Az ígéretek földje

Termeszhangyák váraival szegélyezett aszfaltos út vezet a dzsungelen át a Kalahári sivatag felé Botswana fővárosából, Gaborone-ból. Jó száz kilométer után vörös színű földút visz tovább, a ritkább bokrok között marha- és kecskecsordák tűnnek fel, gyakran az autó elé tévedve. Négyórányi zötykölődés után felbukkan egy idillinek tűnő, busmanok lakta falu.

A busman közösség évek óta a világ legnagyobb összefüggő homoktengerének tartott Kalahári sivatag szélén él, távol őseinek földjétől. Új helyükön – mondja a londoni Kisebbségi Jogok Nemzetközi Csoportjának (MRGI) szervezésében a helyszínre látogató HVG-tudósítónak a falu vezetője – a busmanok felépítették saját nádfedeles, kör alakú kunyhóikat, kaptak iskolát, klinikát és családonként öt marhát. Az MRGI helyi önkéntesei hozzáteszik, hogy a törzsfő nem említette: akaratuk ellenére kellett elhagyniuk hazájukat, feladni hagyományos gyűjtögető-vadászó életmódjukat. A nemzetközi szervezet attól tart, hogy a busmanok elveszítik a természettel harmonikus életformájukat, kultúrájukat, sajátos nyelvüket. A helyi sajtó arról cikkezett a napokban, hogy a Kalahári egyik részén élő busmanokat nyolc éve nem engedik a természetes vízforrásokhoz, így akarván távozásra kényszeríteni őket. A kormány állítólag a nemzeti parkok zavartalan működtetése érdekében igyekszik eltávolítani az őslakosokat. Eközben a nemzeti parkok többnapos sivatagi túrákat kínálnak – busmanok mutatják meg a turistáknak, hogyan készítik tárgyaikat, és miként találnak vizet a száraz vidéken.

Botswana a szafariturizmus egyik legvonzóbb afrikai célpontja. A múlt század első felétől kialakuló természetvédelmi területek mára a világ legnagyobb nemzeti parkjai közé tartoznak, változatos és gazdag állatvilággal, így a Föld leghatalmasabb, 60 ezer tagú elefántcsordájával. A botswanai természetvédelmi hatóságok nemrég azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy megmentették a kihalás szélére került orrszarvúkat. A hatalmas rezervátumok kialakítását segítette, hogy ember által nagyrészt lakatlanok, az 1,7 milliós lakosság többsége az ország délkeleti peremén él. Az idegenforgalom pedig elsősorban a tehetős látogatókra épül, elkerülve a Kenyát és Tanzániát elárasztó tömegturizmust.B

otswanát nyugati megfigyelők a kontinens egyik legstabilabb demokráciájaként emlegetik, ahol a leghosszabb ideje működik folyamatosan a többpárti politika. Igaz, a függetlenség 1966-os elnyerése óta tartott tíz parlamenti választást mindig ugyanaz az erő, a Botswanai Demokratikus Párt nyerte. A stabilitás örökség is, hiszen a brit gyarmatosítók a 19. században azért hozták létre a Becsuánaföldi Protektorátust, hogy megakadályozzák a holland eredetű búrok területszerzését dél felől, illetve a német ellenőrzés alatt álló Délnyugat-Afrika – a mai Namíbia – terjeszkedését nyugatról.

Az ország az élelmiszerek többségéből önellátó. Jelentős marhahúsexportőr, a kivitel java az első számú kereskedelmi partner Dél-afrikai Köztársaságba megy. Botswana féltve őrzi állatállományát, Zimbabwe vagy Zambia felől érkezve minden beutazónak rá kell lépnie egy fertőtlenítővel átitatott hatalmas szivacsra, az autóknak pedig kötelező áthajtaniuk a védőszerrel kevert vizesárkon.

Az egy főre jutó évi 8 ezer dollár körüli GDP, a mindössze 17 százalékos írástudatlanság és a kiépített szociális háló is irigylésre méltó a kontinensen. Ingyenes az alap- és középfokú oktatás, az egészségügyi ellátást jelentős mértékben fedezi az állam, 65 éves kor után pedig nyugdíj jár – igaz, a várható élettartam 55 év.

Botswana ugyanis Dél-Afrika után a világ második, HIV-vírussal leginkább fertőzött országa. A fővárosban hatalmas plakátok figyelmeztetnek a szűrésre és a megelőzésre, több helyen ingyen osztogatnak óvszert. A fertőzöttek régóta hozzáférnek a gyógyszerekhez, a kezelés lefedettsége 80 százalékos, és az utóbbi öt évben több mint ötven százalékkal esett vissza az AIDS-szel kapcsolatos halálesetek száma. De még így is minden negyedik felnőtt HIV-fertőzött. A helyi sajtó szerint az egyik fő ok a poligámia, amelyet hiába tilt törvény és a többségében keresztény lakosság vallása.

Az afrikai mércével bőkezű szociális állami programokat Botswana legfőbb bevételi forrása, a gyémántbányászat teszi lehetővé. Az ország a világ legnagyobb termelője, és állítólag a legértékesebb kövek is a botswanai földből kerülnek elő. A kitermelést végző Debswana cég a dél-afrikai Oppenheimer család érdekeltségébe tartozó De Beers és a botswanai állam 50:50 százalékos tulajdona. A cég adja a GDP harmadát, az exportbevételek 90 százalékát. Úgy tűnik, az országot nem hagyja el a jó szerencséje, a kanadai Hana Mining cég nemrég hatalmas ezüst- és rézlelőhelyekre bukkant.

Az áldott állapotot tükrözi a gyémántvárosnak hívott Gaborone is. A néhány évtizede még poros falu mára élénk, tetszetős várossá nőtt, modern, magas épületekkel, korszerű autókkal, szabályozott közlekedéssel, a kertvárosok téglából épült házain napenergiát hasznosító berendezésekkel. A külső negyedek továbbra is rendezetlenek, az utak mellett ember nagyságú a gaz. A fejlődés azonban a helyiek szerint szemmel látható, és bíznak a folytatásban. A négy évtizede még rendkívül szegény ország ugyanis – a kontinens számos országával ellentétben – saját boldogulására tudta fordítani természeti kincseit. Az ország két éve távozott harmadik elnöke, Festus Mogae korrupciómentes, hatékony irányítását Afrika és az ENSZ is elismerte. Utóda, az éppen két éve hivatalban lévő Ian Khama – az ország első államfőjének, Seretse Khamának a fia – pedig tovább halad a modernizáció útján, amit elemzők szerint az is jelez, hogy az ország történetében először tölti be nő a parlament elnöki posztját. Az 57 éves Khamát az amerikai CNN hírtévé nemrég úgy mutatta be, mint az afrikai vezetők új, sikeres generációjának vezető alakját.

KERESZTES IMRE / GABORONE