Hogy lehet, hogy a kislányokat férjhez adják?
Egy nyolcéves feleség belehalt a nászéjszakába. A nyugati füleknek borzalmas esetek a kulturális és vallási különbségekre világítanak rá, ám az iszlám és az arab világ en bloc elítélése helyett érdemes megnézni, hogy mi motiválja az Arab-félsziget legszegényebb országában a szülőket arra, hogy a lányukat minél hamarabb férjhez adják, és miért nem lehet másképp csinálni.
Fogott egy kést, hogy tágítson rajta. A gátmetszést gondolta helyénvalónak a férj, miután elvette a 11 éves kislányt, akinek nemi szerve nem volt kész a közösülésre. Ő belehalt a nászéjszakába, ahogy állítólag az a 8 éves jemeni mennyasszony is, akinek halálhíre bejárta a világot. A megjelent cikk szerint a 40 éves férfihoz hozzáadott Rawan nem élte túl a nászéjszakát, szétszakadt a méhe. Pár nappal később viszont a Huffington Post arról írt, hogy egy hatósági személynél a hír kirobbanása után az apa lányával együtt jelentkezett, amiről „bárkinek tud fényképet mutatni”. A kép nem található meg az ügyet feldolgozó források között, az esetet feltáró újságíró, akit a család szomszédjai értesítettek a halálesetről és a halotti bizonyítványt is látta, ragaszkodik a történet hitelességéhez.
Hogy mi az igazság Rawan esetében, nem tudni, az azonban biztos, hogy Jemenben minden törvényi alap adott ahhoz, hogy mindez megtörténjen.
A Human Rights Watch (HRW) 2011-ben készített egy részletes, 56 oldalas jelentést arról, hogyan adnak kislányokat férjhez. A jogvédő szervezet 2010-ben Jemen fővárosában Sanaa-ban 54 interjút készített, melyből 31-en olyan lányok és nők voltak, akiket gyerekként adtak férjhez, 18 éves koruk előtt. Az egyikük, a 14 éves Reem arról mesélt, hogy 11 évesen apja házasságra kényszerítette egy 21 évvel idősebb férfivel, aki 150 km-re lakott otthonuktól. Reem akarata ellenére kötetett meg a gyors frigy, három nappal később a férj megerőszakolta, ő ezek után megpróbálta felvágni az ereit. A férj emiatt visszavitte az apjához, akitől a lány elszökött az elvált édesanyjához. Amikor anya és lánya a bírósághoz fordultak, és kérelmezték a válást, a bíró megtagadta: „kislányok válását nem engedélyezzük”. Reem erre visszakérdezett: "de hogy lehet, hogy a kislányokat férjhez adják?".
A jemeni törvényekben és alkotmányban nincs pontosan meghatározva sem a gyerekkor felső, sem a házasságkötés alsó korhatára. Igaz, többször próbálkoztak: az 1990-ben újraegyesült arab ország új alkotmánya az alapvető emberi jogok között a férfiak és nők közötti egyenlő jogokat is tartalmazta, de a konzervatív észak és a volt marxista dél közötti háborúskodások után 1994-ben a saría törvényeihez alkalmazva kiegészítették az alkotmányt, így most már az egyenlő jogokat biztosító passzus előtt az is szerepel, hogy a „nők a férfiak húgai. Vannak jogaik és kötelességeik, amit a saría garantál és határoz meg”. És bár 1999-ig a jemeni polgári jogi törvénykönyvben még benne volt, hogy 15 év alatt nem szabad kiházasítani sem lányokat, sem fiúkat, ezt a konzervatív lobbi kivetette a szabályozásból. Az iszlám vallásjogi hagyományra hivatkozva a családfő döntésére bízták, hogy mikor adják férjhez a lányukat.
Miért ilyen korán?
A korai kiházasítások mögött elsősorban szociális okok állnak. Jemenben, az Arab-félsziget legszegényebb országában a lakosság majdnem 80 százaléka vidéken él. 2011-ben az ENSZ a születéskor várható élettartamot, az írástudást, az oktatást és az életszínvonalat összehasonlító listáján (humán fejlettségi index) 187 országból a 154.-re tette. Az ország pedig számos nemzetközi egyezményt aláírt, mely tiltja a gyerekházasságot. Így csatlakozott az ENSZ 1990-es gyermekek jogairól szóló, az 1979-es nők elleni minden jellegű diszkrimináció eltörléséről szóló egyezményhez, sőt a házasság alsó korhatáráról és a kötelező regisztrációjáról, illetve a házassághoz való hozzájárulásról szóló 1976-os egyezményhez is, ami szerint a házasság alapkövetelménye, hogy a felek beleegyezésüket adják.
