Van mit veszíteni

Európa a válság közepette eddig csak futott a pénzpiacok eseményei után, a mostani EU-csúcson azonban megállapodás született a következő tíz év stratégiájáról, a gazdaságpolitikák összehangolásáról, a bankok megadóztatásáról.

  • Folk György / Brüsszel Folk György / Brüsszel
Van mit veszíteni

Izgalommentesnek és kiszámíthatónak könyvelte el már előre a brüsszeli sajtó az EU-csúcsot, és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is azt mondta, hogy tavaly decemberi hivatalba lépése óta ez lesz az első válságmentes tanácskozás. A valóban nyugodt múlt heti csúcstalálkozó váratlanul eredményes is lett, a válság közepette született eddigi politikai ígéretek már-már konkrét megállapodásokká váltak. A 27 tagország által egyhangúan elfogadott záródokumentum értelmében a tagállamok szorosabb gazdasági koordinációval és a bankok megbízhatósági vizsgálatainak közzétételével veszik elejét a piaci spekulációnak. Az úgynevezett stressztesztek fontosságát a spanyol gazdaság helyzete hozta legutóbb felszínre, Madrid esetleges – az athénihoz hasonló – megsegítéséről hetek óta keringenek hírek a pénzpiacokon. Az uniós állam- és kormányfők most igyekeztek megnyugtatni az üzleti köröket, hogy a soros uniós elnökséget betöltő Spanyolországban nincs a görögországihoz mérhető pénzügyi probléma. A szakértők azonban továbbra is tartanak tőle, és a José Luis Rodríguez Zapatero vezette szocialista kormány egyre nehezebb helyzetbe kerül, mivel a szakszervezetek tüntetésekkel és sztrájkokkal próbálják megakadályozni a megszorító intézkedések bevezetését.

AP/Sergio Torres

 Az USA által is követelt stressztesztek publikálását Berlin sokáig ellenezte, többek közt a német állam által kisegített Landesbank takarékpénztár aggodalomra okot adó állapota miatt. Mostantól azonban minden jelentősebb pénzintézet köteles lesz nyilvánosságra hozni megbízhatósági jelentéseit, amivel „felszámolhatóvá válnak a megalapozatlan piaci gyanakvások, és világos lesz, pontosan hol vannak még megoldatlan problémák” – jelentette ki José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

A szokásos kétnapos csúcsok helyett ezúttal egynaposra szűkített brüsszeli tanácsülés igazi meglepetése azonban a bankokra kivetendő adó volt. Még akkor is, ha a kötelező érvényén túl kevés konkrétumot tartalmazó szövegrész adó vagy illeték bevezetését írja elő a tagállamoknak, és a mértékéről és kiszabásának mikéntjéről nemzeti hatáskörben döntenek. Ami biztos, hogy a befolyó pénzt az igazságos tehermegosztásra és a jövőbeli kockázatok kezelésére szolgáló alap létrehozására költenék. Arról is megállapodtak, hogy a június 26–27-ei torontói G20-találkozón az EU egységesen támogatja a pénzügyi tranzakciókra kivetendő illeték globális bevezetését.

„Közhelyes kormány vagyunk” – utalt az általa kihirdetett változtatások és az EU-ban zajló folyamatok közti azonosságokra a magyar EU-tagság óta állam- és kormányfői tanácsülésen miniszterelnökként először részt vevő Orbán Viktor. „A csúcson jellemző általános hangulat szürkesége ellenére jó érzéssel vettem részt az ülésen, mert a szükséges változások nálunk már elindultak” – tette hozzá, emlékeztetve kormányának ígéretére a bankadóról, a versenyképesség javításáról vagy a kis- és középvállalkozók segítéséről.

Meglepően egységes álláspont alakult ki Brüsszelben az eddigieknél koordináltabb gazdaságpolitikára vonatkozó szövegrészek kapcsán is. A tagországok vezetői elengedhetetlennek tartják ugyanis a szorosabb gazdasági kormányzást, mindenekelőtt a költségvetések összehangolásában és a makrogazdasági mutatók teljesítésében. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arra a Rompuy vezette munkacsoport tesz majd javaslatokat októberben, egyebek mellett megelőző és kiigazító jellegű politikákra. Szó van büntetőszabályok bevezetéséről is, ám ezekről egyelőre semmilyen részlet nem szivárgott ki.

Hogy a mostani politikai megállapodás után az összehangolt gazdaságpolitika felé vezető út igencsak rögösnek ígérkezik, jól érzékelteti David Cameron brit miniszterelnök megjegyzése: „örülünk, hogy a törekvések nem ütköznek a nemzeti hatáskörökbe”. A britek számára is elfogadható kompromisszumnak látszik azonban az európai szemeszter néven jövőre indítandó kezdeményezés, amelynek keretében a tagállamok fontosabb költségvetési mutatóit azok nemzeti parlamenti jóváhagyása előtt a többi uniós tag, illetve az Európai Bizottság véleményezi, és javításokat javasolhat. Az európai szemeszter bevezetését az éveken át az EU intézményi erőinek jelentős részét lekötő lisszaboni szerződés újbóli módosításának elkerülése indokolja, nélküle ugyanis nem lehet szigorúbb és szorosabb együttműködést érvényre juttatni.

Az uniós vezetők többsége elutasította ugyanakkor a különösen Nicolas Sarkozy francia államfő – valamint az eurózónához tartozó tizenhat tagország pénzügyminisztereinek csoportját vezető Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő – által szorgalmazott nemzetek feletti gazdasági kormány felállítását. A belső gazdasági kormány célja az lenne, hogy szorosabb együttműködés alakuljon ki a tagországok, de legalábbis az eurózóna tagországai között. Ám ez sokak – így például az unió egységén őrködő Rompuy és Barroso – szerint szakadáshoz vezetne a zónán belüli, illetve a közös pénzt még nem használó tagok között.

A visszafogott lelkesedés ellenére szakértők úgy vélik, hosszú távon az EU összes gazdasági törekvése édeskevés lesz az unió egyesített hazai össztermékének legalább évi egyszázalékos növekedése nélkül. A következő tíz évet meghatározó, EU 2020 elnevezésű stratégiában ezért kiemelt szerepet kap a versenyképességi program. Igaz, ez már előkelő helyen szerepelt a tíz évvel ezelőtt a portugál fővárosban megfogalmazott, majd 2005-ben újraindított lisszaboni stratégiában is, amely azonban nem teljesítette fő célját, hogy az unió 2010-re a világ legdinamikusabban fejlődő, tudásalapú gazdaságává váljon.

FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL