Szűkös esztendők

Egészen más hangulatban készülnek az EU-tagságra a horvátok, mint a 2004-es felvételi körben csatlakozott tíz állam, köztük Magyarország polgárai. Annak idején hatalmas várakozás előzte meg a kelet-közép-európai rendszerváltás lezárását jelentő ünnepélyes aktust, de a 4,7 millió lakosú balkáni országot most inkább letargia, mintsem eufória jellemzi. A közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek többsége nem vár komoly változást a belépéstől, s egyre többen vélik úgy, hogy nem kellene csatlakozni a belső problémákkal küszködő unióhoz.

A horvátok annak ellenére rosszkedvűek, hogy az ország hatalmas utat tett meg a Jugoszláviából való 1991-es kiszakadás óta: 1995-re Zágráb visszafoglalta a szerb megszállás alatti területek jelentős részét, s 1998-ra békés úton visszatért az utolsó szerb ellenőrzés alatt lévő térség, Kelet-Szlavónia is. Közben gőzerővel fejlesztették a mára az egész országot beterítő autópálya-hálózatot, s – részben ennek köszönhetően – a turizmusból származó bevételek a nemzetközi válság ellenére sem zuhantak érezhetően. Horvátország mára a leggazdagabb balkáni ország lett – az egy főre jutó GPD vásárlóerő-paritáson 18 ezer dollár, miközben Szerbiában 11 ezer –, s az integrációban is előbbre jár, mint az ugyancsak az EU-ba törekvő volt jugoszláv tagköztársaságok többsége.

A kiábrándultság fő oka, hogy az utóbbi öt-hat évben elmaradt a korábbi sikerek folytatása, az ország leszálló ágba került. A GDP lényegében 2009 óta zsugorodik, s a tavalyi 2 százalékos visszaesés után az idén további egyszázalékos várható. Nő a munkanélküliség – jelenleg 18 százalékos –, az infláció pedig 3,5 százalék körüli, s a gazdaság elsősorban azért képtelen kilábalni a válságból, mert a háztartások jövedelmének apadása miatt mérséklődik a fogyasztás.

A családok a szabad források jó részét az utóbbi időben a gáz- és a villanyszámla kifizetésére fordítják. A tavaly elfogadott energiatörvény szerint már nem az állam, hanem a szolgáltatók határozzák meg az energiaárakat, s a fokozatos liberalizáció nyomán folyamatosan nő az áram és a földgáz díja. Az energiaárak megemelése a termelőket is sújtja, zágrábi elemzők szerint a költségek növekedése kioltja a 2011 decemberében beiktatott, Zoran Milanovic vezette szociáldemokrata kormány adó- és járulékcsökkentési intézkedésének a hatásait.

Az ország kilátásait a hitelminősítők is rossznak tartják, egymás után sorolják bóvli osztályba a horvát államkötvényeket. „A kormánynak korlátozottak a lehetőségei arra, hogy az export fellendítésével egyensúlyba hozza a gazdaságot” – magyarázta a döntését a Moody's, amely szerint a siker az európai gazdasági környezet romlása és a kormány halogató politikája miatt maradt el. Milanovicot egyébként nem csak kívülről vádolják tehetetlenséggel, a belföldi elemzők jó része is úgy véli, hogy a komoly reformok ígéretével megválasztott baloldali politikus csak szavakban folytatja a változtatásokat, a valóságban nem hozza meg a fájdalmas intézkedéseket, így például a merev munkaerő-piaci szabályok lazítását és az évtizedek óta kiváltságos helyzetben lévő közalkalmazotti kar létszámának drasztikus csökkentését. Az állami vállalatoknál megkezdődik viszont az elbocsátási hullám: 2014 közepéig tízezer alkalmazottjától válik meg a vasút, az autópálya-kezelő és a posta. A közhangulat változását jelzi, hogy a vasárnapi, első horvátországi európai parlamenti választáson a kormányzó szociáldemokratáknál jobban szerepelt a 2011-es voksoláson súlyos vereséget szenvedett Horvát Demokratikus Közösség (HDZ).

Közben megrekedt a szerb–horvát megbékélés folyamata. Április első napjaiban húszezren tüntettek Zágrábban, amiért a kormány hivatalossá kívánja tenni a szerb nyelv használatát azokban a körzetekben, ahol a szerbek alkotják a lakosság legalább egyharmadát. A júliusban életbe lépő intézkedés a szerémségi Vukovárra is vonatkozna, ahol a város 1991-es szerb ostromában több mint ezren haltak meg. „Ha a hatóságok ki akarják helyezni Vukováron a kétnyelvű táblákat, akkor szólunk a barátainknak, s ha kell, akár erővel is megakadályozzuk ezt” – ígérte a tüntetés szervezője, Tomislav Josic, az egyik vukovári civil szervezet vezetője. A demonstráción többen követelték, hogy egész Horvátországban tiltsák be a szerb nyelv használatát.

NÉMETH ANDRÁS