Ezer küldöttet várnak a Kubai Kommunista Párt (KKP) e hét végén kezdődő, számtalan sikertelen kísérlet, halasztás és 14 esztendőnyi szünet után rendezendő kongresszusára. A várakozások szerint Kuba jövőjét meghatározó találkozónak jócskán van teendője. Raúl Castro államfő tavaly év végén azzal a felhívással szólította egybe a karibi szigetország vezetését, hogy „alapvető döntéseket kell meghozni a kubai gazdaság modernizációjáról”. A Granma pártlap hasábjain pedig a lakosságot is felszólították, hogy – amolyan össznemzeti véleménynyilvánításként – hallassa hangját a közös jövőről.
Tüntetés politikai foglyok szabadulásáért
AP/ Franklin Reyes
A vitára bocsátott 32 oldalas anyag nem a kínai modellhez hasonló gazdasági nyitásról beszél, hanem továbbra is a szocialista tervgazdaság keretein belül, bár decentralizáltabb gondolkodást sugall. Igaz, Raúl már nyíltan feladta a teljes foglalkoztatás elvét, amikor több ezer felesleges dolgozóról beszélt. A napokban 500 ezer állami alkalmazottat el is bocsátanak, később pedig további akár 500–800 ezer főtől is megválhatnak a 10 milliós országban. Az elbocsátottakat a magánszektorba kívánják átterelni, arra alapozva, hogy immár 178 szakmában engedélyezik az iparűzést. A vállalkozók a korábbiakkal ellentétben alkalmazottat is foglalkoztathatnak, eddig például a magánéttermek és kis panziók kizárólag családi keretek közt működhettek.
A tervek között szerepel a kettős pénzrendszer felszámolása – a „dollárboltokban” a külföldről kapott vagy az idegenforgalomban megkeresett konvertibilis pesóért számos hiánycikket meg lehet vásárolni –, és a közel fél évszázada használatos élelmiszerjegy megszüntetése is. A mozgásteret szűkíti, hogy a 2008-as hurrikánok 10 milliárd dollárnyi kárt okoztak, ami visszavetette a fő devizatermelő turizmust, ráadásul esett az egyik legfontosabb exportcikk, a nikkel világpiaci ára. Az egyre duzzadó költségvetési hiány visszafogása érdekében a kormány az oktatásra, az egészségügyre és a lakhatásra fordított összegek megnyirbálását is tervezi.
Lenne mit költeni az infrastruktúrára is – igaz, a fejlesztésnek bizonyos esetekben ideológiai gátjuk is van. Az internetet használók aránya mindössze 3 százalék, a legalacsonyabb az amerikai kontinensen. A világhálóra otthonról nem lehet csatlakozni, csak az állami intézményekből, ahol szigorúan ellenőrzik a felhasználást és a levelezési rendszert. Néhány kivételezettnek – orvosoknak, akadémikusoknak – van ugyan szabad hozzáférése, ám jelszavukat sokan eladják a feketepiacon, az ellenzékiek egy része így jut a nethez. Közöttük sok a blogger, a legismertebb Yoani Sánchez, akit az amerikai Time magazin 2008-ban a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választott. Generación Y nevű honlapjának bejegyzései a kubai mindennapok nehézségeibe engednek bepillantást – immár húsz nyelven, köztük magyarul is. A gyér számú ellenzéknek amúgy továbbra is szűk a terepe, és aligha véletlen, hogy épp a kongresszus előtti napokban érkezett Spanyolországba a börtönből szabadon engedett ellenzéki értelmiségiek újabb, ezúttal 37 fős csoportja, amely a havannai kormány és a kubai katolikus egyház tavalyi egyezsége alapján nyerte vissza szabadságát.
Jimmy Carter minapi kubai útját is a kongresszus felvezetésének tulajdonítják, különösen, hogy a volt demokrata amerikai elnök felemelte a hangját az USA gazdasági embargója ellen. Carter állítólag beszámol látogatásáról Barack Obama amerikai elnöknek, aki kampányában még pártolta a párbeszédet Kubával. A londoni Metropolitan Egyetem Karibi és Latin-amerikai Intézetének vezetője, Stephen Wilkinson a HVG-nek kijelentette, hogy a 2012-es elnökválasztáson induló Obama „ismét ellenezni fogja az embargót, de a republikánusok a fenntartást fogják szorgalmazni, különösen Floridában, és a kubai emigráció körében ezzel kapcsolatban éles viták várhatóak”.
A kongresszus fő kérdése ugyanakkor az utódlás lehet. A betegsége miatt 2006-ban visszavonult, 84 éves Fidel Castro láthatóan jó egészségnek örvend ugyan, rendszeresen üzen is a világnak a világpolitikára reagáló „reflexióiban”, és Carterrel is hosszasan tárgyalt, ám sokan arra számítanak, hogy hamarosan feladja utolsó hivatalos tisztét, és megválik a párt funkció nélküli elnöki posztjától.
GÁL KRISZTIÁN
