Atombiztos

„Hogyan vehetnénk komolyan a stratégiai atomfegyverek számának csökkentését célzó amerikai javaslatot, amikor Washington olyan elhárítórendszert épít, amely éppen e rakétákat fogná el. A kettő egyszerre nem valósulhat meg” – utasította el azonnal Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes Barack Obama amerikai elnök javaslatát, hogy a két legnagyobb atomhatalom 2010 után ismét, ezúttal 33 százalékkal mérsékelje hadrendben álló stratégiai nukleáris tölteteinek számát, s az ne haladja meg az országonkénti ezret.

A Nyugat iránt mindig is szkeptikus Rogozin nyilatkozata úgy is értelmezhető: ha Washington kész felhagyni rakétavédelmi programjával – amelynek hivatalos célja az észak-koreai és az esetleg megépülő iráni atomrakéták elleni védekezés –, akkor Moszkva hajlandó lenne fontolóra venni az amerikai ötletet. Az oroszokat azért zavarja a védelmi háló kiterjesztése, mert úgy vélik, a 14 elemből álló új elhárítórendszer minden, Amerikára kilőtt rakétát érint, így felbillenti a két hatalom közötti egyensúlyt. Mivel egy esetleges konfliktusban kevesebb orosz rakéta jutna át a pajzson, Moszkvának növelnie kell nukleáris erejét, hogy az ország megőrizhesse elrettentőképességét. Az oroszok bizalmatlanságát erősíti, hogy Obama – aki első elnöki mandátumának megkezdésekor hangsúlyozta, hogy célja a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtése – tavasszal visszavonta az amerikai rakétavédelmi világhálózat létrehozásának leállításáról hozott 2009-es döntését, és jóváhagyta az észak-amerikai pajzs megerősítését.

A hátraarc részben azért következett be, mert kudarcot vallott Obama Moszkva-politikája. Az elnök javítani akarta elődje, a republikánus George W. Bush idején megromlott kétoldalú viszonyt, ám mára ismét elhidegült a kapcsolat. Washington az emberi jogok rendszeres megsértésével vádolja Moszkvát, míg Oroszország szerint az USA elhibázott politikát folytat Iránnal, illetve Szíriával kapcsolatban.

A 2010-ben aláírt, hét évre szóló orosz–amerikai leszerelési egyezmény 1500-ban határozza meg az országonként hadrendben tartható atomtöltetek számát. Moszkva azért sem kapkod az új amerikai javaslat elfogadásáért, mert a Szovjetunió 1991-es széthullásakor elvesztett nagyhatalmi státusának utolsó maradványaként tekint nukleáris arzenáljára. Ez különösen igaz most, amikor világszerte újabb hatalmas palagáz- és palaolajkészleteket találnak, s emiatt csökken a hagyományos energiahordozó-szállítók, így Oroszország nemzetközi befolyása.

Az amerikai kezdeményezés azért is jött rosszkor Moszkvának, mert évek óta tart ugyan az orosz hadsereg hagyományos fegyverzeteinek korszerűsítése, az 1990-es években erkölcsi és anyagi értelemben is mélypontra süllyedt haderő színvonala jócskán elmarad az amerikai és több NATO-tagországé mögött. Ezt Vlagyimir Putyin orosz államfő is elismerte, aki a közelmúltban kijelentette: részben amiatt tartja szükségesnek hazája nukleáris arzenáljának fenntartását, mert több ország szuperpontos hagyományos fegyverrendszereket hoz létre, és egyre agresszívabbá válik. Közben tart a hordozórakéták modernizálása is, orosz források szerint 2020-ra fejeződik be a Topol-M nevű interkontinentális ballisztikus rakéták hadrendbe állítása. Ezek állítólag képesek az amerikai védelmi rendszerek áttörésére.

Obama javaslatának elfogadására annak ellenére sincs komoly esély, hogy több érv szól a nukleáris stratégiai fegyverek számának csökkentése mellett. A modern háborúkat ma már elméletben sem atomrakétákkal vívják meg, miközben az USA – és valószínűleg Oroszország is – évente 8-9 milliárd dollárt költ a nukleáris fegyverzetek karbantartására, illetve fejlesztésére. Az is mérsékli a megállapodás esélyét, hogy Oroszország mellett az USA-ban is sokan még mindig úgy gondolják, a nukleáris fegyverek léte a nemzetközi béke, illetve az atomhatalmak biztonságának az egyik fő biztosítéka. „Nincs még itt az ideje az újabb fegyverzetcsökkentésnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy miközben mi gyengülünk, mások erősödnek: az oroszok egyre többször dacolnak velünk, kudarcot vallanak az iráni és észak-koreai atomprogramok leállítását célzó törekvéseink, és szövetségeseink egyre inkább megkérdőjelezik, képesek vagyunk-e szavatolni a NATO-tagállamok biztonságát” – értékelte Obama fegyverzetcsökkentési indítványát Jim Inhofe, az amerikai szenátus katonai bizottságának egyik republikánus tagja.

Miközben rakétavédelmi pajzsának kiépítésével párhuzamosan az USA fegyverzetcsökkentésről beszél, a többi deklarált atomnagyhatalom (Kína, Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország) folyamatosan fejleszti védelmi és támadórendszereit, illetve hordozóeszközeit – áll a stockholmi SIPRI békekutató intézet legújabb évkönyvében. „Úgy tűnik, azok az államok, amelyeknek van, az örökkévalóságig meg akarják tartani nukleáris fegyvereiket. A hosszú távú fejlesztési programok arra utalnak, hogy ezen országok úgy vélik, az atomfegyver továbbra is nemzetközi státusszimbólumnak tekinthető” – állítja a SIPRI, amely szerint az ötök, valamint három másik ország, India, Pakisztán és Izrael, 4400 bevethető állapotban lévő stratégiai robbanófejjel rendelkezik. Ezek közül kétezer van az állandóan harckészültségben lévő egységeknél, és a SIPRI összesítése alapján a világon jelenleg 17 236 nukleáris fegyver található. A legaktívabb Pakisztán: míg Kína csupán a fegyvereit fejleszti, Pakisztánban gyors ütemben halad a hordozóeszközök modernizálása, illetve a Pandzsábban lévő plutóniumgyártó központ bővítése.

NÉMETH ANDRÁS