A vegykonyha

Nem kell ahhoz bevetnie Basar Asszad szír elnöknek az ország vegyi fegyvereit, hogy a konfliktus átterjedjen a határokon túlra. Casus bellinek tekinti ugyanis Izrael, ha a gyilkos anyagokból a Hezbollah dél-libanoni síita szervezetnek is jut – tette egyértelművé Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő. Szinte minden izraeli szakértő úgy gondolja, a szír elnök nem annyira elvetemült, hogy akár csak saját felkelői ellen használna tömegpusztító fegyvert, vagy átadna belőlük valamennyit a damaszkuszi kormánnyal újabban feltűnően távolságtartó Hezbollahnak. A zsidó állam kormánya szerint azonban az ördög nem alszik, és a despoták irracionálisan cselekedhetnek, ha a túlélésükről van szó. Ráadásul nem példa nélküli a Közel-Keleten a vegyi fegyverek bevetése: az 1960-as években a jemeni polgárháborúba beavatkozó Egyiptom mérges gázzal töltött bombákat dobott le, az 1980-as évtizedben pedig Szaddám Huszein iraki elnök Irán és saját kurd lakossága ellen használt tömegpusztító anyagokat.

Izrael katonailag megerősítette Szíriával közös határát, és műholdak segítségével figyeli a feltételezett raktárak körüli mozgást. Az óvatosság az amerikai vezetésben is felmerült, a Der Spiegel német magazin szerint májusban Jordániában 19 ország 12 ezer katonája közös gyakorlatot tartott arra az esetre, ha a káosz miatt illetéktelenek elől kellene lefoglalni a vegyi arzenált. A Pentagon szerint amúgy 75 ezer katonára lenne szükség a szíriai vegyifegyver-létesítmények ellenőrzés alá vonásában.

Szíriának valóságos vegyifegyver-ipara van. Már 1971-ben megkezdte a kutatásokat, sőt Egyiptomtól vásárolt is „anyagot”, mielőtt az Izraellel szemben elvesztett több háború és a zsidó állam feltételezett nukleáris fegyvere miatt az 1980-as évek elején saját gyártásról határozott. Segítséget kapott a volt Szovjetuniótól és Csehszlovákiától, de japán és nyugat-európai vállalatok is részt vehettek a programban. A legjelentősebb gyártási és raktározási bázisok Damaszkusz, Homsz, Hama, Latakia és Aleppó környékén vannak, az utóbbitól délre lévő és iráni segítséggel épített Esz-Szafíra a legnagyobb központ, ahol öt négyzetkilométeren tízezer ember dolgozik. A német kormány óvatos becslése szerint is ezer tonna lehet a vegyifegyver-arzenál, amely főként mustárgázból, szarinból és VX ideggázból áll.

A főként az elrettentés céljával tartott vegyi fegyverek célba juttatására szolgáló eszközök megszerzésében is komoly szerepet játszott az orosz és az észak-koreai kapcsolat. Először bombákba helyezték a mérgeket, majd 80–100 kilométer hatótávolságú SS–21-es rakétákba. Szíriának állítólag 700 Scud típusú rakétája is van vegyi töltetekkel, melyek egy része 310 kilométeres távolságra is kilőhető. A VX ideggáz szíriai gyártásában nagy szerepet játszott Anatolij Kuncevics orosz tábornok, akit Borisz Jelcin néhai elnök az 1990-es években a tanácsadójává nevezett ki a vegyi fegyverek felszámolásának témájában.

Izraelt nyugtalanította a szír fegyverkezés, és egyesek a Moszad izraeli titkosszolgálatot gyanították Kuncevics váratlan halála mögött 2002-ben egy Damaszkusz–Moszkva repülőjáraton. Gyanús körülmények között fulladt meg Szíriában úszás közben Jurij Ivanov is, aki az orosz katonai hírszerzés helyettes vezetője volt. Izrael 2010 februárjában, jó egy évvel a szír felkelés előtt közel állt ahhoz, hogy támadjon: a felderítés kiszúrt egy konvojt, amely az Esz-Szafíra bázisról a libanoni határ felé tartott, állítólag Scud rakétákkal megrakva. Akkor az USA közbelépett, de nem tudni, hogy végül kapott-e valamit a Hezbollah, és ha igen, mit. Az utóbbi egy évben több autókonvoj is megfordult a szíriai vegyifegyver-létesítményekben, hírszerzési források szerint azért, hogy a biztonságosabbnak vélt keleti sivatagba telepítsék át a mérges gázokat. A nagy kérdés, hogy mi lesz velük, ha az Asszad-rezsim elbukik. A Hezbollah és az iráni Köztársasági Gárda minden bizonnyal megpróbálja rájuk tenni a kezét – amit viszont Izrael aligha néz tétlenül.