Ám a szokásjog más a lányok személyiség jogait érintő kérdésekben: a 8-15 év kor közötti általánosiskola-kötelezettséget sem gondolják érvényesnek magukra nézve a vidéki, szegény családok, ahol a lányok taníttatása teher, és amint lehet, kiveszik őket az iskolából, hogy hozomány fejében férjhez adhassák. Hudaida település iskolaigazgatója így nyilatkozott a HRW-nek: „A legtöbb lányt a 4. vagy 5. osztályban (9-10 éves korukban) kiveszik az iskolából, épp amikor a pubertásba lépnek. A lányok visszatérnek az otthonukba, hogy főzzenek, vizet vagy fát hordjanak, vagy ha van rá lehetőség, összeházasodjanak”.
Egy jemeni lány úgy fogalmazott, „nagyon szerettem az iskolát, főleg az angolt. Szerettem volna angolt tanítani, de a családom nem akarta, csak a konyháig engedtek", egy másik pedig így emlékezik az iskolás éveire: „szerettem iskolába járni, szomorú voltam, amikor az anyám arra kényszerített, hogy kimaradjak. Orvos akartam lenni”.
A családfők ugyanis pénz- és időpazarlásnak tekintik az iskolát, még úgy is, hogy 2006-ban eltörölték az évi 3 dollárnak megfelelő tandíjat az általános iskolákban, de a kötelező uniformist például a szülőknek kell kifizetniük, úgy, hogy sok család havi 2 dollárnak megfelelő jemeni riyalból él. A kiházasítás révén "megszabadulnak" a gyerekneveléssel járó pénzügyi terhektől a családok, hogy "szebb jövőt biztosítanak" a lányoknak. A férjtől kapott hozomány ugyanis a feleség vagyona, minél idősebb a férj, és minél fiatalabb a feleség, annál magasabb a lányért adott pénz, illetve értékesebb és több az ajándék.
A patriarchális társadalmi berendezkedésű Jemenben erkölcsi okokra is hivatkoznak, amikor férjhez adják a gyerekeket. Ezzel vélik megvédeni a család "becsületét", a nők a saría szerint ugyanis nem élhetnek nemi életet házasság előtt – hogy elkerüljenek minden eshetőséget arra, hogy a hajadon szexuális kapcsolatba kerül valakivel, inkább férjhez adják. A HRW interjúiból kiderült, hogy sok lány akarata ellenére történik meg a menyegző, ám olyan esettel is találkoztak a jogvédők, amikor a lány beleegyezett a frigybe: "tízéves koromig jártam iskolába. Szerettem olvasni és írni. A későbbi férjem el akart venni, és mindenki a családban beleegyezett, így én is beleegyeztem. Azért akartam összeházasodni, mert az jobb, mint a semmi" – nyilatkozta egy most 17 éves feleség, az idézett iskolaigazgató pedig azt mondta: "az emberek itt azt mondják, hogy ha egy lányt nem vesznek el 20 éves koráig, akkor sosem fogják".
Szülőgépek
A korai házassággal járó kötelezettségeknek számos kihatása van a gyerek testére és lelkére, a közösülés, a teherbeesés és a szülés is komoly terheket ró az épphogy pubertáskorba érő lányokra. "A hüvelyfal és a külső nemi szerv sérülése egy szexuális kapcsolatra felkészületlen nő esetén szinte elkerülhetetlen" – mondta a hvg.hu-nak Szigeti Katalin szülész-nőgyógyász szakorvos. Nem csupán az éretlen test, de a nemi vágy hiánya is megsokszorozza a kislányok sérülékenységét, nem beszélve a lelki traumától. "A vaginizmus kialakulása is érthető ilyen esetekben – tette hozzá a szakember –, így a közösülés örök életre fájdalmas élmény marad: a nő reflexszerűen összerántja a hüvelyét, ha szexuális trauma éri, és közelednek hozzá."
A korai szülés is számos veszélyt rejt, a HRW kutatása szerint Jemenben a legnagyobb a szülési elhalálozások száma a közép-keleti és észak-afrikai régióban: 100 ezer szülésre 210 haláleset jut, a szülőképes nők halálának oka 39 százalékban a szüléskor történik, de a spontán vetélés és csecsemőhalál esélye is megsokszorozódik, ha egy lány 16 éves kora előtt esik teherbe. "Elvetéltem egyszer, amikor két hónapos terhes voltam, aztán négy hónap múlva újra teherbe estem, de az ötödik hónapban elvetéltem, ez a harmadik terhességem. A nőket itt csak szaporodásra tartják" – mesélte egy 16 éves asszony.
