Kiderült, miért gyulladt ki a Hindenburg

Statikus elektromosság váltotta ki az LZ 129 Hindenburg nevű német léghajó felrobbanását 1937-ben, miután a zeppelin áthaladt egy viharzónán – állapították meg brit kutatók.

  • MTI MTI
Kiderült, miért gyulladt ki a Hindenburg

A 245 méter hosszú léghajó leszállásra készülődött a New Jersey állambeli lakehursti haditengerészeti légibázison, amikor váratlanul kigyulladt, és megsemmisült. A fedélzeten lévő 97 ember közül 36-an meghaltak. A tragédiát számos filmen és fényképen megörökítették, és a katasztrófa hatására a léghajók kora leáldozott.

Számos elmélet látott napvilágot a tragédia lehetséges okaként, kezdve attól, hogy a zeppelin fedélzetén pokolgépet helyeztek el, egészen addig, hogy a léghajóhoz használt festék anyaga gyúlékony volt.

A Daily Mail című brit napilap honlapján megjelent riport szerint Jem Stansfield repüléstani mérnök vizsgálatainak eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a zeppelint elpusztító robbanást a felgyülemlett hidrogént belobbantó statikus elektromosság okozta. Úgy véli, hogy amikor a földi személyzet tagjai megragadták a leszálló léghajó rögzítő köteleit, lényegében földelték a járművet, és a művelet elektromos kisülést váltott ki.

A szerencsétlenül járt léghajó Paul von Hindenburg (1847–1934) német tábornokról, köztársasági elnökről kapta a nevét. Első repülése 1936 márciusában volt. Még abban az évben megkezdte a rendszeres légi szállítást az Atlanti-óceán felett: mintegy 1000 utast fuvarozott tíz menetrendszerinti útja során Németország és az Egyesült Államok között.

Legnagyobb sebessége 135 kilométer volt óránként, tartósan 125 km/h-val tudott haladni. Bár arra tervezték, hogy héliummal lesz megtöltve, a náci Németországgal szemben bevezetett amerikai exportkorlátozás miatt kénytelenek voltak hélium helyett gyúlékony hidrogéngázt használni.

Az első hosszú távú légi szállítást végző léghajót, a Graf Zeppelint 1928-ban állították szolgálatba.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?