Programfrissítés

Mátyás király nyomdokaiba lépett a napokban Jens Stoltenberg norvég kormányfő, aki néhány órára taxisofőrnek álcázta magát, hogy megtudja, mit gondolnak az emberek kormánya teljesítményéről. Elmondása szerint kapott is hideget-meleget, és az autóvezetési tudományát sem kímélték: főként akkor elégedetlenkedtek az utasai, amikor az automata sebességváltós kocsiban a nem létező kuplung helyett a fékbe taposott.

Stoltenberg valószínűleg azért állt rá a kormányfői Facebook-oldalon rejtett kamerával is dokumentált akcióra, mert az általa vezetett Munkáspárt reménytelennek tűnő helyzetben van a szeptember 9-ére kiírt választás kampányfinisében. A 2005 óta kormányzó erő a voksok 27-28 százalékára számíthat, míg az ellenzéki Konzervatív Párt 33 százalék körül áll. A koalíciók tekintetében még rosszabb a helyzet, a baloldali pártok szövetsége legfeljebb 60 helyhez juthat a 169 fős egykamarás törvényhozásban, a stortingban, és akadhat olyan baloldali tömörülés, amely nem lépi át a 4 százalékos parlamenti küszöböt.

A várhatóan hatalomra kerülő jobboldali koalícióban minden bizonnyal helyet kap majd a Haladó Párt (FrP) is, amelynek támogatottsága összeomlott a két évvel ezelőtti oslói merényleteket követően. Miután a tavaly 21 éves börtönbüntetésre ítélt tömeggyilkos, Anders Behring Breivik 2011. július 22-én megölt 77 embert, az FrP-támogatók jó része elhagyta a pártot, amely retorikájában hasonló fordulatokkal élt, mint a „Norvégia iszlamizációja” ellen harcoló merénylő. Bár a hangnemét lecsendesítette, változatlanul bevándorlásellenes az FrP, amely jelenleg 16 százalék körül áll, a támogatottsága így 6 százalékponttal elmarad a 2009-es választáson szerzettől.

A 2011-es tömeggyilkosság jelen van a mostani kampányban is. A túlélők közül 27-en indulnak a Munkáspárt színeiben: az áldozatokhoz hasonlóan ők is a párt ifjúsági szervezetének aktivistái voltak. Egyikük, Vegard Wennesland a merénylet miatt döntött az indulás mellett. „Valaki azért akart megölni, mert hittem valamiben. Ezért harcolok azért, amiben hiszek” – magyarázta az ifjú baloldali képviselőjelölt. Oslói beszámolók szerint a mészárlás napjáról elnevezett „július 22-ei generáció” sokban különbözik a Munkáspártot jelenleg irányítóktól. A fiatalok a Breivik-merénylet ellenére is inkább támogatják a bevándorlást, és az ifjúsági szervezet – ellentétben a kormánnyal – környezetvédelmi megfontolásokból lezárná az olajban és gázban gazdag Északi-tenger egyes körzeteit az újabb kutatófúrások elől.

Egy másik túlélő, a politológus Ali Esbati szerint Norvégia nem sokat tanult a vérfürdőből, és a skandináv országban újra hallható a gyűlöletbeszéd. „Miközben rács mögé zárták Breiviket, fő szellemi társa, a Fjordman néven hírhedtté vált blogger, Peder Nostvold Jensen 75 ezer norvég koronás ösztöndíjat kapott egy könyv megírására” – említette példaként.

Míg a fel nem dolgozott közelmúlt megítélésében egyetértenek a parlamenti pártok, a gazdaságpolitikáról komoly viták dúlnak. A munkáspártiak szerint az adócsökkentéseket ígérő ellenzék szétzúzza a többi európai társánál jobban teljesítő gazdaság stabilitását – a munkanélküliség 3,5 százalék, a GDP pedig tavaly 3 százalékkal gyarapodott –, az FrP viszont azzal vádolja Stoltenbergéket, hogy rosszul használták fel a szénhidrogénexportból származó bevételeket, és a lehetségesnél rosszabb helyzetben van az ország. Az ellenzék szerint a jóléti kiadások növelését ígérő Stoltenberg kormányzása alatt romlott Norvégia versenyképessége, s miközben az ország egyre nagyobb mértékben függ a nyersanyagexporttól, az ipari munkaerőköltségek már hetven százalékkal magasabbak az EU-s átlagnál.

A lehetséges új kormányfő, Erna Solberg vezette konzervatívok ezért a 760 milliárd dollárnak megfelelő összeget őrző állami olajalap feldarabolását szorgalmazzák, szerintük az abban fekvő vagyont egymással versengő kezelők kezébe kell juttatni, s lehetővé kell tenni kockázatosabb, ám nagyobb hasznot ígérő befektetéseket is. Az olajalap vagyona közben rég nem látott ütemben gyarapodik: 2005 óta megduplázódott, s 2020-ra várhatóan újabb ötvenszázalékos lesz a növekedés.

Több politológus szerint hiábavaló a pártok nagy vetélkedése, a választók nem a programok, illetve az adócsökkentési ígéretek alapján hozzák meg az egyébként népszerű Stoltenbergre nézve várhatóan szomorú döntésüket. Az oslói Társadalmi Kutatások Intézetének vezető munkatársa, Johannes Berg például úgy véli, a norvégok jobban szeretik a változatosságot, mint a hosszú időre bebetonozott kormányokat.

NÉMETH ANDRÁS