Az utóbbi évtized legnyugodtabb voksolására készül Ukrajna, az előrejelzések szerint a Viktor Janukovics államfő vezette Régiók Pártja megtartja hatalmát.
Jól sikerült a felkészülés a parlamenti választásra a 2010 óta hatalmon lévő Viktor Janukovics államfőnek: a fő ellenfél, a gazdasági bűncselekmények miatt elítélt Julija Timosenko tavaly október óta börtönben van, csakúgy, mint az egykori kormányfő több minisztere. Az állami kézben lévő tévécsatornákon alig jut szóhoz az ellenzék, s bár nincs cenzúra a 46 millió lakosú volt szovjet tagköztársaságban, a hatalom bírálói legfeljebb az írott sajtóban, illetve kisebb tévékben és rádiókban mondhatják el véleményüket. Az ellenzékiek gyakori zaklatásról számolnak be, legutóbb Lvivben (Lemberg) gyújtották fel a Timosenko-pártiak választási sátrait.
Karizmatikus vezető hiányában az ellenzék megosztott maradt, Timosenko hívei az egykori külügyminiszter, Arszenij Jacenjuk vezette Változások Frontjával és a radikális nacionalista Szvobodával álltak össze, ám így is csak 15 százalék körüli támogatottságra számíthatnak. A magát ugyancsak ellenzékiként beállító nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok, Vitalij Klicsko nem volt hajlandó csatlakozni a hármakhoz: az UDAR (Ütés) nevű párt vezetője az együttműködési megállapodás aláírását arra hivatkozva utasította el, hogy a voksolás előtt nem különféle dokumentumok aláírására, hanem a kampányra kell figyelnie.
A kormányoldalon a Régiók Pártja (PR) 25 százalék körüli eredményt remélhet, ám ha nem szerez elég voksot az egyedüli kormányzáshoz, számíthat a 450 fős verhovna radába bejutó független képviselőkre, akik az eddigi gyakorlat szerint mindig a legerősebb tömörülés mellé állnak. A tíz százalékon tanyázó kommunisták is a PR mellett vannak, s Janukovics közölte, szívesen összefogna Klicskóval is.
Janukovics elnöki posztja jelenleg nincs ugyan veszélyben, ám a parlamenti győzelem mindenképpen fontos ahhoz, hogy jó eséllyel induljon a 2015-ös újabb államfőválasztáson, hiszen egy ellenzékiek vezette kormány könnyen alááshatja a 62 éves politikus egyébként is megrendült tekintélyét. Janukovics és a PR kormányzása semmilyen szempontból nem volt ugyanis sikeres: a GDP bővülése a tavalyi 5 százalékról 2012-re 2 százalékra mérséklődött, a 8 százalék körüli infláció nem csökken, s a lakosság 10 százaléka továbbra sem talál munkát. Az adóemelésekkel és a nyugdíjak értékének csökkentésével Janukovics és Mikola Azarov miniszterelnök milliókat idegenített el magától, s az is hozzájárult a népszerűségvesztéshez, hogy az ígéretek ellenére semmit sem tettek a korrupció megfékezéséért. Janukovics legfeljebb annyival büszkélkedhet, hogy két év alatt 17-ről 15 százalékra esett a szegénységi küszöb alatt élő ukránok aránya, és stabilabb pénzzé vált a nemzeti valuta, a hrivnya.
A politikai elitnek az ország kelet–nyugati megosztottságát sem sikerült mérsékelnie, a választói preferenciák alapján készült térképeken egyértelmű, hogy a keleti, jelentős részben oroszok lakta országrészben a PR és a kommunisták jelöltjei tarolnak majd, míg nyugaton – a részben magyarok lakta Kárpátalját leszámítva – labdába sem rúgnak az elnök emberei.
A külpolitikában sem volt diadalmenet az utóbbi két év. Kijev továbbra is lebeg Oroszország és az európai integráció között, s a jelek szerint – a sikeresen lavírozó, olajban és gázban gazdag Azerbajdzsánnal ellentétben – csak veszít, amiért sehová sem kötelezte el magát. A szomszédját gázzal ellátó Oroszország ugyanis kőkemény üzleti partnerként lép fel a Moszkva vezette vámunióhoz nem elég lelkesen közeledő Kijevvel szemben – drágábban adja neki a gázt, mint a jóval messzebb lévő Németországnak –, s néha büntetővámot ró ki az orosz piacot veszélyeztető ukrán árucikkekre. A Nyugat viszont Timosenko politikai alapúnak tartott bebörtönzése és az ellenzéki vezetővel való sokszor embertelen bánásmód miatt nem engedi közelebb magához Ukrajnát. Jan Tombinski, az EU új kijevi képviselője például a napokban közölte: addig nem támogatja a Brüsszel és Kijev közötti további közeledést, amíg Ukrajnában politikai okokból tartanak fogva embereket.
A választások után nem várhatók komoly tiltakozó akciók, a lakosság jó része elvesztette ugyanis a politika iránti érdeklődését. Míg 2004-ben a narancsos forradalom idején éjjel- nappal folytak a választási csalások miatti több tízezres tüntetések, a közvélemény-kutatások szerint a most megkérdezettek többsége egyik pártban sem bízik.
NÉMETH ANDRÁS
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral. A fejlesztők most is abban reménykedtek, hogy az állam kisegíti őket, Peking azonban csalódást keltett. A kínaiak igazi problémáját azonban semmilyen tőkeinjekció nem tudná megoldani.
„Mindent megtettetek, hogy ártsatok a fiataloknak. Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át odáig, hogy bekúrtátok inkább az egész oktatást a rendőrség alá, mert más tervetek nem is volt, mint hogy kuss legyen.”
