"Julian előrántotta a minilaptopját, felnyitotta, és valamit csinált a számítógépen. Felkapott egy szalvétát, és azt mondta: OK, megkaptátok.

Mit kaptunk meg? - kérdeztük.

Megkaptátok a teljes fájlt - felelte. A jelszó ezen a szalvétán van."

Hogyan képes egy amerikai hatóságok elől rejtőzködő, biztonságmegszállott hacker éveken keresztül együttműködni a nemzetközi média nagyágyúival a legújabb kori sajtótörténet egyik legnagyobb dobásán - méghozzá úgy, hogy a szakmailag elismert, ám technikai képességeikben gyakran korlátozott újságírók néha egy fájltömörítéssel sem képesek megbirkózni?

A Wikileaks-jelenség reflektorfénybe kerülését követően a történet szereplői és megfigyelői egyaránt döbbenetes mértékű információtermelésbe kezdtek, cikkek és könyvek sora jelent meg többé vagy kevésbé kvalifikált személyektől. Assange maga másfél millió dolláros szerződést írt alá egy önéletrajzra, a szervezettől leszakadt Daniel Domscheit-Berg könyvet adott ki, a Wikileaksszel együttműködő New York Times 8 oldalas vezércikket szentelt az ügyben játszott szerepének, a Gawker webkettes lap külső szemlélőként pedig az egykori hackert érintő, szexuális tartalmú vádakra fókuszált (az elsők között írtak az Assange-nak tulajdonított társkereső adatlapról is, ahol a férfi a következő szövegrészlettel is hirdeti magát: "VESZÉLYes vagyok, ACHTUNG és??????????".

Szerelem/gyűlölet

A The Guardian két újságírója, David Leigh és Luke Harding által jegyzett, a Geopen kiadásában nemrég magyarul is megjelent Wikileaks-akták több szempontból is kiemelkedik a jelenséggel foglalkozó írások mezőnyéből. Nem csoda, hogy a könyv megjelenését a neves brit lap és a Wikileaks-tábor közti nyilvános komment- és nyilatkozatháború követte, majd Steven Spielberg megvette a filmesítési jogokat.

Assange szerint a könyv írói hátba szúrták őt azzal, hogy neki tulajdonítottak egy állítása szerint általa soha ki nem ejtett mondatot - eszerint neki közömbös volt, hogy a hozzájuk került anyagokban megnevezett helyi informátorok a nyilvánosságra hozás után élnek-e, halnak-e. David Leigh - aki a The Guardian oknyomozásait, így a Wikileaks-együttműködésből származó anyagokat is szerkeszti - azzal vágott vissza, hogy Assange vakmerően opportunista és "a Kremllel barátkozik", miközben a The Guardian egy újságíróját éppen kiutasítják Oroszországból.

Noha a két szervezet közötti szerelem/gyűlölet-viszony éppen fagyosra fordult, a The Guardian sztorijának legizgalmasabb momentumai éppen a korábbi, szoros együttműködésből fakadnak. A brit lap egyik munkatársa volt az, aki elsőként vadászta le Assange-t - akiről "soha nem volt egészen világos, melyik időzónában tartózkodik" -, hogy ezzel megalapozza az öt világlap és a Wikileaks együttműködésével végrehajtott lépéseket: egy raktárra való titkos irat nyilvánosságra hozatalát többek között az afganisztáni és az iraki háborúkról.

Kémtörténetbe illő kellék

A titkos dokumentumtömeget védő jelszót lazán szalvétára firkáló Assange technikai zsenije és kiszámíthatatlan természete többször lenyűgözte a brit újságírókat. Az említett szalvétát hazavivő Nick Davies azon gondolkodott, hogy bekeretezteti a papírfecnit, ami egy "John le Carré kémtörténetébe illő tökéletes kellék".

A két fél együttműködése persze a korábbiakban sem volt minden tehertől mentes. A hatóságok elől bujkáló kiszivárogtató és a neves napilap csatározásairól kapott, autentikus beszámolók egy sajátosan huszonegyedik századi kapcsolat hátterébe engednek bepillantást.

A Wikileaksszel néha maróan kritikus újságírók a fősodratú média ügyetlenkedését sem féltek bemutatni. A könyv legerősebb pillanatai közé tartoznak a legapróbb technikai akadályokat is megkerülni képtelen újságírók munkamegoldásai, amelyeket a speciális ügyhöz alakítottak ki. De érdekes az is, ahogy egy svájci újságos standra idő előtt szállított negyven darab Spiegel hetilap majdnem tönkretette a táviratok egyszerre időzített megjelentetésére alapozott médiakampányt.

Cyber-kémmese

A Wikileaks-akták anyagválogatása igen médiaérzékeny: a felvillanásszerű sajtótudósításokban láttatott eseményeket történetszerűen járják körül az alapos munkával összeállított fejezetek (Assange "korai" történetéből például előásták azt, amikor a hackerkedéssel vádolt férfi virágot vitt a vád képviselőjének). Hangsúlyos szerepet kaptak a könyvben az Assange-ot érő szexuális tartalmú vádak és az ebből következő bírósági szereplések is - e részek azonban nehezen illeszkednek a Wikileaks média- és politikatörténeti sztorijába.

A The Guardian könyve így is hiánypótló: világos történet a Wikileaks generálta médiafigyelem mögötti eseményekről, valamint egyedülállóan autentikus beszámoló arról, hogy egy polgárosodott világlap és egy cyber-kémmesébe illő figura hogyan tette globális léptékű politikai sztorivá az elmúlt néhány év legnagyobb kiszivárogtatásait.

David Leigh - Luke Harding: Wikileaks-akták. 2011, Geopen kiadó.