Föld alatti bosszú

A terrorizmus elleni harc folytatódik, megingathatatlanul, a végsőkig! – így összegezte Dmitrij Medvegyev orosz elnök azt a válságtanácskozást, amelyet több miniszter és a moszkvai polgármester részvételével alig néhány órával az után tartottak, hogy hétfőn, a reggeli csúcsforgalomban bombamerénylet történt a moszkvai metró két állomásán, a Lubjankán és a Park Kulturin. Az egymást alig negyvenperces különbséggel követő robbanások nyomán – lapzártánkig – 39-en haltak meg, hetvennél is több volt a sebesültek száma, közülük sokan életveszélyes állapotban kerültek kórházba.

 Hogy a szálak az Észak-Kaukázusba vezetnek, gyorsan kiderítették az orosz hatóságok. Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója már a hétfő délelőtti értekezleten bejelentette, hogy abból a régióból származnak az öngyilkos merénylők – két fiatal nő –, akik működésbe hozták a ruhájuk alá rejtett pokolgépeket. Az első értékelések Oroszország stabilitása elleni háborúnak minősítették a történteket. Erről beszélt többek között az állami duma biztonsági bizottságának elnökhelyettese, Mihail Grisankov, megjegyezve, hogy a terroristák olyan külföldi erőktől kapnak támogatást, amelyek Moszkva meggyengítésében érdekeltek. Gennagyij Gudkov, a bizottság másik elnökhelyettese pedig úgy vélekedett, hogy az Észak-Kaukázusban meg kell erősíteni az FSZB jelenlétét, mert ottani ügynökhálózata nem elég hatékony.

A titkosszolgálatok és a rendfenntartó erők felelősségét az orosz sajtó is feszegeti, különösen miután híre ment, hogy tudhattak a terrorakció veszélyéről. Egy asszony például egy véletlenül kihallgatott beszélgetés alapján már előző nap figyelmeztette őket, de más forrásból is eljuthatott hozzájuk ilyen információ. Vasárnap át is vizsgáltak több metróállomást, szigorítottak az ellenőrzésen, sőt a Kommerszant napilap szerint a metrórendőrök hétfőn reggel okmányellenőrzés címén több kaukázusi külsejű nőt bekísértek az őrszobára. Megakadályozni azonban nem tudták a robbantásokat. Pedig van olyan értesülés is, miszerint a merénylők egyik feltételezett segítője percekkel az első robbantás előtt a Lubjanka állomáson nyilvánosan imádkozott – ám a rendfenntartók közül egy sem volt a közelben.

 A korrupció és törvénysértések, egyes hírek szerint Rasid Nurgalijev belügyminiszter helyzetét is megingató botrányok sújtotta orosz rendőrség tekintélyének az sem tett jót, hogy az államfő utasítására a repterek, a pályaudvarok és a metró biztonságának megerősítésével igyekeztek enyhíteni a terrorakciót követő riadalmat. A merényletek napjának esti csúcsforgalmában mindenesetre nyomát sem látta a drákói szigornak a HVG tudósítója a moszkvai földalatti városközponton kívüli vonalszakaszain. Volt olyan állomás, ahol egyetlen rendőrrel sem találkozott, másutt a szokásosnál többet, nyolcat-kilencet is összeszámolt, ám különösebb elrettentő erőt ők sem képviseltek. Néhány fiatal, szemmel láthatóan tapasztalatlan egyenruhás zord ábrázattal, szótlanul masírozott a peronokon, társaik pedig csoportokba verődve egymással vagy a metró személyzetével társalogtak.

