Az elemzett 100 éves időszak 15 legerősebb földrengésének 87 százaléka olyan területek találkozásánál pattant ki, amelyeknél az egyik tektonikus lemez a másik alá gyűrődik - írták a Sydneyi Egyetem kutatói a Solid Earth című szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban.
A kutatók adatbányász módszert használtak fel arra, hogy kapcsolatot találjanak az elmúlt 100 év földrengéseinek helye, erőssége és geológiai eredete között. "Azok a térségek, ahol a törési zónák víz alatti hegyvonulatai egy másik kéreglemez alá kényszerülnek, tekinthetők veszélyeztetetteknek a földrengési szuperciklusok szempontjából.
Ezeken a helyeken nagy rengések történnek néhány száz- vagy néhány ezerévenként" - magyarázta Dietmar Müller, a kutatók egyike.
Sok ilyen terület magas kockázata még ismeretlen lehet, hiszen a szeizmikus kockázati térképeket elsősorban az 1900 után összegyűjtött adatok felhasználásával készítik. Nem szerepelt a nagy kockázatú helyek között ezeken a térképeken például az a térség sem, ahol a 2011-es pusztító erejű japán földrengés kipattant.
"Módszerünk erőssége az, hogy sokat megtalál e régiók közül, így hozzájárul a hosszú távú földrengés-kockázati térképek elengedhetetlen tökéletesítéséhez" - tette hozzá Müller.
