Fegyveres banda szervezésének vádjával állították esküdtbíróság elé Belgiumban a múlt héten a charleroi-i keresztapaként is emlegetett, magyar származású Alexandre Vargát és hét társát.
A vádirat szerint a 45 éves férfit és cinkosait 1997 és 2003 között főként Liege környékén elkövetett, különösen erőszakos fegyveres rablásokért vonják felelősségre. Vargáék postai pénzszállító autók kifosztására specializálódtak, és olykor még a túszejtéstől sem riadtak vissza. A csoport több millió eurót rabolt össze.
A rendszerváltás előtt Belgiumba disszidált és ott politikai menedékjogot kapott Varga nevéhez kötődik az "évszázad rablása" is: 1989-ben 257 millió belga frankot (több mint 6 millió eurót) vittek el egy fegyveres rajtaütés során a belga posta charleroi-i központjából. A bűncselekmény szálait csak évekkel később göngyölítették fel, így 1998-ban a bíróság az elévülési határidő közelségére hivatkozva szokatlanul enyhe büntetéseket szabott ki a tucatnyi tettesre, maga Varga is megúszta négyévi felfüggesztett szabadságvesztéssel. Ügyvédje most azt hangoztatja, hogy a nyomozók nem nyugodtak bele a bíróság irgalmasságába, és szemmel tartották védencét.
Az egyebek közt kétes hírű éjszakai szórakozóhelyeket üzemeltető Varga vesztét az okozta, hogy 2000 elején ellopták A8-as Audiját. A rendőrség vizsgálni kezdte, hogy a hivatalosan havi ezereurónyi jövedelmet felmutató férfi miből él olyan nagy lábon. Pénzmosás alapos gyanúja miatt indítottak nyomozást ellene, és csaknem három éven keresztül lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, végül 2003 februárjában letartóztatták. Előzőleg néhány charleroi-i raktárban valóságos arzenálra bukkantak. Varga ártatlannak vallja magát, ügyvédei a védekezést mégis arra az eljárásjogi kifogásra építik, hogy a bizonyítékok egy részét törvénytelenül szerezték: állítólag nemcsak Varga telefonját, hanem - jogsértően - a házát is lehallgatták a nyomozók.
Hollandok tömegei vesztették el napok alatt életük minden megtakarítását, amikor 1637-ben összeomlott a tulipánpiac – az elrettentő példa évszázadok óta alapja a túltermelésről és a spekulációról megírt elméleteknek. Az egészben annyi a szépséghiba, hogy talán meg sem történt. Vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy évszázadokon át hitték.
A választási vereségtől félve játssza ki Orbán Viktor az „ukrán kártyát”. Mi lehet a háttérben, mi jöhet még, és mi történt a szomszédokkal békét teremtő Orbánnal?
Öt újabb kastély sorsáról döntött Lázár János, négy került NER-közeli nagyvállalkozókhoz, egyet a szabolcsi megyei önkormányzatnak adott az Építési és Közlekedési Minisztérium.
Magyarország, Szlovákia és Románia sincs jó helyzetben.
