A legélhetőbbnek tartott Svédországban is megosztott a társadalom, több városban lángba borultak a zömmel bevándorlók lakta negyedek.
Kiégett autók százai bizonyítják, hogy Svédországban sem sikerült integrálni az egyre nagyobb számban érkező bevándorlókat. A Stockholmban kezdődött, majd Malmőre, Örebróra és Linköpingre is átterjedt zavargások az után robbantak ki, hogy a svéd főváros Husby nevű negyedében a rendőrök agyonlőttek egy bozótvágó késsel rájuk támadó, valószínűleg bomlott elméjű öregembert. A zavargások heve a hét elején alábbhagyott – ez részben annak köszönhető, hogy a rendőrök helyett inkább a szülőkből és civil szervezetek aktivistáiból verbuvált járőrök sétálnak az érintett negyedek utcáin –, ám nincs biztosíték arra, hogy nem újulnak ki az összetűzések.
A dühüket a negyedbe vezényelt tűzoltókon és rendőrökön is kitöltő, elsősorban Közel-Keletről és Afrikából érkezett, részben már ott született, jellemzően muszlim bevándorlók szerint a pokol részben azért szabadult el, mert a rendőrök közül többen „majmoknak” nevezték a fekete fiatalokat. A valóságban jóval mélyebb gyökere van a már nem először kirobbant zavargásoknak. Husby lakosságának csaknem négyötöde külföldön született, s míg Svédország egészében 6 százalék körül alakul a munkanélküliség, a közel-keleti és afrikai gyökerűek között megközelíti a 20 százalékot is, a bevándorlók egyre inkább gettósodó negyedeiben pedig a 30 százalékot is meghaladhatja.
Közben nő a bizalmatlanság a svédek és a közel tízmilliós lakosság 15 százalékát számláló bevándorlók között. Az utóbbiak rasszizmussal és diszkriminációval vádolják a svédeket; nagy felháborodást váltott ki például, hogy a 2009-ben indított REVA program részeként a metróállomások környékén a rendőrök rendszeresen igazoltatták a külföldi kinézetű járókelőket. Egyre több svéd gondolja, hogy a betelepülők visszaélnek a jóléti állam által szavatolt juttatásokkal. Ennek következménye, hogy emelkedik a jobboldali radikális, bevándorlásellenes párt, a Svéd Demokraták támogatottsága, s immár a harmadik legnagyobb politikai erő az országban.
A svéd hatóságok jó ideig nem tettek sokat annak elkerülésére, hogy a külföldiek „megszálljanak” egyes negyedeket. Stockholm mellett így más városokban is létrejöttek a nem hivatalos, kerítések és falak nélküli gettók: a dél-svédországi Malmőben a Rosengard negyed vált az iraki, illetve délszláv menekültek otthonává, ott született például a világszerte ismert labdarúgó, Zlatan Ibrahimovic is. Az ezekben a negyedekben élő svédek – ha volt elég pénzük – gyorsan elköltöztek, így ott már több olyan bevándorlógeneráció nőtt föl, amely nem tanult meg rendesen svédül, és így esélye sincs belépni a minőségi munkaerőpiacra. A szociális jóléti állam szinonimájaként számon tartott Svédországban – legalábbis az OECD szerint – nőnek a vagyoni különbségek, és egyre nagyobb a szegénységben és kilátástalanságban élők aránya.
Nem csak a menekültként érkezett, általában szakképzetlen fiatalokat sújtja hátrányos megkülönböztetés. A szellemi foglalkozásúakat tömörítő Saco szakszervezet adatai azt mutatják, hogy a jól képzett külföldiek is nehezen találnak munkát maguknak. A stockholmi statisztikai hivatal szerint az egyetemi végzettségű svédek között 3,5 százalékos az állástalanok aránya, míg a külföldi származásúak körében minden nyolcadiknak nem jut munkahely.
Az 1960-as évek elejéig Svédország homogén állam volt, Stockholmnak nem volt gyakorlata a bevándorlási problémák kezelésében. A lengyel származású Lukasz Winiarski műfordító már 1964-ben megpróbálta megválaszolni azt a kérdést a Dagens Nyheter című lapban írt cikkében, hogy miért érzik magukat rosszul a külföldiek Svédországban. „A svédek évszázadokon keresztül elszigetelve éltek a maguk barátságtalan országában. Ez pedig rányomja a bélyegét a külföldiekkel ápolt kapcsolataikra” – hangzott a látlelete.
Bár a svéd állam az utóbbi időben több intézkedést is hozott az integráció felgyorsítására – növelték az ingyenes nyelvi kurzusok számát, illetve több pénzzel támogatják a munkába állást megkönnyítő tanfolyamok elvégzését –, a válság megoldását fékezi, hogy nem alakult ki valódi vita a menekültek kezeléséről. A politika fősodrában nem illik felvetni a Svéd Demokraták által megfogalmazott kérdéseket, s aki ezt megteszi, arra könnyen rásüthetik a rasszizmus vádját. Fredrik Reinfeldt miniszterelnök is azt hangsúlyozza, hogy a zavargásokban csak pár százan vettek részt. „Létezik egy fiatalokból álló kemény mag, amely azt hiszi, hogy az erőszakkal többet el lehet érni, mint a demokratikus elvek és a törvények betartásával” – jelentette ki. A kérdés szőnyeg alá söprése pedig részben azt okozza, hogy Svédországra is átterjednek a bevándorlók által importált ellentétek: Malmőben például szaporodnak a helyi zsidó közösség elleni támadások, s bár az áldozatok rendszeresen feljelentik a tetteseket, 2010 óta egyetlen olyan ítélet sem született, amelyben súlyosbító körülmény lett volna az etnikai alapú gyűlölet.
A radikális jobboldal megerősödése és az integráció megtorpanása miatt nem kizárt, hogy Stockholm megszigorítja nagyvonalú bevándorlási politikáját. A skandináv ország tavaly 44 ezer menedékkérőt fogadott be – 45 százalékkal többet, mint egy évvel korábban –, és ezzel a második helyre ugrott az ezer főre jutó bevándorlók nemzetközi listáján. A szigorítást valószínűsíti, hogy a migrációs ügyekben illetékes Tobias Billström miniszter is fenntarthatatlannak nevezte a jelenlegi modellt. „Egyike vagyunk a legtöbb menekültet befogadó EU-tagállamoknak. Az újonnan érkezők jó része olyan háztartásokhoz csatlakozik, ahol az egyetlen jövedelem az önkormányzat által fizetett segély. Van ennek bármi értelme?” – vetítette előre a változást a miniszter.
NÉMETH ANDRÁS
Bozó Szabolcsot a bátyja beszélte rá, hogy tegye fel a képeit az Instagramra – és megtörtént a csoda. A 33 éves amatőr alkotó ma befutott művész, olyanok veszik a képeit, akiket korábban, csaposként, legfeljebb kiszolgálhatott volna.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
A beregszászi konzulátuson, majd a csíkszeredai főkonzulátuson dolgozott.