Szigeti Katalin szerint 16 év alatt eleve veszélyeztetett terhesnek számítanak – legalábbis a magyar gyakorlatban – a nők: a szülésnél könnyebben lépnek fel komplikációk, nehezebben tágul egy fiatal lány, a test téraránytalansága is aggasztó lehet. Arról nem is beszélve, hogy a kihordás során sok minden agyban dől el: "egy gyerek másképp fogja fel azokat a szüléssel járó fájdalmakat, melyet egy érett és gyermekét szabad akaratából váró nő szükségesként él át". Jemenben ezekhez még hozzájárul a megfelelő ellátás és a higiénia hiánya is, a nők 80 százaléka otthon szül, ha komplikáció merül fel, a kórházi kezelést sok esetben a férj, és a családtagok akadályozzák, a felügyelő – azaz a férj, vagy más férfi kísérő engedélyéhez kötött ugyanis a kórházi ellátás. "A második gyerekemmel voltam terhes, amikor az első még csak öt hónapos volt. Öt napon át folyamatosan véreztem, én azt hittem, hogy menstruálok. Az anyósom tudta, mi lehet a bajom, de nem mondott semmit, és nem szólt a férjemnek semmit. Nem engedtek kórházba. Amikor nagyon elkezdtem szédülni, végül elvittek, de ott nem kaptam kezelés, és nem állították meg a vérzést" – ezt egy 15 éves korában kiházasított kétgyermekes jemeni anya mesélte.
A fiatalon házasodó lányokat alacsony szociális státuszuk és a háztartásban betöltött alantas szerepük korlátozza, hogy maguk döntsenek saját és gyermekeik egészségéről – írja jelentésében a HRW, amiből az is kiderült, hogy semmiféle felvilágosítást nem kap a szexuális és a családi életről a lányok többsége, a téma ugyanis tabu. Az adatok is ezt támasztják alá: a 15 és 49 éves közötti házas nők összesen 28 százaléka tud és használ valamilyen fogamzásgátló módszert, ami a legalacsonyabb arány a régióban.
Hány fecske csinál nyarat?
Ablaka Gergely Közel-Kelet szakértő szerint Jemenben főleg az északi területeken, illetve az arab térségben leginkább Afganisztánban és Szaúd-Arábiában házasítják ki a gyerekeket. „Irán Szaúd-Arábiához képest egy liberális ország” – mondta el a hvg.hu kérdésére az ELTE Jogtudományi Karának tanára, aki közben arra is rámutat, hogy Jemenben is vannak olyan részek, ahol már sokkal felvilágosultabbak az emberek. Az arab tavasz során például sok nő ment utcára, 2011 októberében pedig két libériai mellett a jemeni újságírónő, Tawakkol Karman kapta meg a Nobel-békedíjat. Karman azóta is a nők és a lányok jogainak élharcosa. Mellette több jogvédő szervezet is forszírozza a változást, kis sikerrel.
Az Amnesty International magyarországi szervezete egyáltalán nem tartja napirenden a problémát, a szervezet londoni központja azonban igen. Az Agenda for Change in Yemen [Tennivalók a jemeni változásért] – programról Sara Hashash azt mondta: "Lányok és nők számos és széleskörű diszkriminációval találják magukat szemben a gyakorlatban, de a törvények alapján is. A helyi nemkormányzati szervek, és a kvázi-kormányzati Nemzeti Nőbizottság összesen 27 diszkriminatív rendelkezést talált a jemeni törvényekben".
Az Amnesty, ahogy a HRW, az esetek feltárásán kívül ajánlásokkal próbálja a jemeni törvényhozást jobb belátásra bírni: mindkettő kulcsfontosságúnak tartja, hogy 18 évben határozzák meg a házasságkötés alsó korhatárát. Ezen kívül a vallási vezetők átnevelésének szükségességére is felhívja a figyelmet például a HRW: " világosítsák fel a vallási vezetőket a gyerekházasságok káros egészségügyi hatásairól" – szól az ajánlás, de a lányok iskolában tartása és a nőgyógyászati és terhességi ellátás kiterjesztése is életbevágóan fontos lenne Jemenben.
Amíg ezek nem történnek meg, csupán extrém esetek és bátor, rebellis lányok tudnak kis változásokat hozni. 2008-ban jegyezték fel például a legfiatalabb elvált nő esetét Jemenben. Nujood Alit 9 évesen kényszerítették házasságra egy harmincas éveiben járó férfival, aki folyamatosan verte és megerőszakolta a kislányt. Nujood Ali 10 évesen megelégelte és elhatározta, hogy elmegy a helyi bírósághoz, hogy beszéljen egy bíróval. Egy ügyvéd segítségével végül engedélyezték a válást. A sikersztori felemás: a férfi semmilyen büntetésben nem részesült az erőszakos cselekménye miatt, a lánynak pedig vissza kellett fizetnie a 200 dollárnak megfelelő összeget, amit a férj hozományként adott neki.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
