Sokan féltik a frissen elnyert uniós tagsággal járó versenytől a horvát vállalatokat és a halászokat, sőt az is előfordulhat, hogy Brüsszel hamarosan túlzottdeficit-eljárással köszönti a 28. EU-tagállamot.
„A kezdeti eufória helyébe realizmus lépett, kevesek illúziója, hogy az EU majd megoldja helyettünk a gondjainkat. Megértettük, hogy leginkább magunkra számíthatunk” – magyarázta a HVG-nek Vlatko Cvrtila, a Zágrábi Egyetem tanszékvezetője, miért nem fogadta valódi örömünnep Horvátországban a július elsejei EU-csatlakozást. Szerinte az is hozzájárult a kiábrándultsághoz, hogy a saját válságával is küzdő EU – tanulva Bulgária és Románia 2007-es felvételének kedvezőtlen tapasztalataiból – minden korábbinál több feltételt szabott a tagság megadásáért.
A horvátok rosszkedvét a közvélemény-kutatások is megerősítik: a 2004-es bő 80 százalékról a felére zuhant a tagságot támogatók aránya, és egyre többen tartanak attól, hogy rövid távon nem hoz javulást az unióhoz tartozás. Már csak azért sem, mert a volt Jugoszláviából 1991-ben kiszakadt ország a csatlakozási folyamat során megkapta a legfontosabb kedvezményeket: megszűnt a vízumkényszer, és Horvátország részesedhetett az előcsatlakozási alapokból is. Az idei évre az EU újabb 655 millió eurót – a horvát GDP 1,5 százalékát – tett félre számára, s 2020-ig Zágráb 13,7 milliárd euróra számíthat, ha minden költségvetési pénzt sikerül lehívnia. A támogatás jó részét a vasút fejlesztésére költik, de sokba kerül a Horvátországot Dubrovnik előtt kettészelő, Boszniához tartozó Neum fölött építendő híd is. Az egyetlen boszniai tengerparti város „kiiktatása” az EU-tagság miatt vált szükségessé: Dalmácia északnyugati irányból jelenleg csak úgy közelíthető meg, hogy az utazó előbb kilép az EU-ból, majd néhány kilométer után visszatér az unióba. Mivel Bosznia csatlakozása nem várható a közeljövőben (lásd Futnak még című írásunkat), a hídépítés a legésszerűbb megoldás.
A közlekedési nehézségeknél jóval nagyobb gondot okoz, hogy a csatlakozás után eltörölték az EU-országokból érkezett termékekre kivetett 20 százalékos importvámot, így veszélybe kerülnek a versenyképességükből vesztett horvát termelők. Ők pedig – csakúgy, mint a szomszédos, sokáig éltanulóként számon tartott, ám mostanra válságba süllyedt Szlovénia – fontos szerepet játszanak a gazdaságban: Horvátországban jóval kevesebb cég került külföldi tulajdonba, mint a 2004-ben EU-taggá vált közép-európai államokban.
A több ezer adriai halász is aggódik. „Kellemetlen meglepetések várhatnak ránk, elveszítjük az állami támogatást, az uniós szabályok miatt le kell cserélni a felszereléseinket, s közben a verseny is éleződni fog. Egy halásznak legalább százezer kunába (négymillió forintba) kerül az átállás, és semmiféle kompenzációra nem számíthatunk” – panaszolja Danilo Latin, az adriai halászok egyik képviselője. Az aggodalmaskodó halászok attól tartanak, hogy szlovén társaik sorsára jutnak: ott megjelentek a jóval nagyobb flottával rendelkező olaszok, s kiszorították a piacról a helyiek jó részét. A szlovéniai halászat egyik központjának tartott Izola kikötőjében például a korábbi négyszáz helyett ma alig negyven helyi halászhajó horgonyoz. Az olaszok állítólag már korábban is be-bemerészkedtek a horvát vizekre, ahol négyszer annyi hal él, mint az Adria Olaszországhoz közeli vizeiben.
