Előttük az utód

Hihetően hangzott, hogy észak-koreai támadás érte a Sárga-tengeren őrjáratozó dél-koreai Csonan korvettet, egyelőre mégis inkább balesetre gyanakodnak. A múlt heti katasztrófában 46 tengerész tűnt el, az észak-koreai partoktól alig 12 kilométerre elsüllyedt 1200 tonnás hadihajó roncsait hétfőn találták meg. Az ismeretlen eredetű robbanásban való észak-koreai érintettségre nincs bizonyíték, ám az 1950–1953-as koreai háború végén a szárazföldi demarkációs vonaltól nyugatra az ENSZ által megállapított, de Phenjanban soha el nem ismert tengeri határ környékén már több incidens történt. A két Korea hadihajói 1999-ben és 2002-ben is összecsapásba keveredtek, tavaly novemberben pedig tűzpárbaj tört ki, miután egy északi hajó megsértette a vitatott határvonalat.

A hajóügyben hallgató Phenjan más kérdésekben harciasan hangos. Hétfőn azzal vádolta meg Washingtont és Szöult, hogy az 1953-as tűzszüneti vonal mentén lévő demilitarizált övezetbe – amelynek északi határrégiójában egymillió katona állomásozik – provokációs céllal enged be turistákat és újságírókat, akik „kiszámíthatatlan incidensek” áldozataivá válhatnak. A napokban pedig megismételte, hogy nukleáris csapással is kész elhárítani „az amerikai imperialisták és dél-koreai bábjaik kétségbeesett kísérleteit” az észak-koreai rendszerváltás kierőszakolására.

A rutinszerű phenjani kardcsörtetés elemzők szerint ezúttal a jövő héten kezdődő parlamenti ülésszakot készíti elő. A zárt országból kiszivárgó értesülések alapján a parlament feladata a 68. születésnapján februárban a megszokott, sztálinista hódolatot idéző körülmények között megünnepelt Kim Dzsong Il utódlásának az előkészítése. A Drága Vezérnek nevezett Kim másfél éve agyvérzést kapott, most állítólag vesebetegségben szenved és dialízisre szorul.

 Utódjelöltje a harmadik, legkisebb fia, a 27 éves, svájci magániskolában végzett Kim Dzsong Un (HVG, 2009. június 27.), akinek trónörökösi mivolta akkor erősödhet meg, ha beválasztják a hadseregen kívül az országot is kézben tartó nemzeti katonai bizottságba, amelynek elnöke az apja. Az ifjabb Kim a 23 milliós ország népe számára szinte ismeretlen – Dél-Koreában tavaly még azt is tisztázni kellett, hogyan írják a nevét –, ám hírek szerint rövidesen milliószámra osztani kezdik a fényképét. Fotója apja és nagyapja – a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot létrehozó, 1994-ben elhunyt Nagy Vezér, Kim Ir Szen – portréja mellé kerül majd a hivatalok és otthonok falain.

A második dinasztikus kommunista utódlást állítólag 2012-re tervezték, akkor lesz Kim Ir Szen születésének 100. évfordulója, Kim Dzsong Il pedig 70. születésnapját ünnepelné, ám betegsége miatt gyorsíthatnak az ütemen. A hatalomátörökítést megnehezítheti ugyanakkor a tábornoki kar, amely túl fiatalnak tartja a Kim fiút, így felmerült, hogy régensként a Drága Vezér sógora, az utóbbi két évben a hatalom felső régiójába emelt Csang Szong Tek egyengetné az útját. Nem lelkesedik az utódlás ötletéért Észak-Korea egyetlen megmaradt szövetségese, Kína sem, ahol a Peking számára is kellemetlen következményekkel járó esetleges összeomlás elkerülésére óvatos gazdasági reformokat szeretnének látni Kimtől. Kína Phenjan tavalyi második kísérleti atomrobbantását és újabb rakétatesztjét is rossz néven vette, és az ENSZ Biztonsági Tanácsában megszavazta az Észak-Korea elleni újabb szankciókat. Kiszámíthatatlan partnerét pedig megpróbálja visszacsábítani a Dél-Korea, az USA, Oroszország és Japán bevonásával az atomleszerelésről tartott hatoldalú tárgyalásokhoz.

Váratlan felfordulást okozott, és a rendszert példátlan nyilvános bocsánatkérésre késztette a tavaly november végi félresikerült valutareform. Bűnbakként kivégezték, a Kim tavalyi gyárlátogatásait bemutató filmhíradókból pedig eltüntették a pénzcserét előkészítő főkádert, Pak Nam Git. A feketepiacokon, valamint az illegális valutaváltáson meggazdagodottak javainak elkobzását szolgálni hivatott intézkedés ugyanis politikailag kényes mellékhatással járt. A 2005 óta megtűrt, korlátozott szabadpiacról eltűntek, a jegyre árusító állami bolthálózatban pedig a várakozásokkal ellentétben nem jelentek meg az alapvető élelmiszerek. A rizs ára néhány hét alatt az ötvenszeresére ugrott, a főzőolajat pedig grammonként mérték a feketeárusok. Nem javít a helyzeten, hogy a tavalyi után az idén ismét gyenge termésre számítanak, és sokakban felrémlett az 1990-es évek második felében legalább 2 millió ember halálát okozó éhínség rémképe. Phenjan harciassága miatt elapadóban vannak a segélyek is, az ENSZ március elején arra figyelmeztetett, hogy az adományozók elmaradása miatt csak június végéig tud élelmiszert osztani az országban.

A pénzcsere állítólag szórványos tiltakozásokhoz is vezetett, amelyekről a külvilág az utóbbi időben egyre szaporodó kiszivárgó információkból szerzett tudomást. A Kínából csempészett mobiltelefonokon mind több észak-koreai küld külföldre üzenetet – a hazaárulás vádját és az életét kockáztatva –, ám ezeket érdemes alapos szűrésnek alávetni. Legalábbis a The New York Times szerint. Az amerikai napilap arra figyelmeztet, hogy az egymásnak gyakran ellentmondó információkat nehéz megerősíteni, küldőik hajlamosak a túlzásokra, és mivel a kínai szolgáltatókat használják, többnyire a határvidéken élők közül kerülnek ki, akik az utazási korlátozások miatt általában csak szóbeszéd útján értesülnek a Phenjanban történtekről.

NAGY GÁBOR