Emlékművelés

 Sajátos eseménnyel került be Szenegál a napokban a nemzetközi hírfolyamba: első fokon életfogytiglani kényszermunkára ítéltek három magyar idegenlégióst. A vád szerint a fiatal kalandorok négy évvel ezelőtt meggyilkoltak egy helyi taxisofőrt, hogy elrabolják a terepjáróját, és azzal járják Afrika válsággócait, zsoldosként keresve a kenyerüket. Pedig Abdoulaye Wade államfő egészen másként akarta felhívni a figyelmet országára. Szenegál a hét végén ünnepli függetlenségének fél évszázados évfordulóját, és Wade Dakar külső, zöldövezeti részén avatja fel a 30 millió dollárból készült, ötven méter magas, Afrika újjászületése című bronz emlékművet. A francia gyarmati uralom végére emlékező háromalakos szoborkompozíció – egy nőt ölelő férfi kisgyermeket tart a magasba, és mindhárman elszántan tekintenek az Atlanti-óceán felé – ötlete a második elnöki mandátumát töltő Wade fejében született meg, és nemcsak Szenegál, de egész Afrika felemelkedését kívánja szimbolizálni.

A szenegáli szobrász tervei alapján, észak-koreai munkások által kivitelezett, a sztálini idők stílusát idéző emlékmű általános felháborodást váltott ki a muszlim országban. A dakari imám szégyenteljesnek nevezte az emberalakok ábrázolását, különösen, hogy mindannyian félmeztelenek. Az ellenzék pedig azt sérelmezi, hogy az elnök olyannyira a magáénak tartja a grandiózus emlékművet – amely kiállító- és konferenciatermet is magában foglal –, hogy jogdíjként igényt tart a bevételek 35 százalékára.

Az évforduló azért is fontos Wade számára, mert a függetlenséggel szinte egy időben ünnepelheti hatalomra jutásának tízéves jubileumát. A legidősebb hivatalban lévő afrikai elnöknél, a 86 éves zimbabwei Robert Mugabénál három évvel fiatalabb Wade a független Szenegál történetének harmadik államfője. Ötször szállt ringbe a hatalomért, először 1978-ban, akkor az országalapító atyával, az első államfővel, Leopold Sedar Senghorral szemben maradt alul. Az ő nevéhez fűződik Szenegál első hatalomváltása, a magát liberálisnak tartó politikus negyvenévi szocialista regnálásnak vetett véget 2000-ben.

A két magyarországnyi területű, közel 14 millió lakosú Szenegált mindig is Afrika egyik legstabilabb országaként emlegették. A gyarmati uralom idején képviselői voltak a francia parlamentben, soha nem volt puccs, sem katonai uralom, az 1970-es években bevezették a többpártrendszert, igaz, a függetlenséget kivívó szocialisták egyeduralmának eltörlése évtizedekig nem jöhetett szóba. A Franciaországban tanult filozófus és költő Senghor – aki maga írta a szenegáli himnusz szövegét – minden viszonylag békés eszközt bevetett, hogy fenntartsa hatalmát. Puccsal vádolta meg például, és 1962-ben börtönbe is küldte az igen népszerű akkori kormányfőt, attól tartva, hogy a hatalmára tör. Két évtizedes elnökség után vonult vissza, helyére külügyminiszterét, Abdou Dioufot állította, aki szintén húsz évig regnált, és a hatalmat ő is békésen adta át, választási vereségét – Afrikában szokatlan módon – 2000-ben egyből elismerte.

A hagyományokat Wade sem akarja megtörni, indul a 2012-es választáson. De biztos, ami biztos, előkészítette az utódlását is. Kiszemeltje 41 éves fia, Karim, aki Nagy-Britanniában pénzügyeket tanult, és egy éve infrastrukturális miniszter. Az ellenzék Wade-et ugyanazzal vádolja, mint annak idején ő az elődeit, hogy autokrata, uralma alatt egyre nőtt a szegénység és a korrupció. Wade – aki Franciaországban végezte iskoláit, és a felesége is francia – mindezt másként látja. „Nem ismerek még egy afrikai országot, ahol ennyi autóút épült volna, és ennyit költöttek volna a mezőgazdaságra, az oktatásra, nem is szólva a külföldi befektetésekről, amelyek megháromszorozódtak” – vonta meg elnöksége mérlegét.

A kép azért nem ennyire rózsás. A nyugat-afrikai ország gazdasága az utóbbi években alig 2 százalékkal gyarapodott, igaz, az IMF az idén már 3,5 százalékos bővülést vár. Bár Wade nagy lépést tett a piacgazdaság felé, leépítette többek között az állami ipart, és privatizálta, amit csak lehetett, a gyarmati uralomra emlékeztető gazdasági szerkezet nem sokat változott. Bár a 17. századra jellemző rabszolga-, elefántcsont- és aranykivitel helyére más exportcikkek léptek, továbbra is a mezőgazdaság a meghatározó. A legtöbb bevétel a halászatból származik, de fontos kiviteli cikk a földimogyoró, az olaj és a foszfát is. Ezenfelül a turizmusból jut némi bevétel, évente 700 ezer külföldi keresi fel az Atlanti-óceán partján kiépített üdülőhelyeket. Létfontosságúak a külföldön élő közel félmillió szenegáli hazautalásai, a közel 1,2 milliárd dollár a GDP majdnem 11 százaléka, és háromszor annyi, mint a külföldi befektetések értéke. A Transparency International korrupciós listáján Szenegál a tavalyinál 14 hellyel hátrébb került, és most a 99. Nem javítja az ünnepi hangulatot, hogy az utóbbi időben kiújultak a harcok a déli országrészben, Casamance térségében, a kormánycsapatok és a 2004-es békeegyezményt elutasító szeparatisták között.