Visszatért önbizalom

Már csak rossz álomnak tűnik a 2008-ban kirobbant gazdasági válság Reykjavíkban. Az izlandi főváros belső kerületeiben újra pezseg az élet: az éttermek és bárok esténként tele vannak, a boltokban is élénk a forgalom. A portékák annak ellenére jól fogynak, hogy az árszínvonal a nyugat-európai és amerikai turisták jó részét is letaglózza, a legutóbbi adóemelések után például egy doboz cigaretta legalább hét eurónak megfelelő koronába kerül. A fő bevásárlóutca, a Laguavegur ennek ellenére az egyre nagyobb számban érkező külföldiek birodalmává válik, tavaly 650 ezren, a 2011-esnél 16 százalékkal többen érkeztek a magyarországnyi szigetre. A kétszázezer reykjavíki kedvenc bevásárlóhelye pedig a Kringlan pláza, amelyet évente ötmillióan keresnek fel.

A külföldön, leginkább Nagy-Britanniában és Hollandiában aktív izlandi bankok csődje és az ország gazdaságának összeomlása (HVG, 2009. október 24.) utáni viszonylag gyors talpra állást az adatok is megerősítik. A gazdaság 2011-ben és tavaly több mint két százalékkal növekedett, míg a munkanélküliség 12 százalékról 4,5-re, az infláció pedig 20-ról 4,2 százalékra mérséklődött. Bár Reykjavík továbbra sem hajlandó fizetni az izlandi bankcsődök külföldi kárvallottjainak, a befektetők visszatértek a 320 ezer lakosú országba: tavaly tíz százalékkal nőtt a külföldi beruházások értéke.

Az önbizalom újjászületése miatt látványosan csökkent az ország EU-csatlakozását támogatók száma. Reykjavík a krízis mélypontján, 2009 közepén adta be a jelentkezést, s bár az ország jól halad a folyamattal – a 35 tárgyalási fejezetből 27-et nyitottak meg, s tizenegyet lezártak –, a legújabb közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek 59 százaléka ellenzi az EU-tagságot. Még kisebb a támogatók aránya az üzleti élet szereplői között: egy tavaly nyári felmérés alapján a kétharmaduk szerint Izland hibát követ el a csatlakozás forszírozásával. Még akkor is, ha az ország több szempontból gyakorlatilag uniós állam: részese például az Európai Gazdaság Térségnek, s az északi vízumunió révén tagja a schengeni övezetnek is.

Az EU ügye a baloldali kormánykoalíciót is megosztja. A nagyobbik párt, a Szociáldemokrata Szövetség kitart a csatlakozás mellett, míg partnere, a Bal–Zöld Mozgalom (VG) kihátrálóban van. Az utóbbi párt egyik delegáltja, az ipari miniszter, Steingrímur Sigfússon szerint népszavazásra kellene bocsátani a belépés ügyét, és a referendum előtt fel kellene függeszteni a csatlakozási tárgyalásokat. „A közvélemény-kutatások eredményei folyamatosan változnak, s különben is, már a krízis előtti öt évben készített felmérések nagyobb része is az EU-pártiak többségét mutatta. A válság kezdete után az igenpártiak aránya 70 százalékra ugrott, ám azóta valóban csökkenésnek indult” – mondta a HVG-nek Stefán Haukur Jóhannesson, izlandi EU-főtárgyaló. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy egy évvel a svéd EU-tagságot jóváhagyó 1994-es referendum előtt Svédország népességének még csak a 30 százaléka támogatta a csatlakozást. „Túl korai a következtetések levonása, most leginkább az európai hitelválság hat a felmérések eredményére. Az lesz igazán fontos, hogy milyen egyezségre jutunk a halászati kérdésekben és a valutaunió ügyében” – magyarázta.

A csatlakozás elvetését szorgalmazókat erősítheti, hogy a geotermikus energiában gazdag sziget közelében jelentős szénhidrogén–lelőhelyeket találtak. Az Izlandot és Norvégiát elválasztó tenger fenekén az első becslések szerint 250-500 millió hordó olaj (1 hordó = 159 liter) és 100 milliárd köbméter földgáz rejtőzhet, s Reykjavík már meg is kezdte a kitermelési engedélyek elosztását. Ha a várakozások beigazolódnak, öt év múlva kezdődhet meg a kitermelés.

Az uniós tagság kérdése alighanem kulcsszerepet játszik majd az áprilisi parlamenti választáson is, amelyre a jelenleg leginkább esélyes ellenzéki Függetlenségi Párt EU-ellenes kampánnyal készül. Megzavarhatja viszont a hagyományos bal–jobb párharcot, hogy erősödőben van az egy éve alapított Fényes Jövő (BF) nevű, ideológiamentes párt. A tömörülés az után kapott szárnyra – jelenleg 13 százalékon áll –, hogy tavaly decemberben Jón Gnarr reykjavíki polgármester (HVG, 2012. november 24.) bejelentette, az ő színeikben indul a megméretésen. A komikusból politikussá vált Gnarrt pedig komolyan kell venni: a Legjobb Párt nevű protestszervezet élén a semmiből indulva 2010-ben megnyerte a polgármester-választást. „Sokat gondolkodtam a dolgon, és azt hiszem, jó miniszterelnök lennék” – magyarázta döntését a Reykjavík élén már bizonyított humorista-politikus.

„A válság mély nyomokat hagyott a társadalomban. Miután több évig csak a költekezéssel és a banki hitelekkel foglalkoztunk, most ismét földhözragadtabbá váltunk. Újra felfedeztük, hogy szigetország vagyunk, ahol kiemelten fontos a halászat. A nehéz időkben mindig a halászok mentenek meg minket: ők azok, akik a külföldön eladott fogásnak köszönhetően pénzt hoznak az országba” – mondta a HVG-nek az izlandiak gondolkodásának legjellemzőbb vonásáról Elísabet Jökulsdóttir írónő.

NÉMETH ANDRÁS / REYKJAVÍK