Ugyancsak meglepődhetett Andreas Khol, az osztrák parlament elnöke, amikor legkedvesebb bécsi bálján, a szűkebb pátriáját jelentő tirolin, amelyet a városházán rendeztek, egy petíciót nyomtak a markába. Rajta az olaszországi Dél-Tirol 116 településéből 113 polgármester, illetve helyettese aláírása, de mellettük az ausztriai Észak- és Kelet-Tirol számos önkormányzati illetékesének is a kézjegye. A polgármesterek és a Tirolban mindmáig meghökkentően nagy számban lévő hagyományőrző fegyveres egyesületek (Schützenbund) azt kérik az osztrák parlamenttől, hogy a készülő új alkotmány preambulumában mondassék ki, hogy az Osztrák Köztársaság elismeri az Ausztriában történelmileg kialakult népcsoportokat, hogy kiáll az Ausztriával történelmileg összefonódott német nyelvű kisebbségek, különösen a dél-tiroliak védelméért és támogatásáért, óvja a Tirol tartománytól elválasztva élő német és ladin nyelvű tiroli nép önrendelkezési jogát.

Kholt már csak azért is érhette váratlanul a megkeresés, mert Ausztriában pillanatnyilag nem fáradoznak az alkotmány megújításán. Az új alaptörvény megalkotására irányuló erőfeszítések 2004-ben kudarcba fulladtak, és az idén ősszel esedékes általános választások előtt már nincs politikus, aki ilyen távlatos ügyekkel foglalkozna. Igazából azonban már a 2004-es felvetés sem volt indokolt, az első világháborút követően olasz és osztrák részekre szabdalt, sokat szenvedett Tirol itáliai feléről ugyanis hosszú évtizedes harcok, robbantgatások, merényletek után az ENSZ bábáskodása mellett 1992-ben megszületett Bécs és Róma között a megállapodás. A kisebbségi problémák szakértői szerint ennek nyomán olyan határvidékké változott Dél-Tirol, ahol megtalálták az egész világ számára példaként szolgáló autonómiát, a patikamérlegen kialakított nemzetiségi tolerancia megtestesülését.

Kétségtelen, hogy a két évvel ezelőtti alkotmányos javaslatok között már szerepelt a most megjelent tiroli petícióéhoz hasonló kezdeményezés. Ennek aktualizálására bizonyára a mostani olaszországi választási kampány késztette a tiroliakat. Akiket az olasz televíziós csatornákon napok óta Itáliát fenyegető, lázadó harcosokként ábrázolnak: fegyverrel, bőrnadrággal, tollas kalappal, küzdelemre készen. Azaz nevetségesen avítt, mégis veszélyes nációként, amelynek politikai szervezeteivel magára valamit is adó olasz párt nem köt szövetséget.

A mulatságosnak, operettszerűnek indult akció a két hónap múlva esedékes olaszországi választásokkal változott nagyon is komollyá. Az olasz sajtó szerint a dél-tiroli "forrongás" miatt mondta le márciusra tervezett bécsi látogatását Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök. Ezt a bécsi elnöki palota cáfolja, az időpont kölcsönösen elhatározott eltolásáról beszél. De ami még nagyobb baj: a dél-tiroli német ajkúak többségét képviselő néppárt (SVP) "önrendelkezést autonómia helyett" ötletét értelmetlennek tartja és visszautasítja a balközép pártszövetség, az Unione, amellyel az SVP választási partnerségre akart lépni. Az olasz baloldal vezére, Romano Prodi ostobaságot emleget, az önrendelkezési igényt a történelem meg nem értésének minősíti.

Az SVP józanabb vezetői felismerték ugyan a mesterségesen kavart vihar veszélyeit, nevezetesen, hogy "baszk kérdést" lehet belőle olasz módra kavarni, és nacionalizmusra hangolni a német ajkú tiroliakkal szemben az olaszokat, ám többen elveszítették a fejüket. A tartomány vezetője, Luis Durnwalder például azonosult az osztrák védelmi elkötelezettség alkotmányossá tételével, hasonlóképpen védelmébe vette a petíciót a tartományi főváros, Bozen-Bolzano főpolgármestere, Giovanni Salghetti is. Ennyi szikra is elég volt ahhoz, hogy a radikális dél-tiroli védszövetség kommünikében szögezze le: "Végre lássa már be ennek az államnak minden polgára, hogy a Brennertől innen található osztrák kisebbség sohasem válik olasszá, és származásával, történetével, kultúrájával összefüggésben sohasem fog hazafias érzelmeket táplálni az olasz állammal szemben." Nem maradt adós a válasszal a római kormány jobbján lévő Alleanza Nazionale (AN) egyik helyi vezetője, Giorgio Holzmann, mondván, Ausztria azt ír az alkotmányába, amit akar, ennek azonban természetesen nincs jogi kihatása más országra.

Róma komolynak minősítette a helyzetet, Silvio Berlusconi utasította a belügyminisztert, Giuseppe Pisanut és a regionális kérdéseket irányító tárca vezetőjét, Enrico La Loggiát, kezdjenek vizsgálatot a petíciós ügyben. Az eszkalálódás szóra kényszerítette Ausztria kancellárját, aki szerint nem is tervezték a dél-tiroli önrendelkezési jog alkotmányba vételét. Andreas Khol a pápához készül audienciára, várhatóan szerét ejti majd Rómában a probléma megtárgyalásának is. A német Die Welt kommentárja kizárja, hogy az osztrák hadsereg, miként egykoron Hannibál az elefántjaival, testvérei védelmében átkel a Brenner-hágón, arra viszont nem venne mérget, hogy a dél-tiroliak (vagy katalánok, baszkok, korzikaiak) nem viselkednek időnként elefántként a diplomáciai porcelánboltban.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS