Hozz létre egy linket előfizetéssel nem rendelkező barátaid számára

Líbiai-svájci viszály

Meghátrálásra késztette Svájcot Líbia a két ország közötti diplomáciai konfliktusban, amely másfél éve, Moamer el-Kadhafi egyik fiának genfi letartóztatása miatt robbant ki.

Líbiai-svájci viszály

Az őszülő hajú svájci üzletember, Max Göldi hétfőn kilépett az alpesi ország líbiai nagykövetségének ajtaján, egy rendőr tábornok kíséretében beszállt egy autóba, amely elvitte a Tripoli melletti börtönbe, hogy megkezdje négy hónapos büntetésének letöltését. Társa, a svájci–tunéziai állampolgárságú Rachid Hamdani röviddel korábban kocsival szülőhazája, Tunézia felé távozott az épületből, amelyet rendőrök gyűrűje vett körül. A két üzletember az utóbbi másfél év zömét Svájc nagykövetségén töltötte kényszerlakóként abban a diplomáciai viszályban, amely az észak-afrikai és alpesi ország között tört ki.

Libia és Svájc kapcsolata 2008 nyarán romlott meg, amikor Moamer el-Kadhafi líbiai vezető egyik fiát, a korábbi botrányairól is ismert Hannibalt (erről lásd Hannibal a kapuk mögött című cikkünket) és várandós feleségét rövid időre őrizetbe vette a genfi rendőrség. Az egyik luxushotelben tartózkodó házaspárt azzal vádolta két alkalmazottja, egy tunéziai nő és egy marokkói férfi, hogy övvel és vállfával ütlegelték őket, ezért a szálloda vezetőségéhez fordultak. Hannibalt két napig őrizetben tartották a svájci hatóságok, majd szabadon engedték, a szolgálók pedig az időközben kifizetett, ismeretlen összegű kárpótlás hatására visszavonták feljelentésüket, így a genfi ügyészség ejtette a vádakat. Svájc úgy gondolta, a kínos affér ezzel lezárult, Kadhafi azonban valóságos bosszúhadjáratba kezdett, hogy megtorolja a családja becsületén esett foltot.

A Nyugattal amúgy a viszonyát éppen javító Líbia blokádot hirdetett a svájci termékek ellen, drasztikusan visszafogta a Svájcba irányuló, az ország fogyasztásának ötödét fedező, évi 2,5 millió tonnás olajexportját. Tripoli 5 milliárd dollárt vont ki svájci bankokból, felfüggesztette a két ország közti légi közlekedést, és bezáratta az ABB és a Nestlé cég líbiai irodáját. Képbe került a Líbiában dolgozó két svájci férfi – Göldi az ABB gépipari konszern alkalmazottja volt –, akiket a líbiai hatóságok a vízumszabályok megszegésével vádoltak meg. Tripoliban természetesen hangsúlyozták, hogy az üzletemberek ügye teljesen független a genfi Hannibal-affértól. Göldit és Hamdanit rövid őrizet után szabadon engedték, ők a svájci nagykövetségre távoztak, és egy líbiai bíróság tavaly decemberben mindkettőjüket 16 hónap börtönre ítélte. Az idén februárban másodfokon Göldi büntetését 4 hónapra mérsékelték, Hamdanit pedig ártatlannak találták. A túszok ügyében megmozdult a svájci diplomácia, amely éppen olyan sikertelen maradt, mint azok az üzletemberek, akik önként próbálkoztak közvetítéssel a Kadhafihoz fűződő baráti kapcsolatokra hivatkozva.

A konfliktus megoldásában az sem segített, hogy tavaly augusztusban az akkor az államelnöki funkciókat is ellátó svájci pénzügyminiszter, Hans-Rudolf Merz Tripoliba repült, és bocsánatot kért, mert egy évvel korábban Genfben „őrizetbe vettek két diplomatát”. Svájcban azt remélték, a sokak által megalázónak tartott kanosszajárás után Kadhafi megbékél, de nem így történt. Merz a túsznak fogott üzletemberek nélkül tért haza. A líbiai vezető állítólag azért nem engedett, mert egy svájci újság fényképet jelentetett meg a letartóztatott Hannibalról, amit apja újabb inzultusnak értékelt. A dühös Kadhafi a nyolc vezető ipari ország tavaly júliusi olaszországi csúcstalálkozója kapcsán tartott megbeszéléseken világmaffiának minősítette Svájcot, és azt javasolta, hogy a beszélt nyelv alapján osszák fel Olasz-, Francia- és Németország között. Utóbbi javaslatát az ENSZ Közgyűlése – amelynek tavaly szeptember 15-étől egy évig Líbia az elnöke – elé is terjesztette, ám azt a világszervezet az alapokmányával ellentétesnek minősítette, és elvetette.

A diplomáciailag tehetetlenné vált Bern a sérelmekre azzal válaszolt, hogy 180 líbiaitól megtagadta a beutazási vízumot, lehetetlenné téve, hogy a Kadhafi köréhez tartozó politikusok, üzletemberek részt vehessenek januárban a nagy presztízsű davosi világgazdasági fórumon. Svájc élt a schengeni tagsági lehetőségeivel, s kiterjesztette a vízumtilalmat a szervezet mind a 26 országára. Erre válaszul az idén február közepén Tripoli is megtiltotta a schengeni övezetből – az EU tagjai mínusz Nagy-Britannia, Írország, Románia és Bulgária, plusz Svájc, Izland és Norvégia – érkezők belépését.

A viszály ezzel európai szintre emelkedett. Svájc arra számított, hogy a schengeni tagországok egyértelmű szolidaritással mellé állnak majd, s együttesen kényszerítik ki a túszok kiszabadítását. Csalódnia kellett, Olaszország és Málta a kétoldalú érdekeit tartja fontosabbnak. A múlt héten aztán beindult az uniós diplomácia, a svájci és a líbiai külügyminiszter Madridban – az EU soros elnöki tisztét betöltő spanyolok közvetítésével – találkozott, aztán Berlinben folytatódtak a tárgyalások, aminek kapcsán kiderült, hogy Németország már jó ideje próbál közvetíteni az elfajult konfliktusban. Vasárnapra – immár a nyilvánosság teljes kizárásával folytatott tárgyalásokon – meg is született az egyezségtervezet, benne a foglyok elengedésével, a vízumtilalmak feloldásával, a Hannibal-ügy kivizsgálásával. Az alku reménye hétfőre elszállt, mert Kadhafi ultimátumot adott: vagy délig távozik a követségről a két üzletember, vagy megrohanják az épületet. Az ostromra végül a határidő kétórás túllépése ellenére sem került sor, de csak Kadhafin múlik, Göldi meddig marad börtönben, és azt sem tudni, mi lesz a vízumháború vége.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS