Fáziskésés

Hatszázalékos GDP-bővülés, az EU-ban második leggyorsabb ipari növekedés és enyhülő, igaz, még mindig 13 százalékos munkanélküliség – így futott neki a parlamenti választásnak Litvánia, ahol 2009-ben még több mint tizedével zsugorodott a gazdaság. A fellendülés azonban későn jött, s a választók – akik az utóbbi évekből inkább a nyugdíjak és a közalkalmazottak bérének a megkurtítására, az adóemelésre és a tömeges elvándorlásra emlékeztek – a múlt héten leváltották Andrius Kubilius 2008 decemberében kormányra került jobbközép–liberális kabinetjét.

A szociáldemokraták és a munkapártiak győzelmének pontos aránya még kérdéses – a 141 fős parlamentbe pártlistán hetvenen jutnak be, a maradék 71, egyéni választókörzetben kiosztott hely sorsa az október 28-ai második forduló után dől el –, ám már az első körben egyértelművé vált, hogy Kubiliusra súlyos vereség vár. A baloldali pártok ugyanis együttesen a voksok közel felét szerezték meg, míg az eddig kormányzó Haza Szövetsége – Litván Kereszténydemokraták nevű pártszövetségnek csak 14 százalékos volt a támogatottsága.

Az Algirdas Butkevicius vezette szociáldemokraták a Kubilius által 2009-től bevezetett szigorítások részleges enyhítésével állították maguk mellé a többséget: a nyugdíjak és a minimálbér emelését ígérték, s a szükséges forrásokat a gazdagok adóterheinek növelésével akarják előteremteni. A most hatalomra kerülők azt is közölték, hogy 2014-ről 2015-re halasztják az euró bevezetését, mivel így a költségvetési hiány egy évvel tovább maradhat a háromszázalékos maastrichti kritérium fölött. Kubilius egyébként a vereség ellenére is kitart politikája mellett, s figyelmeztette utódait: nem múlt el a népszerűtlen döntések időszaka, nincs sok lehetőség a kiadások és bevételek átrendezésére.

Az új kormány a belső kereslet növelése mellett az évek óta fagyos litván–orosz viszony helyreállításával és a gazdasági kapcsolatok stabilizálásával igyekszik majd fokozni a gazdaság lendületét. A Moszkvához fűződő kapcsolatok újragondolásának egyik fő szószólója Viktor Uspaskich, a Munkapárt orosz nemzetiségű vezetője, aki 2006-ban és 2007-ben több mint egy évig Oroszországban bujkált, és kivárta, amíg eredménytelenül lezárták az ellene indított sikkasztási vizsgálatot.

A Moszkvához fűződő kapcsolatok ügye Litvániát is megosztja, pedig – a jelentős orosz kisebbséggel együtt élő Lettországgal és Észtországgal ellentétben – csupán hat százalék az oroszok aránya. A litvánok többsége attól tart azonban, hogy a jóval nagyobb gazdasági erőt felvonultató Oroszország lenyeli a balti kisállamokat. Kubilius kevés népszerű lépéseinek egyike éppen ezért az volt, amikor a napokban feljelentette a stockholmi fellebbviteli bíróságon az orosz Gazprom gázipari óriást, amely Vilnius szerint megsértette az energiaexportról szóló egyezményt, és 2004–2012 között másfél milliárd euróval számolt többet a balti államnak szállított gázért. Litvánia nincs egyedül, német és lengyel cégek is perbe fogták az árdrágítással vádolt, állami többségű orosz monopóliumot.

Litvániában 1992 óta folyamatosan esik az urnákhoz járulók száma – a részvételi arány ezúttal alig haladta meg az 50 százalékot –, ami szintén arra utal, hogy a lakosság jó része már nem bízik a hárommilliósra olvadt népességű ország politikai elitjében. A kiábrándultak közül a legaktívabbak – 2002 óta több mint négyszázezren – külföldre költöztek, és a felmérések szerint többségüknek nem áll szándékában végleg hazatérni. Az első években a fő célpont Írország és Nagy-Britannia volt, ám ahogy romlott a helyzet a szigetországban, a litvánok nagy része átköltözött Norvégiába.

Az elvándorlás miatt évről évre zuhan Litvániában az iskolai beiratkozások száma: az idén húszezerrel kevesebben koptatják a padokat, mint tavaly, amikor még 387 ezer diákot tartottak számon. A létszámcsökkenés miatt kevesebb tanárra van szükség, idén ezer főt bocsátanak el vagy küldenek nyugdíjba. Helyi források szerint aggasztó, hogy már nemcsak a szülőkkel együtt emigráló kisiskolások vagy az egyetemet végzett huszonévesek tűnnek el, hanem felgyorsult a gimnáziumi harmadikosok és negyedikesek menekülése is. Ők – a szülőkhöz csatlakozva – már az új hazában keresnek állást vagy egyetemi helyet. A demokráciából és az intézményrendszerből kiábrándult litvánoknak elegük van abból, hogy hazájukban minden szintet megfertőzött a korrupció. „Sokáig lendületben tartott minket, hogy húsz éve sikerült kivívnunk a függetlenséget, de mostanra eljutottunk odáig, hogy az emberek jó része nem akarja ebben az országban felnevelni a gyerekeit. Csak akkor lehet változás, ha új emberek kerülnek hatalomra” – idézte a Baltic Times című rigai hetilap Povilas Gylys volt litván külügyminisztert.

A választási eredmények nyomán tovább nőnek a különbségek a két fejlettebb balti állam – Lettország és Észtország –, illetve az EU soros elnöki tisztét 2013 második felében betöltő Litvánia között. Rigában és Tallinnban a választók legutóbb azoknak a jobbközép kormányoknak szavaztak ugyanis bizalmat, amelyek végigvitték a gazdasági növekedés újbóli beindításához szükséges reformokat.

NÉMETH ANDRÁS