A nyomozók bírósági döntésre hivatkozva a nevezett cikk előtti interjú magnófelvételét követelték, és azzal fenyegetőztek, hogy ha nem adják oda nekik, büntetőjogi felelősségre vonják a szerkesztőséget a bírósági döntés végrehajtásának megtagadása miatt.
Az Interfax hírügynökségnek az illetékes belügyi hivatalban azt mondták, hogy a látogatás nem áll összefüggésben Az OMON rabjai című cikkel. Az írás február 1-jén jelent meg, és a rettegett belügyi különleges egység (OMON) néhány tagja által elmondottak alapján azt állította, hogy a vezetők elviselhetetlen munkakörülményeket teremtenek a kommandósoknak, egyebek között gyakran kell napi húsz órát ebédszünet nélkül, és 15 napot egyetlen pihenőnap nélkül dolgozni. Emellett a norma műszakonként legalább három előállítás, e nélkül nincs prémium.
Az OMON vezetése mindezt cáfolta, és pert helyezett kilátásba. A nyilatkozókról előbb azt állította, hogy korábban eltávolították őket a szervezetből, de később felvonultatta őket a sajtó előtt, ahol elmondták, hogy többük aláírását meghamisították. Az illetékes szervek bűnvádi eljárást indítottak a lap ellen rágalom vádjával, és áprilisban már felkeresték a szerkesztőséget nyomozók, de végül nem vittek el iratokat. A nyomozók követeléseit akkor a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű, a sajtószabadságért küzdő nemzetközi szervezet elítélte.
Ilja Barabanov nemrég nyert el egy tekintélyes amerikai díjat, amelyet olyan újságírók kapnak, akik bátran és etikusan írnak olyan országokban, ahol a sajtószabadság nem garantált, vagy nem elismert, s a díjat éppen Az OMON rabjai című cikkért ítélték oda neki.
