Távirányítás helyett

„Mindig is azt tartottam jobbnak, ha a kormány élén olyan erős politikus áll, aki képes kivezetni az országot a nehéz helyzetekből” – indokolta a napokban Filip Vujanovics montenegrói államfő, hogy miért az utóbbi két évben háttérbe húzódott volt miniszterelnököt és elnököt, Milo Gyukanovicsot bízza meg az új kabinet megalakításával. Nyilatkozatával egyben közvetve ítéletet is mondott a 2010 óta hivatalban lévő Igor Luksics kormányfőről, aki a jelek szerint annak ellenére is képtelen volt eredményesen vezetni a volt jugoszláv tagköztársaságot, hogy Gyukanovics jelölte ki a posztra, és a háttérből támogatta is.

A mentorához végig hű Luksicsnak a HVG montenegrói értesülései szerint elsősorban azért kell felállnia a kormányfői székből, mert bár a Gyukanovics irányította Szocialisták Demokratikus Pártja (DPSZ) által vezetett koalíció megnyerte az október 14-ei előrehozott választást, nem ért el abszolút többséget (39 helyhez jutott a 81 fős törvényhozásban), és arra kényszerült, hogy a bosnyák, a horvát és az albán kisebbségek pártjait is bevonja a kormányzásba. A DPSZ koalíciós partnerei is ragaszkodtak Gyukanovics visszatéréséhez, Luksicsnak ugyanis a pártban sem sikerült maga mellé állítania a többséget. Az is sokat rontott a helyzetén, hogy két évig tartó fellendülés után idén újra mélyrepülésbe váltott a gazdaság.

A2009-es 6 százalékos zuhanás után 2010-ben és tavaly 2,5 százalékos GDP-növekedést mértek, ám idén legfeljebb 0,2 százalékos várható, s ismét 20 százalék fölé kúszott a munkanélküliségi arány. Az ipari termelés és a banki hitelezés visszaesőben van. A 650 ezer lakosú Montenegró leginkább annak köszönheti az újbóli recesszió elkerülését, hogy idén is jól teljesített a turizmus, és 370 millió euróra, a GDP 11 százalékának megfelelő összegre futott fel a külföldi közvetlen beruházások értéke. A gondokra utal, hogy nyáron a Standard & Poor's amerikai hitelminősítő tovább rontotta Montenegró besorolását – az új osztályzat, a BB– három lépcsővel marad el a befektetésre még ajánlott szinttől –, és hangsúlyozta: a romló környezet, a külső banki finanszírozás hanyatlása és a rossz hitelek arányának növekedése miatt az ország komoly kihívások előtt áll.

Az ellenfelei által korrupcióval vádolt Gyukanovics – aki ellen Olaszországban már ejtették azokat a vádakat, melyek szerint az 1990-es években kapcsolata volt a cigarettacsempészésből hasznot húzó bűnözői körökkel – Luksicsnál kevésbé elfogadható az EU számára. Visszatérése így azt jelenti, hogy Podgoricánál sem annyira fontos már az EU-tagság, mint pár évvel ezelőtt. Bár a csatlakozási tárgyalások a nyáron megkezdődtek – a választásokat részben azért hozták fél évvel előre, hogy kihasználják a nemzetközi siker hozta népszerűség-növekedést –, állítólag maga Gyukanovics lelkesedése is csökkent. Úgy véli, nem kell sietniük egy olyan, kétsebességűvé váló unióba, ahol Montenegrónak legfeljebb a második vonal perifériáján jut hely. Az is közrejátszhat az ötvenéves Gyukanovics döntésében, hogy visszatérése az üzleti életbe nem volt igazán sikeres: az általa választott ingatlanpiac Montenegróban is pang.

Brüsszelnek is komoly kifogásai vannak Montenegróval kapcsolatban, az EU szerint az adriai miniállam nem vesz részt a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcban, nem vizsgálja például elég aktívan a politikai elit és a maffia kapcsolatait. Szakértők szerint a szabályok EU-kompatibilisek ugyan, ám a kormány sokszor nem a törvények szellemében cselekszik. Podgorica ugyanakkor a jó viszony fenntartására törekszik Brüsszellel, és ezért Luksics külügyminiszter lesz, így pedig felelős az ország és az EU közötti tárgyalások koordinálásáért is.

A DPSZ támogatottságának visszaesése azt jelenti, hogy a hagyományosan vesztes ellenzéknek is van minek örülnie – Montenegróban még sohasem váltottak le kormányt választásokon. „A Montenegrót eddig irányító rezsimnek nincs elég képviselője ahhoz, hogy egyedül kormányozzon. Ez a vég kezdete a DPSZ számára” – jelentette ki a Demokratikus Front nevű pártszövetséget vezető Miodrag Lekics. A politikus, aki korábban Gyukanovics külügyminisztere is volt, ma már úton-útfélen bírálja korábbi szövetségesét, és azt is hibának tartja, hogy Montenegró 2006-ban kilépett a szerb–montenegrói államszövetségből, és függetlenné vált. Lekicshez hasonlóan vélekedett a szavazók hangulatának változásáról a pártoktól független CEMI választási megfigyelőcsoport vezetője, Zlatko Vujovics is. Szerinte egyértelmű, hogy a montenegróiak jó része már nem hisz a DPSZ-nek, s ha a párt nem változtatja meg politikáját, az ellenzéknek a legközelebbi megméretésen már lehetnek győzelmi esélyei.

NÉMETH ANDRÁS