Az ő harcuk

Hiába világít Kijev belvárosában esténként a „Szabadságot Julija Timosenkónak” neonfelirat, s hiába fagyoskodnak a börtönbe zárt egykori ukrán kormányfő aktivistái a főutcán álló sátrakban. Viktor Janukovics államfő ellenzékének legaktívabb tagjai most a tavaly októberi parlamenti választáson minden korábbinál jobban szerepelt nacionalista pártra, a Szvobodára esküsznek. A sátrak környékén már alig állnak le vitatkozni az emberek, a politika iránt érdeklődök úgy nézik a kijevi parlamenti közvetítéseket, mint más országokban a szappanoperákat. A 450 fős verhovna radában egymást érik ugyanis a kiadós verekedések, s a 38 fős Szvoboda-frakció – amely sorra rendezi az utcai tüntetéseket – mindig beszáll a legváratlanabb pillanatokban kitörő ökölharcokba.

Az ellenzéki választók pálfordulását a közvélemény-kutatások bizonyítják: a három hónapja tíz százalékot szerzett Szvoboda támogatottsága most 15 százalék körül alakul, s az elemzők további növekedésre számítanak. „A Szvoboda az ellenzék rohamosztagának tekinti magát, s annak ellenére, hogy tagjai orosz- és magyarellenes, valamint antiszemita kijelentéseket tesznek, számos kijevi orosz, illetve zsidó ismerősöm is őket támogatja. A Szvoboda ugyanis a leglátványosabban fellépő ellenzéki párt, a Janukovics-ellenes tömörüléstől eltávolodott választók pedig nem tartják elég keménynek a vezető nélkül maradt Timosenko-féle Batykivscsinát (Haza), illetve a nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnok, Vitalij Klicsko nevével fémjelzett UDART (Ütés)” – mondta a HVG-nek Volodimir Feszenko, a Penta nevű kijevi elemzőintézet vezetője. „Mindenki arra számított, hogy Klicsko végre megmutatja, miképp kell elintézni pár jobbegyenessel egy-két kormánypárti képviselőt. A Németországból hazajött bokszoló betartja azonban az ökölvívó-etikát, mely szerint a ringen kívül nem szabad verekedni, így a Klicskónak szánt dicsőséget végül a mindenkiért verekedő szvobodások aratják le” – magyarázta a már két évtizede létező nacionalista párt hirtelen népszerűségének okait Dmitro Vidrin ukrán elnöki tanácsadó.

A politikai tagoltság annak ellenére igaz, hogy a három ellenzéki párt parlamenti együttműködési megállapodást kötött, és a szokatlanul gördülékeny közös fellépés megbontását célzó kormánypárti aknamunka ellenére eddig működőképes a kooperáció. Ennek sajátos következménye, hogy a Janukovics vezette Régiók Pártjának (PR) képviselői kénytelenek nagy számban bejárni a munkahelyükre. Az ellenzék folyamatosan megakadályozza ugyanis, hogy – törvényellenesen, ám a korábbi gyakorlatnak megfelelően – tucatnyi kormánypárti törvényhozó helyett csak egy, „zongoristának” nevezett honatya nyomogassa sorban a szavazógombokat.

A főként Nyugat-Ukrajnában, azon belül is Lviv (Lemberg) körzetében népszerű Szvoboda erősödése mögött más okokat is sejtenek. Több jel utal arra, hogy Janukovicsék már megkezdték a felkészülést a 2015-re kiírt államfőválasztásra, mert azt elemzők szerint politikai számításból előrehoznák. Az a céljuk, hogy a második fordulóba az ellenzék részéről ne egy visszafogott politikus – a Batykivscsinát átmenetileg vezető Arszenij Jacenjuk vagy a parlamenti bunyótól távol maradó Klicsko – kerüljön, hanem a mérsékelt választópolgárok számára legkevésbé vállalható radikális ellenjelölt. Ha ugyanis a döntő körbe a Szvobodát vezető Oleh Tyahnyibok jutna, akkor az ukrán nacionalizmustól tartó kelet-ukrajnai orosz ajkú választók – Janukovics fő támaszai – minden bizonnyal nagy számban elmennének szavazni, hogy saját nyugalmuk szavatolása érdekében újabb ötéves mandátumot adjanak a mostani elnöknek.

A Szvoboda és a Janukovics vezette PR kulisszák mögötti együttműködésére utalhat, hogy a radikálisok gyakran és szívesen villogtatták ugyan az öklüket a parlamentben, az igazán fontos szavazásoknál azonban nem akadályozták a munkát. Nem tört ki verekedés a kormány beiktatásakor, s akkor is béke honolt az ülésteremben, amikor jóváhagyták a parlamenti tisztségek leosztását. Aminek során a Szvobodának is jutott házelnök-helyettesi poszt, s a radikálisok kinevezéseit megszavazók között több tucat PR-képviselő is akadt. Az is figyelemre méltó, hogy a Janukovicsot támogató tévécsatornákon a parlamenti választási kampányban sok idő jutott a Szvobodának, kevesebb az ellenzéki koalíció másik két tagjának. Igaz, közben a jobboldali radikálisok arra panaszkodnak, hogy a parlamenti választásokon a hatalom az egyéni körzetekben csalásokkal próbálta megakadályozni az előretörésüket, a rendőrség és a titkosszolgálat pedig folyamatosan zaklatja a párt aktivistáit és a támogató üzletembereket.

A jelek szerint az említett összekacsintás súlyos veszélyeket hordoz. A Szvobodát nemcsak Ukrajnában, hanem Európa többi országában is kisebbségellenes szélsőséges pártként tartják számon, s a hatalomba kerülése óhatatlanul megállítaná, vagy legalábbis lefékezné az ötvenmillió lakosú ország egyébként is lassú európai integrációját. Ez annak ellenére igaz, hogy Tyahnyibok az utóbbi hét évben nem tett nyilvánosság előtt antiszemita kijelentéseket. Korábban még annak a nézetének adott hangot, hogy csakúgy, mint a második világháború idején, most is harcolni kell az oroszok és a zsidók gyarmatosító törekvései ellen. Majd nyílt levélben követelte, hogy vizsgálják ki a szervezett zsidóság ukrajnai befolyásszerző akcióit.

„Nem valakik ellen vagyunk, hanem az ukránokért. Igen, nacionalisták vagyunk, de ez a szótár szerint hazaszeretetet jelent, és nem támadjuk sem az oroszokat, sem a zsidókat, sem pedig a magyarokat” – fejtegette a HVG-nek Tarasz Oszaulenko. A Szvoboda nemzetközi ügyekben illetékes vezetője szerint a párt célja, hogy megteremtse a szerintük jelenleg is orosz megszállás alatt lévő, moszkvai parancsokat követő helytartók vezette országban az ukránok nemzeti államát. „Nem akarjuk, hogy az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan rezervátumba zárva éljenek az igazi ukránok a saját országukban. Az ukrán átlagembernek semmi félnivalója a nacionalizmustól” – tette hozzá a politikus.

NÉMETH ANDRÁS / KIJEV