Egyéni ügyek

„Éhesek vagyunk! Takarodjatok!” – skandálta a napokban Belgrád fővárosában a Mirko Cvetkovics szerb miniszterelnök kormányának távozását követelő közel százezres tömeg. A Borisz Tadics államfő szövetségesének tartott politikus 2008-as kormányra kerülése óta rendezett legnagyobb tüntetés résztvevői máris elértek egy részeredményt: a demokrata párti (DSZ) kormányfő a múlt héten leváltotta Mlagyan Dinkics gazdasági minisztert, miniszterelnök-helyettest.

Belgrád belvárosában

AP/ Darko Vojinovic

 Az egyik fontos koalíciós partnert, a G17+ nevű liberális pártot képviselő Dinkics, illetve a szintén e pártbéli egészségügyi és nemzeti fejlesztési miniszter kényszerű távozása kormányválságot jelez, de egyelőre nem jelenti a tízpárti kormányszövetség felbomlását. Dinkics belenyugodott ugyan a döntésbe, és jelezte, hogy vita nélkül adja át helyét a napokban megnevezendő utódnak, de a béke csak látszólagos. Dinkics a múlt héten még azzal vádolta Cvetkovicsot, hogy a miniszterelnök egy kormányon kívüli erő – értsd Tadics államfő – bábja.

A G17+ és a DSZ között több mint egy éve megromlott a viszony. Dinkics ugyanis – a demokratákkal ellentétben – a nyugat-szerbiai Valjevo helyett az ország keleti felében lévő Zajecsarban akarta felépíttetni a szlovén Gorenje cég tervezett bojlergyárát. Rossz nyelvek szerint a nézeteltérés amiatt robbant ki, hogy mindkét város helyi pártfunkcionáriusai némi külön pénzben reménykedtek, ha náluk épül fel az üzem.

A koalíciós partnerek elsősorban azért akarják elkerülni a kormány bukását és a jövőre esedékes választás előrehozatalát, mert csökken a DSZ és szövetségeseinek népszerűsége, és valószínűleg a nacionalista Szerb Radikális Pártból kivált politikusok által 2008 végén alapított Szerb Haladó Párt szerepelne a legjobban. Szerbiában – ahol idén is a tavalyi 3 százalékoshoz hasonló gazdasági növekedés várható – romlik az életszínvonal: miközben még nem oldották fel a közalkalmazotti fizetések és a nyugdíjak befagyasztásáról két éve hozott döntést, az infláció elérte a tíz százalékot, és mivel a szerb dinár továbbra is gyengül az euróval szemben, a drágulás folytatódása várható. Növekszik a munkanélküliség is, a legújabb adatok szerint az állástalanok aránya 17 százalékos. A Blic című belgrádi napilap hétfőn úgy jellemezte a helyzetet, hogy Szerbia a Balkán tigrise helyett egyre inkább kóbor macskára emlékeztet.

A kilátásokat tovább rontja, hogy Serge Brammertz, a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) főügyésze júniusban esedékes jelentésében valószínűleg elmarasztalja Szerbiát, mivel az szerinte az utóbbi hónapokban nem tesz eleget Ratko Mladics volt boszniai szerb főparancsnok, illetve Goran Hadzsics, a horvátországi szakadár szerb állam egyik volt vezetője kézre kerítéséért. „Az egyik fő gond, hogy a hatóságok feltűnően lassúak. Néha két hónap is eltelik, amíg ellenőrzik a vádlottak hollétével kapcsolatos információkat, és ennyi idő bőven elég az elköltözésre” – idézte a belgrádi Politika című napilap a napokban Belgrádba utazó Brammertzet.

Ha a főügyész elmarasztalja Belgrádot, tovább lassulhat a volt jugoszláv tagköztársaság európai integrációja, aminek nyomán újra lanyhulni fog a külföldi tőke Szerbia iránti egyébként sem túl lelkes érdeklődése. Az EurAktív Srbija nevű internetes oldal elemzése szerint a Mladics kiadatásával kapcsolatos késlekedés már legalább tízmilliárd euróba került az országnak. Ha rendezettek lennének Brüsszel és Belgrád kapcsolatai, akkor – a portál szerint – Szerbia jóval több pénzt kapott volna EU-s alapokból, talán már fel is vették volna az unióba, és felgyorsult volna a balkáni ország modernizálása.

Világbanki források alapján Szerbiába az utóbbi húsz évben 26 milliárd dollárnyi külföldi közvetlen befektetés érkezett, és ezzel a 62. helyen áll egy 87 államból összeállított listán. A gazdasági szabadság tekintetében sem jobb a helyzet, 220 ország közül Szerbia a 104., azaz a csak részben szabad államok közé tartozik.

NÉMETH ANDRÁS