Az újság szerint a Bellevue kastély lakója az elmúlt öt évben bizonyította, hogy az alkotmány megszabta keretek között képes kiválóan ellátni hivatalát. A világos és  egyértelmű szavak embere, aki az elmúlt időszakban soha nem riadt vissza egyebek között attól, hogy országát a második világháborús múltból fakadó felelősségére, a szélsőjobboldal elleni határozott fellépésre, a vezető politikusokat pedig - pártállástól függetlenül - az önérdektől mentes, kizárólag Németország érdekeit szem előtt tartó cselekvésre figyelmeztesse. S nem riadt vissza attól sem, hogy a politikusok mellett elmarasztalja a vezető bankárokat és gazdasági képviselőket is a válság kialakulásában való szerepükért, s a korábbinál jóval felelősségteljesebb magatartásra sarkallja őket. Olyan államfő, aki rendszeresen találkozik az emberekkel, beszélget velük, meghallgatja őket, s elnöki filozófiája az odafigyelni, végiggondolni és ezt követően dönteni "cselekvési hármas". Nem véletlen, hogy a 66 éves konzervatív politikus - aki korábban a pénzügyminisztérium államtitkára, majd a Nemzetközi Valutaalap igazgatója volt - a háború utáni német történelem egyik legnépszerűbb államfője. S - ha az elnököt közvetlenül választanák - a szavazatok legkevesebb kétharmadával futna be.

Vele szemben pedig az "örök" rivális Gesine Schwan asszony - aki 2004 májusában is Köhler kihívója volt - teljesen esélytelen lenne. Nem azért, mintha az ugyancsak 66 éves jelölt felkészültségében és a demokrácia iránti teljes elkötelezettségében bárki is kételkedne, különös tekintettel arra, hogy Schwan hosszú időn keresztül az Odera menti Frankfurt Európa-egyetemének rektora volt, ráadásul a jelenlegi nagykoalíciós kormányban ma is a német-lengyel kapcsolatok koordinátora. Hanem mert egyszerűen képtelen arra, hogy Köhlerrel szemben bármilyen csábító és meggyőző alternatívát kínáljon. Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban tartott beszédeit sokan öncélúnak és populistának nevezték, legutóbb például azt a nyilatkozatát, amelyben a szociális nyugtalanság veszélyére figyelmeztetett. A már idézett Financial Times Deutschland szerint többnyire populista üzeneteivel csak az a célja, hogy a lapok címoldalára kerüljön, miközben Köhler a politika korrekciójára törekszik, ha az irányt hamisnak tartja.

A populizmus azonban leginkább a harmadik jelöltre, a Baloldal pártja által "előhalászott", s az egykori NDK-ban nevet szerzett, bár a Stasi-ügynökei által rendszeresen megfigyelt volt  televíziós "krimisztárra", Peter Sodannra vonatkozik. A 72 éves Sodann jelölését rendkívül sokan bírálták, s ténylegesen semmi esélye nincs az elnöki tisztségre. Indulását csakis az magyarázza, hogy jelölésével a Baloldal pártja saját önálló profilját kívánta erősíteni. Aminek csak ártott a már elnökjelölt Sodann több nyilatkozata, amely közvetve éppenséggel alkotmány-, illetve demokráciaellenes volt.

Németország elnökét a parlamenti pártok küldötteiből álló, úgynevezett szövetségi közgyűlés választja. Az egyes jelöltek mögött álló pártok képviselőinek várható szavazatai miatt a konzervatívok és a szabaddemokraták által támogatott Köhler és a szociáldemokraták, valamint a Zöldek által pártfogolt Schwan párharca szinte teljes mértékben nyitott. Pedig - mint a Financial Times Deutschland megállapítja - egyáltalán nem lenne baj, ha a közgyűlés is úgy szavazna, ahogy az állampolgárok voksolnának.