Bár az EU-tagországok többsége csak kétéves türelmi idő leteltével engedélyezi a horvát állampolgárok szabad munkavállalását, sokan attól tartanak, hogy a csatlakozás után felgyorsul a most is tapasztalható elvándorlás. Horvátok tízezrei dolgoznak Nyugat-Európában – a 2011-es népszámlálás szerint tíz év alatt az ország lakossága 150 ezerrel csökkent, és 4,3 millió fő alá esett –, miközben a teljes lakosság 20 százaléka, a fiataloknak pedig a fele nem talál munkát a hazájában.
A migráció veszélyét növeli, hogy a horvát gazdaság 2009 óta nem nőtt, s a szakértők legfeljebb jövőre jósolnak érezhető GDP-bővülést. Az egyre népszerűtlenebbé váló Zoran Milanovic vezette balközép kormány – hogy ne szoruljon külső segítségre – megemelte az általános forgalmi adót, és jelentősen csökkentette a közalkalmazottak számát, ám így sem mérséklődött a GDP-arányos költségvetési deficit. Az idén 4, jövőre 3,9 százalékos hiányt várnak, így nem kizárt, hogy Brüsszel – látván a pénzügyi folyamatok bizonytalanságát – túlzottdeficit-eljárást kezdeményez az új tagállam ellen. A helyzetet súlyosbítja, hogy tavaly decemberben – elégtelennek tartva a zágrábi reformokat – a Standard & Poor's minősítő cég bóvli kategóriába sorolta a horvát államkötvényeket.
Jelentősen javult ugyanakkor a horvát állam működőképessége az utóbbi években. A felmérések szerint visszaszorult a korrupció, és a jogrendszer EU-kompatibilissé vált. Ennek részben az volt az ára, hogy egy fél kormányra való horvát politikust fogtak perbe vesztegetés vádjával. Egyiküket, Ivo Sanader volt kormányfőt tavaly novemberben ítélték – első fokon – tízéves börtönbüntetésre, mert állítólag kenőpénzt fogadott el azért, hogy a magyar Molnak lehetővé tegye a horvát INA vállalatirányítási jogainak megszerzését. Sanader politikai indíttatásúnak tartja az eljárást, ám alig van esélye arra, hogy az másodfokon jelentős enyhítéssel vagy felmentéssel érjen véget. A korrupció visszaszorulása és az intézményrendszer hatékonyságának javulása hosszabb távon valószínűleg a gazdaságon is meglátszik majd: emelkedik a külföldi befektetések összértéke, ez pedig lendületet adhat a gazdaságnak.
A zágrábi hivatalos ünnepség kissé keserűre sikeredett, mert a Horvátország fő szövetségesének számító Németország kancellárja, Angela Merkel nem vett részt a rendezvényen. Horvátország ugyanis nem adott ki Berlinnek egy horvát titkosszolgálati vezetőt, aki 1983-ban állítólag gyilkosságot követett el München közelében.
A csatlakozás azonban nem csak Zágrábnak volt fontos. A felvétel azt bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére az EU nem állt le a bővítéssel, s kész felvenni azokat a nyugat-balkáni államokat is, amelyek két évtizede még háborúban álltak egymással. A horvát vezetők hangsúlyozták is, hogy támogatják a volt ellenfél, Szerbia csatlakozási kérelmét, s jó szándékukat bizonyítandó Ivo Josipovic államfő a csatlakozás másnapján rendezett munkareggelire meghívta Tomiszlav Nikolics szerb államfőt. A szélsőséges nacionalista politikusból EU-pártivá vált Nikolicsnak nem lehetett könnyű a részvétel. Ismét szembesült ugyanis azzal, hogy miközben Belgrád egyetlen háborús célját sem érte el – nem sikerült megszereznie a horvátországi, illetve boszniai szerb területeket, sőt még Koszovó is elszakadt –, Horvátország jóval előbbre jutott az európai integrációban.
NÉMETH ANDRÁS
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
