A kínai kormány 1998 óta minden év szeptemberének harmadik hetét a mandarin, vagy más néven a putunghua nyelv népszerűsítésének szenteli, és az idén - mint elhangzott - a távoli, elhagyatott vidéki településeket, a nemzeti kisebbségeket veszik majd célba.

A világ legnépesebb országában alapvetően nyolc főbb nyelvjárást különböztetnek meg, de ezeken belül is többféle változat létezik, aminek következményeként előfordul, hogy az adott tartomány különböző részén élők vagy akár a szomszédos falu lakói anyanyelvükön már nem tudnak szót érteni egymással.

Az egyik legismertebb a déli, kantoni nyelv, amelyet leginkább Kuangcsou városban és szomszédságában beszélnek, de a hongkongi és makaói lakosság többsége is ezt használja. A helyi televíziók külön engedélyt kaptak arra, hogy a kantonin szólaljanak meg, mígnem néhány éve a helyi népfront kezdeményezte a mandarin nyelvű televíziós hírszolgáltatás bővítését. Ezt a migráns lakosság növekedésével indokolták, azonban a helyiek nem értettek vele egyet.

Kanton kivételnek számít, ugyanis Kína-szerte a televízióállomásoknak kötelező a mandarint használniuk, és a megértés kedvéért feliratozzák a hírműsorokat.

A sanghajiak ugyancsak többször szóvá tették már nyelvűk háttérbe szorulását, ami az 1990-es években kezdődött, a mandarin oktatásának általános elterjesztésével. A kultúra megőrzése mellett kiállóknak köszönhetően ma például a városvezetés támogatásával több mint száz óvodában folyik a sanghaji nyelv oktatása, és televíziós műsor is használja a helyi nyelvet.

A hatalmas birodalomban mindig is szükség volt valamiféle közvetítő nyelvre, amely végül hivatalos formában a 20. század elején lett a pekingi nyelvjárásra épülő mandarin. Ekkor tette a Csing-dinasztia a birodalom hivatalos nyelvévé és 1955-ben kapta meg kínaiul a putunghua, vagyis a "köznyelv" nevet.