Tbiliszi álmodozók

Elmarad az újabb békés forradalom Grúziában, ahol óriási meglepetésre a sokáig esélytelennek tartott hatpárti ellenzéki koalíció, a Grúz Álom diadalmaskodott a hétfői parlamenti választásokon. Pedig nagy volt a készülődés, a szavazófülkékben elérhető győzelemben maguk sem igen bízó elégedetlenek már jelképet is választottak: ezerszámra fogytak a seprűk, amelyekkel jelképesen ki akarták űzni a hatalomból a 2003-as rózsás forradalom győzelme után államfővé választott Mihail Szaakasvilit. A diadal viszont – legalábbis az első csatanyerés – meglehetősen könnyen jött: a helyi népnyelvben „álmodozóknak” nevezett ellenzékiek a nem hivatalos adatok szerint többséget szereztek a 150 fős törvényhozásban. A vereséget kedden Szaakasvili is elismerte, s közölte: a jövő ősszel lejáró mandátumának végéig kész az együttműködésre Ivanisvilivel.

Sokan viszont kétségbe vonják, hogy az államfő valóban békés társbérlő lesz, kampánya során ugyanis végig azt hangsúlyozta, hogy az ötmilliárd eurós vagyont felhalmozott, a leggazdagabb grúz üzletemberként számon tartott Ivanisvili a Kreml embere, és Oroszország érdekeit szolgálja. Ez pedig igencsak súlyos vád abban az országban, amelyből az Oroszországgal vívott 2008-as ötnapos háború következtében Abházia és Dél-Oszétia függetlenné vált, s ezzel elvesztette területének 18 százalékát. Kijelentéseit arra alapozta, hogy az 1990-es évek elején az 55 éves üzletember valóban Oroszországban gazdagodott meg, s amikor úgy döntött, hogy politizálásra adja a fejét, feltűnő gyorsasággal sikerült megszabadulnia ottani érdekeltségeitől. Az sem segített, hogy Ivanisvili ugyan folyamatosan védekezett, ám néhány kijelentésével – közölte például, hogy Tbiliszinek nem kell a NATO-ba szaladnia – alátámasztani látszott a vádakat.

A 44 éves Szaakasvilit közben az idő is szorítja: 2013 októberéig kell aláásnia a leendő miniszterelnök hatalmát, hiszen még egyszer már nem indulhat az elnökválasztáson, így mindenképpen távoznia kell hivatalából. A jövőre érvénybe lépő alkotmánymódosítás értelmében Grúzia prezidenciálisból parlamenti köztársasággá alakul át, és Szaakasvili mindenképpen abban érdekelt, hogy Ivanisvili már megkopott népszerűséggel váljon a legnagyobb hatalmú vezetővé.

A harc már csak azért is heves lesz, mert Szaakasvili még saját szövetségeseivel sem tudott együttműködni: legrégebbi munkatársai szinte kivétel nélkül elhagyták már őt. Nino Burdzsanadze egykori parlamenti elnök szerint a hatalmi elit pénzmosással és korrupcióval keresi a pénzt, s az államfő ugyanúgy diktátorként viselkedik, mint Alekszandr Lukansenko belorusz elnök – viszont ha kell, azt legalább kiváló angolsággal teszi.

Ivanisvili is Szaakasvili táborában kezdte: a régi szép időkben zsebből állta a közalkalmazottak egy részének fizetését, s hozzájárult a műemlékek helyreállításához is (HVG, 2011. október 29.). Volt szövetségesének 2007-ben fordított hátat, mert szerinte Szaakasvili elárulta a demokráciát, amikor a grúz rendőrség megszállta az egyik ellenzéki tévé épületét, és szétverte az ott talált berendezést. Arra is figyelnie kell Ivanisvilinek, hogy miközben harcol az államfővel, egyben tartsa koalícióját. A Grúz Álomba ugyanis nyugati értelemben vett liberálisok, illetve radikális nacionalisták is beléptek, s az egyetlen közös pontot a Szaakasvili-ellenesség jelentette. Most, hogy a célt elérték, a koalíció megindulhat a felbomlás útján.

A váratlan választási eredmény fő oka, hogy az egyértelműen Nyugat-barát, Amerikában tanult Szaakasvili végletesen megosztja a 4,6 millió lakosú volt szovjet tagköztársaságot. Hívei azt hangsúlyozzák, hogy Grúziában gyakorlatilag felszámolták a hétköznapi korrupciót, átláthatóvá tették az üzleti életet – az ország 2005 óta a 112. helyről a 16.-ra ugrott előre a Világbanknak a befektetői környezetről készült listáján –, és tartós növekedési pályára állították a gazdaságot. Ellenfelei viszont azt állítják, az egykori lánglelkű demokrata diktátorként uralkodik az országban. Szerintük – s ezt a nemzetközi jogvédő szervezetek is megerősítették – az államfő korlátozza a sajtószabadságot, próbálja elnyomni az ellenzéket, és szövetségeseinek juttatja a legjobb üzleti lehetőségeket.

A voksolás előtti hetekben még úgy tűnt, Szaakasvili az őt érő kritikák ellenére sima győzelmet arat, a közvélemény-kutatók az államfő pártja, az Egyesült Nemzeti Mozgalom 15-20 százalékpontos vezetését mérték. A közhangulat szeptember második felében fordult meg, amikor több tévécsatorna – köztük az Ivanisvili érdekeltségi köréhez tartozó TV9 – hosszú és megrázó képekkel illusztrált riportot közölt arról, miként alázzák és erőszakolják meg a fegyőrök az elítélteket az egyik grúziai börtönben. Bár az elnök azonnal leváltotta a börtönparancsnokot és a belügyminisztert, a gyors fellépés sem segített: tízezrek vonultak Tbiliszi utcáira, s a tiltakozók az államfőt tették felelőssé az embertelen bánásmódért. „Nyolc év alatt megnégyszereződött a börtönökben ülők száma, s a bemutatott videók megerősítették azokat az ellenzéki vádakat, melyek szerint a hatalom arrogáns, és sérthetetlennek hiszi magát” – magyarázta újságíróknak a hangulatváltás okait Thomas de Waal, a washingtoni Carnegie Alapítvány vezető elemzője.

NÉMETH ANDRÁS