A biztonsági erőknek nincs egyszerű dolguk, mert a mai muszlim ellenzék erői rendkívül sokrétűek az Észak-Kaukázusban. Vannak köztük fanatikusok és köztörvényes bűnözők is – mondta a HVG-nek a térség egyik elismert szakértője, Alekszej Malasenko politológus. Noha létszámuk kisebb, mint a két csecsen háború idején volt, még mindig komoly erőt képviselnek, soraik pedig újabb és újabb fiatalokkal gyarapodnak. A társadalom harmada vagy talán még nagyobb – és szemmel láthatóan növekvő – része hisz a muszlim társadalmi alternatívában, az iszlám törvénykezésben, a kaukázusi tradíciókban. Ezekben látja a kiutat, miután az orosz törvények nem működnek, nincs stabilitás ezen a vidéken – tette hozzá az elemző, aki a gondok okai közé sorolja azt is, hogy a helyi hatalom és a helyi társadalom között gyakorlatilag megszakadt a kapcsolat. Ráadásul súlyos gazdasági problémák sújtják a régiót, a munkanélküliség például Ingusföldön 60, Csecsenföldön 50 százalék körül van, és Dagesztánban is meghaladja a 30 százalékot. Az Észak-Kaukázusban rendkívül alacsony az életszínvonal, sokaknak a terrorizmus az egyetlen elfoglaltságuk és pénzkereseti lehetőségük. Olyan folyamat megy most ott végbe, amilyen az 1990-es évek gazdasági szétesését kísérte Oroszországban. Csak akkor a szervezett alvilág soraiban tűntek fel a kilátástalan helyzetbe került emberek, most viszont a szélsőséges fegyveres csoportok tagjai között – mondta a Russzkaja Szluzsba Novosztyej hírrádióban Makszim Glikin, a Vedomosztyi moszkvai napilap szerkesztője.

Egyebek közt ezen a helyzeten akar változtatni a Kreml azzal, hogy nemrég új szövetségi körzetet alakított ki az Észak-Kaukázusban, és élére a hatékony menedzser hírében álló egykori krasznojarszki kormányzót, Alekszandr Hloponyint állította (HVG, 2010. február 6.). Malasenko ugyanakkor úgy vélekedett a HVG-nek, hogy ez is a hétfői terrortámadás okai közé sorolható. A szélsőséges muszlim ellenzék jelezni akarta, hogy változások ide, változások oda, a régi módon kíván cselekedni, és meg is van hozzá az ereje.

De a mostani terrorakció közvetlen hátterében alighanem a bosszúvágy húzódik meg. Csecsenföldön, Ingusföldön, Dagesztánban és a Kabard- és Balkárföldön az utóbbi hetekben a muszlim szélsőségesek több vezetőjét is megölték a biztonsági erők. Szimbolikus lehet, hogy az egyik pokolgép éppen az alatt a tér alatt robbant, ahol az FSZB székháza áll, a másodikat pedig valószínűleg a Park Kulturitól egy átszállással, egyetlen megállónyira lévő belügyminisztériumnál akarták működésbe hozni, csak a merénylő eltévedt a moszkvai földalatti kiterjedt hálózatában. Az is elképzelhető, hogy a célpont az ugyancsak közeli védelmi tárca környéke volt, oda viszont már nem lehetett eljutni, mert abba az irányba leállították a metró forgalmát. A bosszút látják annak a hátterében is, hogy az utóbbi akciókban egyre több elkövető nő, állítólag annak a 40-50 fős csoportnak a tagja, amely a meggyilkolt csecsen fegyveresek özvegyeit, hozzátartozóit gyűjti egybe, és szabályos kiképzést ad nekik.

Megkönnyítette a támadók dolgát, hogy a moszkvai biztonsági erők és a város lakosai „ellazultak”, hiszen legutóbb 2004-ben volt hasonló méretű merénylet errefelé, és újabbra mostanában nem számítottak. Pedig Oroszország észak-kaukázusi köztársaságaiban szinte hetente követnek el terrorcselekményeket, és Doku Umarov, a csecsen szélsőségesek vezére többször is hangoztatta, hogy a szent háborút, a dzsihádot ki kell terjeszteni. Malasenko ezért elképzelhetőnek tartja, hogy a hétfői metrórobbantás új terrorhullám hangos startja volt, és további merényletek követhetik – nem feltétlenül Moszkvában, hanem vidéki, elsősorban dél-oroszországi nagyvárosokban.

POÓR CSABA / MOSZKVA