Kudarcba fulladt az egyeztetés a karintiai kétnyelvű, szlovén–osztrák helységnévtáblákról.
Fél évszázada folyik a vita Karintiában a szlovén–német kétnyelvű helységnévtáblákról, és a legutóbbi háromfordulós maratoni tárgyalás sem hozott eredményt. Pedig a klagenfurti tartományi hivatalban április elején tartott megbeszéléseken Gerhard Dörfler, a tartomány szabadságpárti (FPÖ) miniszterelnöke mellett a kancellári hivatal kisebbségi kérdésekben illetékes államtitkára, a szociáldemokrata (SPÖ) Josef Ostermayer is ott volt, és részt vett rajta számos polgármester mellett a szlovén kisebbséget képviselő mindhárom politikai szervezet vezetője. Meg is született a kompromisszum, amelyet osztrák részről üdvrivalgás követett, ám a szlovén kisebbség élenjárói mérsékelten lelkesedtek, különösen a legrégebbi szervezet, a Karintiai Szlovénok Tanácsának elnöke, Valentin Inzko volt visszafogott. De azért ő is rábólintott a Bécsből kiindult javaslatra, hogy minden olyan karintiai településen, ahol a 2001-es népszámlálás alapján a lakosság legalább 17,5 százaléka szlovén származású, állítsanak fel kétnyelvű táblákat – ez 165 táblát jelent. Ha az 1955-ös szerződés 10 százalékos határát teljesítették volna – amit a szlovén szervezetek most is követeltek – ma 800 kétnyelvű tábla állna.
A lelkesedéshez Heinz Fischer osztrák köztársasági elnök is csatlakozott, és Samuel Zbogar szlovén külügyminiszter is az örömének adott hangot. De nem örülhettek sokáig. Inzko ugyanis már az egyezség megkötése után jelezte, szervezete aligha fogadja el a 17,5 százalékos küszöböt. Ami úgy jött ki, hogy a kormány képviselői az 1955-ben előirányzott 10 százalékos, és a Bruno Kreisky vezette kabinet által 1977-ben megszabott 25 százalékos népességhányad középértékét vették. A kompromisszum 15 százalék lenne – mondta Inzko, aki a 10 százalékos hányadot tartja a legmegfelelőbbnek. Ő amúgy jelenleg az EU boszniai főképviselője, elismert diplomata Ausztriában, számos országban töltött be nagyköveti posztot – például Szlovéniában is.
Inzko a tárgyalások után azt is kifogásolta, hogy az osztrák kormány és Karintia megbízottja egyértelmű nyomást gyakorolt a kisebbségi vezetőkre, 2 millió eurós támogatás folyósítását téve függővé az igenjüktől. A pénz a karintiai szlovén zeneiskola, az óvoda és a kétnyelvű iskola fenntartásához, a kulturális központ működtetéséhez elengedhetetlen, nélkülük a kisebbségi nyelv megőrzésének nincs jövője. Inzko kritikáját hallván a ljubljanai kormány változtatott álláspontján, és jelezte, csak akkor adja áldását az egyezségre, ha azt mind a három karintiai szlovén szervezet elfogadja.
Csakhogy múlt szombaton a legnagyobb szlovén kisebbségi szervezet kongresszusa szinte egyhangú nemet mondott a megállapodásra, és bár a küldöttek a tárgyalások folytatására szavaztak, a 17,5 százalékot elfogadhatatlannak mondták. Csatlakozott hozzájuk az osztrák zöld párt, és több alkotmányjogász is. Utóbbiak közül Heinz Mayer kijelentette, hogy az 1955-ös államszerződés vonatkozó paragrafusát nem lehet felülírni, és ha Ausztriában esetleg magasabb százalékarányt áterőltetnének, a nemzetközi jog alapján akkor is kétnyelvű helységnévtáblát kell alkalmazni 10 százaléknyi szlovén lakossághányad esetén. A közvetíteni igyekvő Fischer államfő vasárnap a nyaralójában fogadta a kisebbségi vezetőket, és megpróbálta őket kompromisszumra bírni.
Ha májusig nem sikerül tető alá hozni az egyezséget, nem lesz névtáblatörvény szeptember végéig, az alkotmánybíróság által előírt végső időpontig. Bécs és Karintia kész a kompromisszumra, ami 15 százalékos szlovén hányadot, és további 5-10 tábla kihelyezését jelentené. Bekapcsolódott Heinz-Christian Strache, az FPÖ vezetője is, ő népszavazást követel, illetve a szlovéniai osztrákok elkobzott vagyonának visszaadását. Werner Faymann kancellár azonban nem tart igényt Strache beavatkozására, szerinte még soha nem álltak ilyen közel a megállapodáshoz, mint az ő kormányzása alatt.
De mit szólnak a helybeliek? A többség értelmetlennek tartja az egész névtáblavitát, legyen akár tősgyökeres osztrák – állítólag arrafelé szinte mindenkinek van legalább egy szlovén felmenője –, akár magát szlovén származásúnak valló. Egyesek arra hivatkoznak, hogy mindenki tud németül, mások arra, hogy ha a politikusok fél évszázada képtelenek megegyezni ilyen jelentéktelen kérdésről, akkor azt kár tovább erőltetni. Felemlegetik az EU-tagságot is, amely értelmetlenné teszi a nacionalista erőfitogtatást, és azt mondják, az emberek a mindennapokban sokkal jobb viszonyban vannak egymással, mint ahogy azt a politikusok elképzelik.
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.
Valóban a Városháza parkból indul a menet, és a Műegyetem rakpart lesz a cél.
A SpaceX egy dinamikus felületen közvetíti, merre jár a Dragon űrhajó.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
