Királyi egyes

Diadalittasan távozott a holland trónról a 75 éves Beatrix: míg 33 évvel ezelőtti beiktatása zavargásokba torkollott, most a hollandok szeretett nagymamájaként adhatta át az uralkodói címet 46 éves fiának, Vilmos Sándornak. A tisztségéről anyjához és nagyanyjához – Júliához és Vilmához – hasonlóan önként lemondó Beatrix örömét növelheti, hogy honfitársainak többsége szeretettel gondol rá, pedig a fájdalmas munkanélküliséggel küszködő Hollandia nincs sokkal jobb gazdasági helyzetben, mint 1980-ban volt, amikor az állami lakások építését követelő tüntetők csatatérré változtatták Amszterdam belvárosát.

A készültség mindenesetre látványos volt, ám az utcákra kivezényelt több mint tízezer rendőr nem az esetleges tüntetésekre figyelt, hanem arra, nehogy megismétlődhessen a 2009-es dráma, amikor egy magányos merénylő belehajtott a királynő születésnapját ünneplő tömegbe, s hét embert halálra gázolt. A hatóságok annyira komolyan vették az előkészületeket, hogy három napra lezárták Amszterdam légterét is.

Az Oránia–Nassaui-házhoz tartozó Beatrix népszerűségéből a trónörökösi pályáját gikszerekkel kezdő Vilmos Sándorra is jutott, pedig őt fiatalabb korában – sörszeretete miatt – Pilsen hercegnek is hívták, s egyszer fényképezés alkalmával durva hangnemben zavarta el a fotósokat. Egy március elejei közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 59 százaléka szimpatikusnak találta, s amikor a napokban közölte, nem ragaszkodik a „fenség” megszólításhoz, támogatottsága 69 százalékra ugrott. Az új uralkodó mindenképpen színt visz a királyság történelmébe, hiszen III. Vilmos 1890-ben bekövetkezett halála után 123 évig csak nők ültek a holland trónon.

A monarchiát és a királyi házat jelképező, az évtizedek alatt holland nemzeti színné változott narancssárga annak ellenére népszerű Hollandiában, hogy az uralkodó és családja nem sok vizet zavar hazájában. Az utolsó jogosítványt tavaly vették el Beatrixtől, amikor a parlament úgy döntött, az uralkodónak a jövőben megszűnik a lehetősége, hogy egy személyes képviselő kinevezésével segítse a választások utáni kormányalakítást.

Az uralkodócsere ugyanakkor felerősítette azokat a vitákat, hogy az egyenlőséget hirdető és takarékosságáról híres holland társadalomban még mindig szükség van-e a monarchiára. Különösen akkor, ha a királyi család a legjobban fizetett európai dinasztia, s a múlt heti ünnepségek több mint tízmillió eurót emésztettek fel. A monarchia népszerűségét firtató felmérések azt is kiderítették, hogy a többség sokallja az uralkodói család tagjainak adómentes fizetését – a király például évi hétmillió eurót kap –, így az eufória múltával a parlament valószínűleg megkurtítja a dinasztia költségvetését.

Az Anjo Clement vezette Új Republikánus Társaság szerint a jelenlegi formájában kétszáz éve létező holland királyság aligha marad fenn sokáig, s akkor Vilmos Sándor lánya, a most tízéves Katalin Amália már nem ülhet trónra. „Jobban szeretnénk, ha választott államfő állna az ország élén. Nem teljes a demokrácia, amíg az állam vezetői nem tartoznak senkinek elszámolással” – magyarázta Clement, aki azt is közölte, a köztársaságpárti tömörülés taglétszáma néhány hét alatt megháromszorozódott, s meghaladja a háromezret. A társaságnak közben a hatóságokkal is meggyűlt a baja: az egyik rendőr – az uralkodó megsértését tiltó törvényre hivatkozva – elvezetett egy egyetemista diáklányt, aki a „Le a monarchiával – már 2013 van!” feliratú táblát emelt a magasba egy utrechti tiltakozáson. Bár a túlbuzgó rendőr fellépését Vilmos Sándor is hibának nevezte, az incidens aligha használt a királyság intézményének.

A királyi fizetések hollandiai csökkentése nem lógna ki az európai trendből, hiszen a kontinensen, ahol még 12 ország élén áll uralkodó, sorra mérséklődik a jövedelmük. Legutóbb a belga dinasztia került sorra, ahol a parlament az év elején félmillió euróval kurtította meg az 1993-ban meghalt I. Baldvin király özvegyének, Fabiola királynénak adott éves fizetést, és górcső alá vette az uralkodói család többi tagjának javadalmazását is. Indokként az szolgált, hogy az 1928-ban született Fabiola – a halálakor leszármazottai által fizetendő örökösödési adót megspórolandó – egy Spanyolországban létrehozott magánalapítványba próbálta átmenteni személyes vagyonát. A belga hatóságok sajtóértesülések szerint azért nem indítottak eljárást az adóoptimalizáló özvegy ellen, mert a flamandok és vallonok között megosztott országban a királyság az utolsó nemzetegyesítő intézmények egyike, és ezért az illetékesek el akarták kerülni a komolyabb botrányt.

Már csak azért is, mert Spanyolországban, ahol korábban igencsak népszerű volt a Franco-diktatúra utáni társadalmi megbékélésben kulcsszerephez jutott I. János Károly, mostanra kiderült, hogy az alattvalói szeretetet nem nehéz eljátszani. Elég volt hozzá annyi, hogy a király – akit egy német hercegnővel is hírbe hoztak – akkor utazott drága afrikai vadászkörútra, amikor országa mély gazdasági válságba süllyedt, és a lánya, Cristina és veje, Inaki Urdangarín korrupciós ügybe keveredett.

NÉMETH ANDRÁS