Kis Jugoszlávia

„A külföld ránk akarja kényszeríteni, hogy szeressük egymást, de szerintem nem lehet elfelejteni, hogy évekig öltük egymást. Ahányszor elhaladok a belváros mellett, annyiszor érzem újra a testemben a gránátok robbanása okozta hullámokat” – mesélte a HVG-nek a most taxizással foglalkozó, horvát nemzetiségű Zlatko, aki az 1992-ben kezdődött, 44 hónapos boszniai polgárháború idején a muszlimokkal együtt harcolt a Szarajevót ostromló szerbek ellen.

A négymillió lakosú volt jugoszláv tagköztársaságban nem csak az átlagemberek szintjén hiányzik a bizalom. A muszlim, szerb és horvát politikusok öt éve képtelenek működőképes kormányt létrehozni. A 2010-es választás után 16 hónapig, idén februárig miniszterelnök és miniszterek nélkül működött a két entitásból – a Szerb Köztársaságból (RSZ) és a muszlim–horvát föderációból – álló ország, s a télen összeeszkábált kabinet negyedéves látszatmunka után, a költségvetési vita kudarca miatt májusban szétesett.

Az újabb interregnum ezúttal csak fél évig tartott, a napokban megalakult új szövetségi kormányban viszont nem kapott helyet a legnagyobb muszlim párt, a Demokratikus Akció Pártja (SDA). A Bosznia függetlenségét 1992-ben bejelentő államfő, Alija Izetbegovic által alapított tömörülést az ugyancsak muszlimok voksaiból építkező Szövetség a Szerb Jövőért (SBB) váltotta fel, amelynek élén az egyik leggazdagabb helyi üzletember, Fahrudin Radoncic áll. Ő a pályáját újságíróként kezdte, majd létrehozta a Dnevni Avaz című lapot. A hírek szerint kapcsolatban áll az egyik balkáni maffiafőnökként számon tartott Naser Kelmendivel, ám most megkapta a nemzetbiztonsági tárcát. „Elegem volt abból, hogy szupergazdagként szuperszegény országban éljek, s tenni akarok valamit Boszniáért. Az eddig hatalmon lévő kormányoknak elképzelésük sem volt arról, miként indítsák el Boszniát Európa felé. Nekem van” – mondta Radoncic a HVG-nek.

A vagyonának eredetét firtató kérdésekre válaszolva hozzátette: az egykori szocialista országokban kétféleképpen lehetett meggazdagodni. „Gyanús privatizációs programokban való részvétellel, valamint bármilyen működőképes dolog kitalálásával. Mi létrehoztuk Bosznia legjobban fogyó termékét, a Dnevni Avazt, s ez bőven alkalmas volt arra, hogy húsz év alatt Bosznia legnagyobb belföldi befektetőjévé váljak” – magyarázta Radoncic. Bár az SBB határozott politizálást és változást ígér, a szarajevói kormányban hat párt vesz részt, s elemzők szerint aligha van remény arra, hogy felgyorsulnának a társadalmi és politikai reformok.

Már csak azért sincs erre sok esély, mert Milorad Dodik, az RSZ szerb nemzetiségű elnöke hónapról hónapra egyre nyíltabban veti fel a két évtizeddel ezelőtt szétesett, soknemzetiségű Jugoszláviára sok tekintetben hasonlító Bosznia felbomlásának lehetőségét. Szerinte ha a horvátok nem kapnak a túlnyomó többségében szerbek lakta RSZ-hez hasonló saját entitást a muszlim–horvát föderációból kiszakítandó területeken, Bosznia agóniája folytatódni fog, és az ország egyszer csak megszűnik létezni. A polgárháborút 1995-ben lezáró daytoni egyezmény részeként elfogadott alkotmány gyökeres átalakítását feltételező reformnak semmi esélye, így Dodik szavai leginkább a feszültség fenntartására alkalmasak.

Még olyan apró módosításokat sem fogadnak el a boszniai nemzetiségek, melyek nélkül szó sem lehet a köztársaság EU-integrációjáról. Az Emberi Jogok Európai Bírósága például 2009-ben arra kötelezte Szarajevót, hogy az alaptörvényben a kisebbségekhez tartozók számára is tegye lehetővé a választhatóságot, azaz ne csak a szerb, a horvát és a muszlim közösség tagjai juthassanak be a háromfős boszniai elnökségbe. Az alkotmány módosításáért számos bizottságot létrehoztak, ám annak ellenére sem született döntés, hogy az EU október végén ismét számon kérte a késést.

Boszniát talán leginkább az 1888-ban alapított, és mindkét világháborút túlélt, majd a polgárháború idején is nap mint nap kinyitó Nemzeti Múzeum sorsa jellemzi. A népszerű intézményt októberben kénytelenek voltak bezárni, miután a városi hatóságok, a szövetségi kormány és a két entitás illetékesei nem tudtak egyezségre jutni a finanszírozásáról. Boszniában nincs szövetségi szintű kulturális minisztérium, a múzeumokat és műemlékeket az entitások kezébe adták, míg a legfontosabbakat – köztük a Nemzeti Múzeumot – szövetségi ellenőrzés alatt tartották. A parttalan vita miatt tavaly ősz óta az intézmény nem kapta meg a fenntartáshoz szükséges havi 60 ezer eurót, s végül már az alkalmazottak is több hónapig fizetés nélkül dolgoztak.

NÉMETH ANDRÁS / SZARAJEVÓ