Rámegyünk

Mielőtt főbe lőtte volna magát padovai irodájában, az 59 éves Giovanni Schiavon azt írta a búcsúlevelében: „Bocsánatot kérek, nem bírom tovább.” A vállalkozó az után döntött az öngyilkosság mellett, hogy az apjától örökölt, évtizedek óta működő családi cége a csőd szélére került, és el kellett volna bocsátania az alkalmazottak többségét. Észak-Olaszország városaiban egyre többen jutnak hasonlóan végzetes elhatározásra, olyannyira, hogy az országot tanulmányozó brit szociológus, David Stuckler szerint a térségben valóságos öngyilkossági járvány tört ki. A Velence központú Veneto régióban három év alatt többtucatnyi középkorú üzletember dobta el az életét.

A világ számos országát évek óta sújtó gazdasági válság máshol is egyre több áldozatot szed. Görögországban 40 százalékkal, míg Írországban 16 százalékkal ugrott meg az öngyilkosságok száma. Az ebben a világ élvonalába tartozó Magyarországon pedig megállt az öngyilkosságok korábban hosszú ideig tartó csökkenése: 1983-ban még 4911-en vetettek véget önkezükkel az életüknek, ez a szám 2007-ig 2500-ra csökkent, ám azóta minden évben legalább 2400-an ölik meg magukat.

Elsősorban a középkorú férfiak választják ezt a tragikus kiutat, ami a szociológusok szerint főleg azzal magyarázható, hogy a férfiak hagyományosan családfenntartóként tekintenek magukra, s ha az állás elvesztése miatt összeomlik a családi költségvetés, akkor ezt nem bírja el az önbecsülésük. Az is hozzájárul ugyanakkor az erősebb nemhez tartozók körében növekvő öngyilkosságokhoz, hogy az egyedülálló férfiak inkább hajlamosak munkatársaik köréből barátokat szerezni, s így az állásuk elvesztésével egyben kilátástalanul magányosakká is válhatnak.

A válság más módon is emberéleteket követel. A legnehezebb helyzetben lévő dél-európai államok – elsősorban Görögország és Spanyolország – visszavettek az egészségügy finanszírozásából. Görögországban, ahol negyven százalékkal kurtították meg a kórházak büdzséjét, ami miatt gyógyszer- és nővérhiány alakult ki, korábban visszaszorított betegségek tűntek fel újra. Miután elvették a maláriaszúnyogok irtására félretett pénzt, ismét megjelent a váltóláz, az egyszer használatos injekciós tűk számának csökkenése miatt pedig megugrott a HIV-fertőzött kábítószeresek száma.

A fejlett ipari államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországaiban készült felmérések szerint a kórházakban nőttek a várólisták, s a félelmek alapján a költségvetési szigorítások hosszabb távú mellékhatása várhatóan az lesz, hogy megemelkedik a rosszindulatú daganatok miatt, illetve más krónikus betegségekben elhunytak száma. Az egészségbiztosításból kihullott százezrek számára sorra nyílnak meg olyan klinikák, ahol az önkéntesek ingyen látják el a betegeket. A rászorultak pénz helyett gyógyszerekkel és egyéb gyógyászati segédeszközökkel járulhatnak hozzá a szükségklinikák fenntartásához.

Az egészségügyi vészhelyzet ellenére viszont Görögországban fénykorát éli a plasztikai sebészet. A 11 millió lakosú országban évente átlagosan 140 ezer ilyen beavatkozást végeznek el, ami azt jelenti, hogy minden nyolcvanadik görögre jut egy-egy zsírleszívás vagy mellplasztika. „Hogy miért jönnek ilyen nagy számban? Ha az embereknek rosszul megy, nagyon fontos nekik, hogy a többiek azt lássák, mindennek dacára milyen jól néznek ki” – magyarázta a görög néplélektan rejtelmeit Atanasziosz Atanasziu. Az USA-ban végzett plasztikai sebész athéni rendelője kiválóan megy, s bár az árakat negyven százalékkal csökkentette, a nyereség alig változott. „A költségeink is mérséklődtek: korábban egy kórház kétezer eurót kért a műtőbérletért, most hétszázat fizetek. Az altatóorvosok díjazása pedig 400 euróról 150-re zuhant” – árulta el Atanasziu.

A statisztikák csupán a közúti baleseti adatokban mutatnak egyértelmű javulást: miután milliók ülnek át az autókból a tömegközlekedési eszközökre, illetve kerékpárra, látványosan mérséklődött a halálos áldozatok száma. Az alkohol- és dohányfogyasztásban viszont nem egyértelmű a kép. Az összfogyasztás néhány országban csökken ugyan – kevesebb fiatal kezd el cigarettázni, illetve inni –, a már dohányzók általában nem mondanak le káros szenvedélyükről.

A társadalmi különbségek is mélyülnek. Az OECD múlt héten közzétett felmérése szerint 2007–2010-ben a korábbinál gyorsabban nőtt a társadalom legjobban, illetve legrosszabbul kereső tíz százalékának jövedelmi különbsége. A vizsgált periódus végén a leggazdagabbak már majdnem tízszer annyit vihettek haza, mint a legszegényebbek. Az OECD szerint az ipari államok kormányai a válság első időszakában sokat tettek a szociális ellátások értékének legalább szinten tartásáért – ezért nem nyílt ki még jobban a jövedelmi olló –, ám az utóbbi három évben az újabb megszorítások miatt szakadozni kezdett a szociális háló.

A felmérésekből az is kiderült, hogy a szegénység jobban sújtja a fiatalabbakat, mint az idősebb generációk tagjait. Az OECD-tagállamokban 14-ről 15 százalékra emelkedett azon fiatalok száma, akik az átlagfizetés feléből kényszerültek megélni, míg az idősebbeknél 15-ről 12 százalékra csökkent. A legrosszabb helyzetben a válság nagy veszteseinek számító gyermekek vannak, körükben 12-ről 14 százalékra nőtt a szegénységben élők aránya.

NÉMETH ANDRÁS