Az Őszinte beszédek és népies játék című írás szerzője, Stephan Löwenstein cikke alcímében kiemelte: "a magyar kormány világosan elhatárolódik a szélsőjobboldali antiszemitáktól - de az ő szavazóik kegyét keresi nemzeti retorikájával". Kifejtette: Orbán Viktor "személyesen és láthatóan állást foglalt" Gyöngyösi Márton antiszemita parlamenti felszólalása ügyében, amivel "nyilvánvalóan a tartós és részben nemzetközi kritikára reagált".

Amikor viszont "a magyarságról alkotott népi-nemzeti elképzelésekről van szó", a miniszterelnök "nyilvánvalóan tudatosan" nem von annyira éles határvonalat, mint a Gyöngyösi-üggyel kapcsolatban. E beszédmód példája Orbán szeptemberi ópusztaszeri beszéde, amely azt mutatja, hogy a "racionális hatalmi politikát" követő miniszterelnök "megpróbálja kielégíteni a nemzeti érzés iránti igényeket", mert vélelmezhetően azzal számol, hogy az ilyen igényekkel rendelkező választók a Jobbik felé fordulhatnak - fogalmazott a szerző.
Ugyanakkor ennek a beszédmódnak az alkalmazásával Orbán elfogadja, hogy kirekesztve érezhetik magukat mindazok, akik nem tudnak mit kezdeni a turulmítosszal, "mint például a romák, vagy éppen a zsidók" - vélekedett Stephan Löwenstein.