Vélhetően most a legmegfelelőbb az időpont arra, hogy a biztosok megkezdjék az egyeztetéseket az elmúlt években többször is felmerült szén-dioxid-kibocsátási adó létrehozásáról - mondta a European Voice-nak az adóügyekért felelős biztos szóvivője. Algirdas Semeta szóvivője úgy vélekedett, az energia-irányelv nem az a prioritás, amelyet biztosa szerint sürgősen át kell alakítani, ezért elsőként a szén-dioxid-adóról szóló hatástanulmányok befejezésén dolgoznak. Semeta a javaslatát a “következő hónapok során tervezi közzétenni” - tette hozzá.
Korábban az előző adóügyi biztos, Kovács László is foglalkozott a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatásának elképzelésével. Mivel azonban a téma 2008-ban még a jelenleginél is sokkal jobban megosztotta a tagállamokat, kénytelenek voltak ejteni a terv elővezetésének ötletét.
Kovács javaslatának gerincét az az elképzelés adta, hogy egy minimális adószintet - a légkörbe kerülő szén-dioxid után tonnánként 10 eurót - határozna meg az Európai Unió. A kibocsátás szintje és a fizetendő összeg mértéke azonban a mostani javaslatban várhatóan változni fog. Semeta elképzelései szerint a most az asztalon lévő javaslatok alapján attól függően változna a CO2-adó mértéke, hogy az adott üzemanyag mennyire károsítja a környezetet. Vagyis a kevésbé energiahatékony energiaforrásokat nagyobb adóteherrel sújtanák, ezzel ösztönöve a környezetkímélő üzemanyagok és energiaforrások terjedését.
Számos tagállamban - a svédeknél, a finneknél és a dánoknál - azonban már ma is fizettetnek nemzeti szén-dioxid-adót. A franciáknál pedig tavaly született meg az erre vonatkozó törvény, a legfelsőbb bíróság azonban megakadályozta az életbe léptetését. Érvelésük szerint ugyanis a jogszabály egyenlőtlenségeket szülne és hátrányokat generálna a gazdaságban. Az EU-s szintű CO2-adó kivetésével szemben ráadásul komoly ellenállást fejthetnek ki azok a tagállamok, amelyek az adóügyek uniós szintre emelésében a nemzeti kompetenciák sérülését látják. Ilyen állam mindenekelőtt Nagy-Britannia, amely máris kifejezte ellenvéleményét a huszonhetek egyöntetű támogatását igénylő terv kapcsán.
A fenntartható fejlődést és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák terjedését támogató szervezetek a francia bíróság érvelésével szemben éppen azt hangoztatják, hogy csakis az üvegházhatású gázok kibocsátásának megadóztatása révén közelíthet a világgazdaság az egyenlő esélyek megvalósulása felé. A radikális zöldek ennél is tovább mennek, ugyanis minden termék után megfizettetnék az előállítás és szállítás során a légkörbe juttatott CO2 értékét, ezzel komoly lépést téve a "klímaigazságosság" felé. Jelenleg ugyanis a nyugati világ polgárai átlagosan a keleti vagy afrikai lakosokra jutó kibocsátás sokszorosának előnyeit élvezik, noha nagyrészt nem fizetik meg.
