanélküli fiatal, aki már semmiféle társadalmi és kulturális értékeket nem fogad el.
Az erőszak nem korlátozódik a futballhuligánokra – jegyzi meg a publicista, aki emlékezteti az olvasókat arra a cikkünk elején említett esetre, amikor egy mobiltelefont raboltak el egy utazótól, akit aztán kidobtak a robogó vonatból, vagy arra az esetre, amikor egy idős nőt gyilkoltak meg. Az újságíró úgy véli: ha a hatóságok nem javítanak a biztonsági és a szociális területeken, akkor Törökország nagyvárosai bűnbandák paradicsomává válnak.
A Radikal című napilap szintén a futballhuliganizmusról közölt riportot, ám a huligánokról teljesen más képet alakított ki, mint laptársa. Az ankarai egyetem és a rendőrség által közösen végzett felmérés szerint a török futballhuligánok 27 százalékának érettségije van, sőt 11,7 százalékuk egyetemre is beiratkozott. S mindössze 10 százalékuk munkanélküli.
A Gazetem.net internetes hírújság szerint a futballhuliganizmus szorosan összekapcsolódik a maffiával. A maffia ugyanis – állítja a lap – beszivárgott a labdarúgásba: korrumpálja a klubokat, pénzzel befolyásolják egy-egy mérkőzés végeredményét.
Abban az országban, ahol egykoron a kormányfő is focista szeretett volna le, a labdarúgás fontos szerepet tölt be az emberek életében. A mérkőzések napi beszédtémák, az újságok felét „focis témák” töltik ki, a híradókban gyakran bír hírértékkel az, hogy mi történt egy egyszerű edzésen. Mi több, a labdarúgást gyakran politikai barométerként „használják” az elemzők. A Tercüman nevű lap politikai újságírója, Cengiz Candar például az isztambuli nagy csapatok közötti rivalizálásban a török nacionalizmus meggyengülését vélte felfedezni: amikor a Fenerbache leszerepelt az európai bajnokságon, a Galatasaray szurkolói összejöttek és ünnepeltek, nem érdekelte őket a török nemzeti egység.